29. oldal - Bezzeganya

A vajúdási és szülési pózokra vonatkozó ajánlásokat keresve elsőként a szülészet tankönyvet lapoztam fel. Feltűnik, hogy a szülészetről tankönyvet mindeddig szinte kizárólag férfiak írtak. Olyan férfiak, akiknek szülés körüli tevékenységben már sokszor lehetett részük, ugyanakkor sosem élhették át a folyamatot, nem tapasztalhatták meg a szülést, személyes élményük nincs róla. Persze nem kell ahhoz rákban haldokolni, hogy valakiből jó hospice segítő váljon, ugyanakkor bizonyos érzékeny, és nem betegség típusú megélések kísérésekor hasznos, ha a segítő személyes tapasztalattal rendelkezik a hozzá forduló ember témájával kapcsolatban. Szexuális felvilágosításért például jellemzően a szexualitás megélésében jártas személyhez fordulunk, a tanácsaira kíváncsiak vagyunk.

Tíz?!?!?

16. hét

A minap beszélgettünk egy most babát váró barátnővel arról, érdemes-e egyáltalán komolyabban beleolvasni a tíz, húsz, negyven éve írt gyereknevelési tanácsadókba. Akármilyen neves, nagy tudású, kedvelt, népszerű pszichológusok vagy más szakemberek írták.

Esküvőnk előtt azt beszéltük meg a férjemmel, hogy több gyereket szeretnénk. Nem határoztunk meg konkrét számot, hanem azt gondoltuk, hogy majd egyenként látjuk, hogy jöhet-e még baba és mikor. Első lányunkkal nagyon idillien alakult mindent, így már egy éves kora előtt tudtuk, hogy megfogant a kistesója.

21-22-23. hét, kicsit összemosódva

Volt ugye korábban a sorozat, hogyan  készüljünk fel rá. (Adós maradtam egy résszel, egyszerűen nem tudtam értelmes információkat összerakni, sajnos. Még nem adtam fel, legalább annak segítsek, akinek jövőre felvételizik a gyereke…)

Ezer éve voltam egyszer egy úgynevezett menedzsment-tréningen. Az ilyeneken változó figyelemmel vettem részt, sose akartam komolyan „vezető” lenni. De volt pár figyelemreméltó gyakorlat, amin elgondolkodtam. Bemutatnám a legemlékezetesebbet, hátha újdonság még valakinek.

Mikor megismertem, 5 éves voltam. Nem sokkal ezután, már Apának hívtam. Szeretett, szerettem.

​

Ún. megosztó témával készültem ma. Sok helyen bukkant már fel a neten ilyen-olyan forrásokban, hogy a gyerekek – jellemzően 3-4 évesen mondanak fura dolgokat, amik esetleg meg is ijesztik a felnőtteket. Van, aki makacsul állítja, képzeletbeli barátja igenis létezik és csinál ezt-azt (ezt még valahogy megmagyarázzák a pszichológusok), de vannak, akik tovább mennek: vagy „kísértetet” látnak (már amit egy felnőtt annak vél a gyerek beszámolója alapján), vagy egyenesen azt állítják, ők már léteztek valahol e Földön, és valamiféle emlékekről vagy emberekről beszélnek, azokból az évekből, amikor ők „felnőttek” voltak. Aztán ezek a beszámolók egy idő után abbamaradnak, rendszerint váratlanul. De olyan is van, hogy a gyerek életében egyszer mond ilyesmit, de azt úgy, hogy ráhozza a szülőre vagy rokonra a frászt.

Már kb. 15 éve olvasom a porontyot, majd a bezzeganyát read-only üzemmódban, sokat kaptam kérdés nélkül is, gondoltam, ideje, hogy én is visszaadjak valamit a közösbe, ezért leírom szüléstörténeteimet.

20. hét

Szomorú hírekkel indul 2023. Ismét elvesztettünk valakit, akinek talán sokan a valódi nevét sem tudtuk, mégis évekig a barátaink, rendszeres beszélgetőpartnereink közt tartottuk számon. A közösség nevében Shadow búcsúztatja, a Bezzeganya szerkesztősége és közössége nevében is őszinte részvétünket nyilvánítjuk a családnak. És szomorúak vagyunk, hogy eggyel kevesebben vagyunk - hiányozni fog.

á

n

Új év, új én? Én biztos nem.

A hirtelen jött és egyáltalán nem az évszaknak megfelelő időjárás ezen a héten is kitartott. Kedden itthonról dolgoztam, a nyitott erkélyajtón át élveztem a kellemes 19 fokot, miközben néztem a feldíszített karácsonyfát a nappali sarkában. Olyan érzésem volt, mintha már április közepét írnák, de eddig még túl lusták voltunk elbontani a fát.

Egy korábbi cikkünkben pszichológussal együtt írtunk a szelektív étkezési zavarról, idegen nyelvi rövidítéssel ARFID-problémáról. Mivel az evészavarok sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő, folytatjuk a témát. Most Simonová Erika dietetikust kérdeztük, aki veleszületett anyagcserebeteg és étkezési zavaros gyerekekkel is foglalkozott a Semmelweis Egyetem Gyermekklinikáján, hogyan enyhíthetőek a betegség miatti kockázatok, mit tehet a szülő akár megelőzésképpen, és tulajdonképpen milyen veszélyek leselkedhetnek az ilyen étkezési zavarokkal élő gyerekekre, fiatalokra.

Amíg a hazai szüléstörténetekre várunk (a képen látható matricát minimum küldjük érte köszönetképpen), olvassátok szeretettel 14 anya beszámolóját arról, miben különböztek az egymás utáni szüléseik, melyik milyen élményeket hozott, és milyen tapasztalatokat. Innen is látszik, nincs két egyforma szülés!

18. hét

„Márpedig azt mondták a szüleim, addig nem állnak meg, amíg öcsém is születik” – emlékszem még talán általános iskolából egy osztálytársam mondására. Három lány után végül született egy fiú. Aztán még egy, és a család itt úgy döntött, nincs több hely a lakásban. De már boldogan tették, hiszen volt elegendő fiú és lány utód is. Ha jól emlékszem, a többség családot alapított később, és aki vállalt több gyereket, ott született fiú és lány is.

Családi hagyomány, hogy az óév búcsúztatását a Kincsem parkban, a szilveszteri ügetőn kezdjük (megvan rá a jó okunk a mulatozás és a jó program mellett), ahol idén az enyhe időben valami rekordméretű tömeg hömpölygött. Szokás szerint jól szórakoztunk – ügető-és agárfutamok, hírességek, bulisátor zenével és tánccal, street food bódék széles kínálata és a többi – de ami meglepett, az a kisgyerekek és pár hónapos bébik intenzív, de cseppet se idegesítő jelenléte volt.

Az a boldogságos édeshármas...

Az év végére minket is utolért a globális betegségcunami. Úgy tűnik, hogy a lányom két héttel ezelőtti láza maradandó nyomot hagyott a környezetében, mert szépen lassan mindannyian kidőltünk körülötte. Először apósom kezdett fáradtságra, fejfájásra panaszkodni, majd anyósom következett az ugató köhögéssel és gyulladt arc- és orrüreggel. Péntekre pedig rajtam is kiütköztek a tünetek, szinte a semmiből döntött le a lábamról a gyengeség és a fájdalom.

2022 cseppet sem volt egyszerű vagy unalmas, a Bezzeganya azonban úgy tűnik,  nem változott annyit, amennyit a körülötte lévő világ. Rajtatok a sor, hogy megmondjátok, így jó ez,  vagy ráférne az oldalra némi komolyabb változtatás.

Holnaptól már leszünk rendesen, addig ízlelgessük, hogy másik dátumot kell a posztok és hivatalos iratok aljára/tetejére írogatni.

Itt a vége, fuss el véle, holnap már 2023-at írunk.

Salty naplóját - rendhagyóan - még e héten, még ez évben folytatjuk. Jövőre terveink szerint keddenként lehet róluk olvasni, a babavárás és a napló valódi kora most be is érte egymást. Egyúttal még idén elbúcsúztatjuk a karácsonyi időszakot - és ők a nemzeti valutát is.