A betegség se dönti le a gyereket

A szombaton kibontakozó betegség nem akarta könnyen adni magát. Míg eddig szerencsére mindent megúsztunk pár napos orrfolyással, esetleg egy-két napig tartó hőemelkedéses fázisokkal, addig most sem a hurutos köhögés, sem a lázba forduló esték nem akartak múlni. Ehhez képest Boróka a nap nagy részében nem tűnt levertnek, bár a hisztis, toporzékolós kiborulások látványosan megszaporodtak.

Kedden végül írtam a gyerekorvosnak, mert nem voltam benne biztos, hogy a házi praktikák (ami kimerült az inhalálásban és a mézes teában) ide elegek. Adott is időpontot másnapra, de szerencsére nem talált a lányomnál semmi "komolyat", úgyhogy nem is nagyon kellett változtatnunk az addigi kezelésen, csak orrspray-ből írt egy másikat.

Ettől függetlenül a hét közepére azért már kezdtünk mind belefáradni az állandó fújkálásba, orrszívásba. Boróka egyre nehezebben viselte a sok köhögést, meg macerálást, emiatt egyre nyűgösebb lett, én pedig kezdtem lerobbanni, ami az alap fáradtságommal vegyítve engem sem a legjobb hangulatba hozott.

A mélypont csütörtökön jött el, amikor a lányom a reggel 6:40-es keléshez képest (ez nála azért elég korainak számít, bölcsis lét ide vagy oda, jellemzően még mindig inkább 7 és 8 között ébred) nem volt hajlandó aludni délután, míg bennem reggel óta annak a pár órának a gondolata tartotta a lelket. Részletek helyett csak annyit írok, hogy biztosan nem azzal az altatásnak nevezett sírásba torkolló kiborulással fogom promózni az anyaságom.

Döbbenet, hogy nincs olyan élethelyzet, betegség, ami a mi gyerekünket egy napra is aluszékonnyá változtatná.

Végül a (maradék) józan eszemet úgy tudtam megőrizni, hogy a férjem hamarabb befejezte a munkát és így nyugodtan kidőlhettem egy órára.

Az utóbbi időben nem vagyok valami kreatív a Borókával közös időtöltés tekintetében. Rajzolás, festés, vasútépítés és ebben kb. ki is fújt a repertoár. Mivel a héten nem ment bölcsibe (ahol esélyesen ezeken túl mást is csináltak volna vele) próbáltam kicsit újítani.

Sokáig tartottam a gyurmázástól, attól félve, hogy meg akarná enni, de most eszembe jutott, hogy talán itt az ideje tenni vele egy próbát, úgyhogy egyik nap kevertem be só-liszt-gyurmát, másik nap pedig vettem színes szárított tésztát, amit zsinórra fűztünk gyöngy helyett.

Mindkét program nagyon tetszett Borókának, legalább húsz-húsz percre le is kötötte :)

Jövő héten a halloween-é lesz a főszerep a bölcsiben. A vállalkozó szellemű családok otthon faraghatnak tököt, amit be lehet majd vinni, hogy az udvaron "kiállítsák", pénteken pedig jelmezes buli lesz egész délelőtt.

Egyelőre nagyon lelkes vagyok a "gyerek-programokat" illetően. Elképzelem, ahogy a szülinapi bulikra mini szendvicseket, kis sütiket készítek, dekorálok, farsangra saját kezűleg kreált jelmezt adok a lányomra. Na, hát ennek nem most jött el az ideje :)

Szombaton, amikor már egész jól éreztük magunkat, felkerekedtem Borókával hogy az egyik (általam legalábbis olcsónak hitt) hipermarketben vegyünk valami jelmezt neki.

Legnagyobb megdöbbenésemre a kínálat szinte a nullával volt egyenlő, ami ruhácskák voltak, azoknak az ára meg bőven a lélektani határ felett volt.

Végül jelmez nélkül távoztunk, de a netről sikerült rendelni egy fekete macskás-tüllös csodát. Már csak amiatt lehet izgulni, hogy péntekig ideérjen, de optimista vagyok.

Múlt hétvégén találkoztunk volna gyerekkori barátnőkkel. Mivel többünknek van/vannak már gyerekei, ezért az elmúlt években a porontyok is mindig részt vettek ezeken a találkákon. Boróka betegsége miatt erre a hétre toltuk az összefutást, de a vasárnap közeledtével egyre bizonytalanabb lettem, hogy jó ötlet-e. Bár péntek óta nem volt láza, a köhögés nemcsak, hogy nem múlt el, de nem is igazán enyhült, ahogy orrfolyás terén is csak minimális javulást tapasztaltunk.

Ciki, nem ciki, írtam a gyerekorvosnak és megkérdeztem őt, mert egyelőre a "beteg gyerek" témakörben is teljes bizonytalanság uralkodik bennem. Véleménye szerint nyugodtan mehettünk volna, viszont az utolsó pillanatban mégis lefújtuk a találkozást, mert kiderült, hogy időközben felnőtt és gyerek is lebetegedett a csapatban.

Őszintén bevallom, megkönnyebbültem, hogy végül se azt nem kockáztatom, hogy a lányom mégis megfertőz valakit, se azt, hogy az ő állapotában történik visszaesés.

A hetet végül egy városligeti lángosozással zártuk. Izgatottan várom következő hetet tökfaragásostul, jelmezestül, bár azért izgulok is, hogy ennyi nap kihagyás után, milyen lesz a lányomnak visszazökkenni a bölcsődei életbe.

Polli