Soha többet nem viszem ki a gyerekeket a lakásból!

Mozgolódós család vagyunk. Minden délelőtt kint a kicsivel, aztán délután együtt megyünk, szigorúan gyalog, akár esik, akár fúj, a nagyobbikért az oviba. Ez mondjuk egy felnőttnek max. 15 perc lenne oda-vissza, nekünk egy jobb napunkon másfél óra. De ezzel nincs is bajom. Szeretünk kint lenni, én is. Csak ne lenne tél. Ne kellene jó pár réteg ruhát feladni. Megesik, hogy hosszabban öltözünk, mint amennyit kint töltünk.

Ha szerencsém van, akkor jó harisnyát választok, ha nincs, akkor már itt vitázunk. Aztán jön a következő kör, kit öltöztessek előbb, vagy kire hány réteget és milyen elosztásban, hogy senki se melegedjen ki, amíg kijutunk az ajtón. Mondjuk, ha a nagyobb felveszi valamilyen varázslatnak köszönhetően a pulcsit és a kabátot is, akkor a kisebbik biztosan elkezd hisztizni, hogy ő sem akar overált, hanem csak kabátot. Meggyőzöm, hogy ez így jó lesz, én már izzadok, pedig még pólóban vagyok, de közben a nagyobb már kint van a lakásból, persze sál és sapka nélkül. Én utána, még mindig pólóban, de legalább rá már nem leselkedik a takonykór. Mire visszaérek, a kicsi már leült gyurmázni az overáljában, és lelkes fogócskázásba kezdünk a lakásban, természetesen cipőben, amiből ömlik a mocsok, amerre csak elfutunk.

Gyerek ölbe felkap, legtöbbször pici üvöltéssel tarkítva, de kikerül ő is a lakásból. Majd jövök én! Másfél pillanat alatt pulcsit, sálat, sapkát, kabátot fel, babatáskát is össze, és nyertes mosollyal az arcomon, már megyünk is! Magamban pedig tizenhatmillió-négyszázhetvenötezer- kettőszázhetvenhetedszer megfogadom, hogy idén még egyszer nem jövünk ki. Ha bepenészednek, akkor sem.

Hogy csinálják ezt az óvodában? Ahol nem két gyerek van, hanem ennek a sokszorosa? Mi a trükkötök anyukák, ahol szintén több gyerek van? Lehetőségeimhez mérten már mindenféle kombinációt, sorrendet, trükköt kipróbáltam, de ez az átok kifog rajtam. Minden nap. Minimum kétszer.

Anide