63. oldal - Bezzeganya

Nem kicsit vagyok rosszul azoktól az anyukáktól, akik lépten-nyomon megosztják a gyerekük életének minden mozzanatát a saját közösségi oldalaikon. Pláne, ha még a profilképük is a gyerekük. Azonban ennek a lejtőnek még nem is ők vannak a legalján, hanem az „influenszer mamik”. Akik semmitől sem riadnak vissza, ha egy kis extra bevételre tehetnek szert a gyerekeik révén.

32. hét

A kórház neve: Békés Megyei Központi Kórház Dr. Réthy Pál Tagkórház, Békéscsaba

Édesanyák egy gyermektelen pályakezdő pedagógus szemével

2018 márciusában PCOS-el és inzulinrezisztenciával diagnosztizáltak. Több nőgyógyász is azt mondta, hogy annyira vészes a helyzet, hogy nagyon nehezen lehetne kisbabám. 2019. januárjában úgy döntöttem, hogy elengedem a dolgot, fiatal vagyok még, majd jön a baba, ha jönnie kell. Nem sokkal később, februárban pozitív lett a terhességi tesztem, ami miatt nagyon boldogok voltunk.

Az összezártság nemcsak a felnőttek között, felnőtt és gyerek között, hanem még a testvérek között is előhozhatott problémákat, kiélezett helyzeteket. Mi, szülők mit tudunk tenni, hogy egyengessük a közös életüket?

Fejezet, melyben a hős sokat sír a zuhany alatt, de bízik benne, hogy aztán minden jól alakul

Nagyjából fél-egy éve elkezdtem gondolkodni egy olyan sorozaton, ami a vállalkozásról szól. A korábbi felmérések alapján ugyanis sokan olvastok ilyen oldalakat, a kommentekben is visszaköszönnek olyan tervek, amik például gyes utáni karrierváltásról szólnak, mások pedig már a megvalósításról számoltak be.

Színváltószemű lánnyal megbeszéltük, hogy átcseréljük a két naplót, mert ez így jobban összevág a terhességi heteinkkel - vagyis a maradék 9 hétben szerdánként jelentkezem, ő pedig átveszi a pénteket.

A kórház neve: Vaszary Kolos Kórház, Esztergom

Június 7 – a ráktúlélők világnapja

7

Az óvodába való visszatéréssel picit kikerül a kezünk közül az irányítás, és csak a nevelőkben bízhatunk, hogy ugyanolyan lelkiismeretesen biztatják majd csemetéinket többek között a gyakori kézmosásra, mint mi is tesszük. Ha mégsem akarunk mindent rájuk bízni, ezzel a kísérlettel a saját gyerekeinknek is egyszerűen meg tudjuk mutatni, hogy miért is fontos járvány idején a rendszeres kézmosás.

30. hét

Eddig csak olvasó voltam itt, de gondoltam most megírom a történetünket. Olvastam sok helyen, hogy segít, ha leírjuk a fájdalmunkat, és akár hátha kapok jó tanácsokat.

14. hét

A műtétet követő két hétben nem hagytuk el a házat, még vásárolni sem. Így tehát, mielőtt hazahoztam volna Apát, mindent el kellett rendeznem: bevásárlás nekünk és Anyukámnak is, patika, munkahely és iskolák, kollégium hazatranszportálása teljes egészében.

Karanténkorlátozások feloldásának első napjai, játszótér. Nagyjából én vagyok az egyetlen, aki nem hoz magával egy méretes ládát (nem dobozkát, ládát, komolyan..) amiben házi süti van, anyánként úgy húsz – huszonöt darab. Kekszmorzsával, csokival, ahogy kell, én ebéd után vagyok, először köszönöm nem, indulás előtt „na, maradt egy utolsó tényleg nem kóstolod meg?” – gusztának guszta, elmajszolom a felét, aztán a rohanva érkező Kicsi kezébe nyomom, mert kösz, elég.

29 éves vagyok, és az első szülésélményemet szeretném megosztani, ami 2019 november elején történt a 37+5 hétben, azzal a szándékkal, hogy lesznek kismamák, akiknek segíthetek egy kis pozitív tapasztalat elmesélésével.

Abban azért egyetértünk, mi koraszülők, hogy mindenkit megtör, megváltoztat a bent eltöltött idő, annál jobban, minél több ideig vannak a PIC-en. Elsősorban bízni tanít meg, a gyermekünkben, hogy meggyógyul, önmagunkban és a családunkban, hogy túléljük ép ésszel. Másodsorban türelemre int, nem lehet tudni, mi lesz holnap. Vagy már mi nem lesz, vagyis inkább ki…

29. hét

2008.

Petyával az itthon tanulás inkább csak JÓ LENNE, bár heti szinten megkapjuk a teendőket. Minden hétfőn e-mail jön a tanító nénitől az adott hétre vonatkozó feladatokról. Sajna egyelőre nem tudom belepréselni a napi teendők közé, hogy olyan mélységig foglalkozzak vele, mint a másik kettővel. Ezt nagyjából tisztáztuk is az osztályfőnökkel. Ami a suliban már ment, itthon is „követelmény”. pl.: egyedül eszik, segít az öltözésnél, a napirend nagyon fontos neki… Odáig eljutottunk, hogy készült egy fényképes belőle. Egy egész hétvége ráment (mert hát nem mindig volt rá idő, többször futottam neki…) Ki van akasztva Petya táblájára. Ruhacsipeszekre van felfogatva kis kép az adott tevékenységről – evés, wc, „szivárványos boríték”, udvarra kimenni, tévénézés...

Sok a megválaszolatlan kérdés, és ennél már csak a találgatás több a koronavírus és a terhesség kapcsán. A babavárás szépsége mellett a kismamák állandó társa az aggodalom, hisz ez érzelmileg is egy labilisabb időszak, és ráadásul teljesen ismeretlen terep is. A terhesség önmagában is sok bizonytalanságot hordoz, ezt sokszorozza most a járvány jelenléte.  Még az átlag páciensek esetében is sok és egymástól eltérő információt kapunk, a babavárás tekintetében talán még nagyobb a zűrzavar, hiszen a fertőzés vizsgálatának középpontjában nem ők állnak. Dr. Szabó Hajnalka PhD, címzetes egyetemi docens segítségével próbáljuk tisztázni a felmerült kérdéseket.

13. hét

Én a Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház Szülészeti osztályon hoztam világra a kisfiam, aki 2019. októberében látta meg a napvilágot. Kórházválasztásunk egyik oka, hogy a szülész-nőgyógyászom itt praktizál (egyébként magánrendelésre jártunk hozzá egy másik városba), illetve lehetőség nyílt kórházlátogatásra is, ahol egy szülésznő megmutatja a szülőszobát, a szobákat, a VIP szobákat. Felvilágosítást adott előre mire számíthatunk, ha ott fogjuk életünk legszebb pillanatát átélni. A gyermekorvos is tartott tájékoztatót a gyermek születése utánra vonatkozó vizsgálatokról a kórházban tartózkodás alatt. Minket megfogott, így teljesen biztossá vált az ott szülés.

A napjaink „kissé” átalakultak a mindenki által ismert körülmények miatt. Három gyerekkel itthon tanulás. Igen, képzeljétek, Petyával is! De erről majd kicsit később…

A 38. hét körül egyik este bő folyást észleltem, nem vertem nagydobra mondván terhesség alatt megváltozik a ph-érték, és ez biztos tök normális. (Jelzem már az elején, első baba.)

Kisfiam egy angol nyelvű Montessori óvodába jár, amit ő is nagyon szeret, és amiben mi is úgy érezzük, hogy megtaláltuk az ideálisat, mind nevelő, mind módszer, és környezet terén. Csupa jókat tudnék csak mondani róluk. A kijárási korlátozással együtt bezárt a mi ovink is, mi pedig azóta is fizetjük a havi tandíjat.