Ezért nem hallgat rád a kamaszod

A Journal of Neuroscience című folyóiratban 2022 áprilisában ismertetett kutatási eredmény nevetségesen nyilvánvalónak tűnhetett a tinédzserek szülei, köztük Daniel Abrams, a Stanford Egyetem orvosi karának idegtudósa számára. "Nekem is van két tizenéves fiam, és valahol vicces ez az eredmény" - mondja.

De a poénnál valamivel mélyebbet is megállapított talán a kutatás. Ahogy a gyerekek felnőnek, és a családjukon túli társas kapcsolataik bővülnek, az agyuknak is rá kell hangolódnia erre a táguló világra. "Ahogyan egy csecsemő az anyukájára van hangolva, a serdülőknél a hangok és hangok egész más skálájára kell hangolódniuk" - mondja Abrams.

Ő és kollégái 7-16 éves gyerekek agyát szkennelték, miközben azok vagy az anyjuk, vagy ismeretlen nők hangját hallották. Hogy a kísérletet leegyszerűsítsék a hangok hangjára, a szavak halandzsaszavak voltak: „teebudieshawlt”, „keebudieshawlt” és „peebudieshawlt”. Ahogy a gyerekek és a tinédzserek hallgatták ezeket az értelmetlen szövegeket, agyuk bizonyos részei aktivizálódtak.

Abrams és kollégái korábbi kísérletei kimutatták, hogy a 7-12 éves gyerekek agyának bizonyos régiói - különösen a jutalmak észlelésében és a figyelemben részt vevő részek - erősebben reagálnak az anya hangjára, mint egy ismeretlen nő hangjára. "Serdülőkorban ennek pontosan az ellenkezőjét mutatjuk ki" - mondta Abrams.

Ugyanezekben az agyi régiókban a tizenéveseknél az ismeretlen hangok nagyobb reakciókat váltottak ki, mint a saját édesanyjuk hangja. Úgy tűnik, hogy az anyáról egy másik személyre való fókuszváltás valamikor 13 és 14 éves kor között következik be.

Nem arról van szó, hogy ezek a kamaszkori agyterületek már nem reagálnak az anyára, mondja Abrams. Viszont kamaszkorban az ismeretlen hangok válnak „jutalmazóvá”, illetve olyanná, amely megérdemli a kiemelt figyelmet.

A hangok erőteljes jeleket, üzeneteket hordozhatnak. Amikor stresszes lányok az anyjuk hangját hallották telefonon, a lányok stresszhormonjai lecsökkentek - állapította meg Leslie Seltzer, a Wisconsin-Madison Egyetem biológiai antropológusa és munkatársaival közös korábbi kísérletében. Ugyanez nem volt igaz az anyjuktól érkező sms-ekre, amelyek nem váltottak ki hasonló reakciót.

Seltzer szerint a mostani eredmények azt az elképzelést támasztják alá, hogy az agy az idővel és a tapasztalatokkal együtt járó új szükségleteknek megfelelően változik. "Ahogy érünk, a túlélésünk egyre kevésbé függ az anyai támogatástól, és egyre inkább a társainkkal való csoportkapcsolatok lesznek fontosak".

A Science News cikke nyomán.