26. oldal - Bezzeganya

Most, hogy nemrég megtudtam, második gyerekemmel vagyok várandós, elkapott a motiváció, hogy végre papírra vessem első gyermekem születésének történetét.

Precious  blogja azért született, mert írója úgy érezte, a gyerekkori bántalmazások feldolgozását segíti, ha kiírja magából, és talán a többi áldozatnak is segít. Olyannak írta a blogon közölt "leveleit" aki iránt mindig bizalmat érzett, de azóta eltávozott.

Az ember néha rácsodálkozik dolgokra. Vannak évek, amikor mintha valami nagy, lapos kő alatt élnél, mert sokáig nem veszed észre, valami hogy átformálódik körülötted. Sokáig nem jársz valahol, aztán hopp, rá se ismersz, mindenféle idegen épület terpeszkedik ott, ezek mikor nőttek itt ki? De kevésbé megfogható jelenségek is járnak így: én most döbbentem rá, hogy mekkora piaccá hízott alig pár év alatt a plasztikai-szépészeti ipar. Vagy már rég ekkora, csak én nem figyeltem soha?

A környező országok lakosainak Horvátországról legnagyobb valószínűséggel az Adriai-tenger többezer kilométer hosszú partja és az egy-egy emlékezetes helyen eltöltött nyári vakáció jut eszébe. Nem volt ez másként az én esetemben sem, de mióta itt élek és sokat utazunk, kirándulunk belföldön is, felfedeztem, hogy mennyire sokszínű és földrajzilag változatos ez az ország. A magyar tájhoz hasonló pusztaságok, hósapkás hegyvidékek és vörös, mediterrán talaj váltja egymást ezen a térképen nagyon apró területen, de nekem elhihetitek, hogy bőven van látnivaló az ország minden részében.

A heti mottó:

28. hét

A megfelelő gyerekcipők kiválasztása komoly odafigyelést igényel a felelős szülők részéről. Ehhez kétség sem férhet, mivel izgő-mozgó apróságaink fejlődésben lévő szervezete jóval sérülékenyebb. Így semmiképp sem elég pusztán esztétikai alapon kiválasztanunk a legdivatosabb modelleket, ha fontos számunkra gyermekünk biztonsága és egészsége. Nézzük meg tehát, mire érdemes odafigyelnünk a gyerekcipők vásárlása során!

(egy anyuka levele a lányához a házasság hetedik évében)

Este néha-néha éreztem már fájásokat, de ez az elmúlt napokra is jellemző volt, általában alváskor elmúltak. Próbáltam nem észrevenni őket, mert már nagyon bosszantott, hogy csak úgy jönnek-mennek. Nyilván, ezért jósló fájás a nevük, tudom.. de én rendszert akartam látni bennük, A Lehetőséget, hogy végre beindul a szülés.

Vannak dolgok, amik azonnal megtetszenek, megkedveled őket. És vannak dolgok, amiket nem hogy nem kedvelsz meg első látásra, hanem kifejezetten leszólod őket és bajod van velük – aztán lassan változik a véleményed, még ha a kezdeti fenntartásaid maradnak is. Akárhogy álltok a Városligethez mostanában, ajánlom, nézzétek meg ti is a Zene Házát vagy a Néprajzit, alakítsatok ki saját véleményt – ez itt most az enyém, ami részben még most is alakul.

Császármetszéssel szülő anyák kérdéseire, testi-lelki nehézségeire igyekszik felhívni a figyelmet az idén ötéves Császárvonal. Egy táncos flashmobbal és egy ingyenesen elérhető és terjeszthető infógyűjteménnyel készültek, mert a tapasztalatok és legfrissebb felmérésük szerint továbbra is óriási szükség van a hiteles információkra és érzékenyítésre a témában. Pedig sokan már most is úgy gondolták, "túl van reprezentálva" a császármetszés a szüléssel összefüggő témában -dehát a magyar kórházakban is "túlreprezentált" a császármetszés: 40 százalék körüli az arány most.

Az utóbbi időben egyre másra kerültek elém nagy nagycsaládok történetei. 6-8-12 gyerekes családokról szóltak, különböző témákban. A cikkekben leírtak egyike sem negatív felhangú volt. Nem bántalmazásról, elhanyagolásról, segélykérésről volt szó egyik esetben sem. Mégis a kommentek elítélőek voltak. Megszólták a családokat, mind egy szálig. Elenyésző volt a gratuláló, pozitív komment. Különböző témákban, de hasonlóan kötöttek bele a nagy nagycsaládot vállalókba.

A tavaszi szünet négy gyereknek négyféle időpontban kezdődött, tekintve, hogy a négy gyerek, négy helyre jár iskolába.

27. hét

.

Nagyobbik gyermekem a covid első hulláma alatt született sürgősségi császármetszéssel egy nagy állami klinikán. 20 óra vajúdás után teljes tágulásnál császároztak, csak foszlányokra emlékszem. Nagyon rosszul éltem meg a műtétet és a kiszolgáltatottságot (nem tájékoztattak semmiről, senkinek nem volt hozzám egy jó szava sem, utólag sem kaptam magyarázatot, hogy mi miért történt) és a felépülés is nehezen ment.

Sziasztok, nos most fogom elspoilerezni az egészet (aki nem szeretné, ugorja át ezt a bekezdést): Borbolya megírta ezt a formás és higgadt kis beszámolót, majd a következő pillanatban azon kapta magát, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül megszült. Baba, anya és mindenki jól van, már fogalmazgatja a szüléstörténetét is. Ez pedig tanulságul így idekerül, hogy van az az eset, hogy az ember lánya csak úgy pikk-pakk megszül az ideje vége felé, és még csak baj sincs belőle. Minden jót kívánunk nekik, boldog babázást a következő hetekre-hónapokra.

Manapság már nem ritka, ha egy gyereknek nevtanos papírja van arról, hogy eltér a "normálistól". A baj talán nem is az, hogy eltér, hanem az, hogy erről mindenféle szakvéleményt szeretnek látni az iskolák. Az ő szemükben pedig a "papíros gyerek", az valami sötét bélyeggel jelölt hiányosság, egy két lábon járó probléma.

A tavalyi év végén már az ötödik évfordulóját „ünnepelte” a #metoo mozgalom. A szexuális visszaélések, zaklatások és a nemi erőszak ellen indult kezdeményezés valójában már 2006-ban elkezdődött, de igazi nemzetközi figyelmet 2017-ben, a „hashtag” online terjedésével nyert.

A héten több gyerek volt itthon, mint ahány nem.

26. hét

(egy anyuka levele a lányához a házasság ötödik évében)

A

37. hét

Húsvéti nyulat csokiból vegyél, kérlek!

Az öcsém a húszas évei elején-közepén jár az életében és ahogy „nő be a feje lágya”, egyre érdekesebb párkapcsolati kérdéseket feszeget. Nagyon foglalkoztatja, hogy milyen egy egészséges kapcsolat, hogyan és mitől működik jól a társa mellett az ember és úgy általában próbálja megérteni a nőket.

Ahogyan tavaly, PiciLány ebben az évben is meghozta a tavaszt, dehát ez egy valamire való TavaszTündértől el is várható.

25. hét

(egy anyuka levele a lányához, a házasság harmadik évében)