28. oldal - Bezzeganya

25. hét

(egy anyuka levele a lányához, a házasság harmadik évében)

Első gyermekemet 2021. év elején szültem. Akkor még megengedett formában fogadott orvosommal és szülésznőmmel apás szülésre készültünk. Terminustúllépést követően pénteki napon (40+2) az orvosommal megbeszéltük, hogy hétfőn (40+5) - ha addig nem történik semmi - reggel befekszem, és indítanak, addig is a hétvégén lelkesen járjak egyik nap UH, másnap CTG vizsgálatokra a szülőszobára. (Akkor ebben a kórházban még ez volt a protokoll).

35. hét

Az úgynevezett "megrázott baba szindróma" a csecsemőhalálok vezető oka még mindig. Az egy évesnél fiatalabb csecsemőknél a bántalmazás a második leggyakoribb halálok, a baba rázása pedig a 0-3 éves gyermekeket érintő bántalmazás leggyakoribb formája.

Ha szóba kerülnek a gyerekvállalás optimális feltételei, akkor a legtöbb ember dobogós helyen említi az anyagi biztonságot, mint elengedhetetlen kritériumot az utód születése előtt. Kissé klisé, de örök érvényű, a „legyen ház, kocsi, biztos munkahely, megtakarítás”, mielőtt egyáltalán elkezdünk gondolkodni a reprodukción.

A koncert utáni napokban még egy kamasz fiú mutáló hangjával éltem az életem. Nem volt itt se Bóbita, se Palacsinta dal, de főzés közben dalolászás sem. Volt még izomláz a nyakamban és a vállunkban. KicsiLány meg jött lelkesen masszírozni a zsibongó tagjainkat.

24. hét

(egy anyuka levele a lányához, a házasság első évében)

Az angol Lisa első szülése 38 órát (!) tartott, kisfia most hét, a lánya 3 éves. A második szülése jóval simább volt, mint az első, itt ezt mesélte el.

Kiteregettem a ruhákat, kiraktam a túlélőket (muskátlik) a tavaszi napsütésre, aztán arra jutottam, hogy mi lenne, ha nem csinálnék úgy, mintha. (A Néprajzi Múzeumról és a Zene Házáról szóló ismertetőmet majd elsütöm jövő héten...) Úgyhogy felteszem a kezem.

Ma van több forrás alapján az Alvás Világnapja. Akkor kezdjük azzal, hogy este megy ki a poszt…fogjuk rá, hogy elaludtam.

Néha úgy tűnik, hogy ezt a járványizét csak álmodtuk. Az orvosi rendelők kivételével már nagyjából eltűntek a maszkok, kézfertőtlenítőt még látni pár helyen, de a pánik érezhetően megszűnt. Iskola, óvoda visszaállt a „megszokott”, influenzás időszaki működésre. A közösségi oldalakról nagyrészt eltűntek a kovásznevelgetős és kenyérsütős posztok. Sok-sok ismerős tett ki mostanában fényképet külföldi utazásokról, és tavaly nyáron már egymást taposták a népek a mindenféle fesztiválokon is, velem együtt, védettségit nem kértek sehol sem. Mintha ez az egész meg se történt volna sokaknak – kivéve akiknek a közvetlen környezetéből ragadott el valakit a járvány, aki egyébként még nem járt az élete végén.

Nyakunkon az első szülinap!

23. hét

A gyerek és a házimunka viszonyát tipikusan egy sajátságos filmmel írnám le: nagyjából két rövid snitt, közte tíz év, ami úgy tűnik, csak úgy huss, elillant a nagy büdös semmibe.

Harmadik lányunk születése

33-34. hét

Alig változik a főzéssel töltött idő, a nők a szocializmus óta napi közel másfél órát dolgoznak a konyhában, mondják a kutatások. Pedig van félkész étel, ételrendelési lehetőség, menza és étterem. Otthon főzni lehet nagyon egészséges és változatos - de kegyetlenül viszi az ember idejét, az tény. Évek teltek el nálunk is úgy, hogy mindennap főztünk frisset- néha többfélét is.

RENDKÍVÜLI KÜLÖNKIADÁS :D

Csupa móka és kacagás volt ez a hét.

22. hét

Az élet egyik kellemes pontja érkezik hamarosan, amikor számomra megszűnnek a nulladik órák. Nem mert eltörlik őket, csak az egyik gyermekem leérettségizik, a másik pedig egy olyan középiskolába jár, ahol, legalábbis egyelőre, nem szándékoznak ezt a remek találmányt igénybe venni, sőt, az ELSŐ órák is csak negyed kilenctől aktuálisak. De addig még jó néhány héten át kelünk kellemetlenül korán, miközben nem igazán látuk, mire is jó ez egyáltalán. De nemcsak a nulladik órákkal, hanem a folytonos kialvatlansággal is leszámolnék, ha én lennék a Mindent Uraló Akármicsoda egy napra.

Az első gyermekemet hat nappal terminus után szültem lassan 12 évvel ezelőtt. Hajnali 3.17-kor kimentem a szokásos hajnali pisi járatra, majd visszafeküdtem a férjem mellé. Picivel később hirtelen azt éreztem, hogy valami vízszerű távozik, kisebb mennyiségben. Erre megmozdultam, hogy kimenjek újra a fürdőbe és újra jött a víz. Kiugrottam az ágyból és felébresztettem a férjem, hogy na végre itt már történik valami. Ezután beszálltam a kádba és megvártam, hogy kifolyjon, ami ki szeretne.

Ez az anya karok nélkül nyomja végig az anyák szokásos napi rutinját, kisgyerekkel. Pedig az átlagos halandó néha úgy érzi, hogyha nyolc karja lenne egyszerre, az se volna elég rá. Etet, öltöztet, cipel, konyházik....

Néha azon töprengek, bizonyos életutak ugyan mit is tanítanak. Az övéről tudom: na, így nem érdemes, hogy semmiféle lehetőséggel nem élünk igazán, aztán kesergünk rajta.  Megírom mégis, már majdnem mindenkit megírtam, pedig az is egy történet, amikor valaki egész életében lényegében nem csinál semmit.

A kisgyerekek agya különösen az anyjuk hangjára van hangolva. A tinédzserek agya, főleg a leglázadóbb időszakban, épp az ellenkezőjével reagál: a legkevésbé az anya hangja kelti fel a figyelmüket.

A hétfői fogadóóra teljesen elmosta a nosztalgiázásomat. PiciLány 11 hónapos lett, de ezzel csak másnap bírt foglalkozni az agyam.

21. hét