Senki más nem tudja elaltatni a gyereket, csak én

Senkinek nem kívánom az ezután következő, napokig tartó bénult várakozást. Az érzést, mintha folyamatosan bárd lógna a fejed felett és csak várod, hogy lecsapjon... Saját magad analizálgatását, a tünetek keresgélését, hogy ez a köhintés/fejfájás/fájdalom most AZ, vagy csak valami más... miközben végig azon agyalsz, hogy most mi lesz, beteg leszel-e vagy sem, kórházba kerülsz-e vagy sem, jöhetnek-e a nagyszülők karácsonyozni vagy sem. Ez utóbbit már csak a logisztika végett is jó lett volna tudni, hiszen nekik se volt mindegy, hogy tervezzék az ünnepeket. Folyamatos telefonkapcsolatban voltunk hát a szüleimmel és vártuk, hogy teljenek a napok. Amik azért így sem voltak teljesen eseménytelenek.