29. oldal - Bezzeganya

Mi nők, évtizedek óta kűzdünk az egyenjogúságunkért. Első körben, hogy legyen jogunk szólni, aztán szavazni, majd a munkahelyeken egyenlő bánásmódot kapni és mára a háztartásokba is becsúszott az igényük a munkák igazságosabb megosztására.

„Rendszeresen  szoktam előadásokat tartani iskolákban és azon kívül is harmadikos-hatodikos gyerekeknek a mesterséges intelligenciáról. Ez a korosztály nagyon fogékony a természettudományokra, a matematikára, valamint az informatikára. Láthatóan élvezettel hallgatják ezeket az előadásokat, melyek során számukra is érthetővé és izgalmassá válik ez a komoly, tudományos világ, amihez az iskolában eddig nem fértek hozzá. Sokan szeretnének utána velünk tanulni” – a tavalyi beszélgetés után ismét leültünk Weisz Ágostonnal, az Alphacademy alapítójával, hogy hol tartanak idén, mit tapasztaltak a táboraikban, milyen sikertörténeteik voltak mostanában, és mi az, amire még most is keresik a megoldást.

Átrendezni egy kamasz szobáját? Ráadásul a tudta nélkül? Kevés nagyobb határsértés létezik ennél, mégis van, aki megteszi! Halász Alexandra, a Youtube-ról is közismert feng shui tanácsadó (eredeti végzettségét tekintve muzeológus és művész-tanár) mutatja meg, mivel járhat, ha illetéktelenül hatolunk be a gyerekek életterébe!

„Ha mindig iszol, ha mindig eszel, és még mindig szomjas vagy, és még mindig éhes vagy, és néha be is pisilsz, akkor mérjétek meg a cukrodat, mert lehet, hogy cukorbeteg vagy, mint én.”

A köldökzsinór tárolás egy olyan gyakorlat, amelynek során a köldökzsinórvért közvetlen a születés után leszívják az újszülött köldökzsinórjából, így a szükséges késleltetett köldökzsinór ellátás - ami egyaránt fontos lenne az édesanya és a gyermek szempontjából is - nem tud megvalósulni."- írta hozzánk érkezett sajtóközleményében Jansik C. Aisha, dúla (Anyafalva). Miközben idézzük elgondolkodtató közleményét, laikus netkeresőként magam is megnéztem pár forrást, miket lehet olvasni a köldökzsinórvér-tárolásról és az így nyert őssejtek későbbi felhasználhatóságáról.

3 hét kellett hozzá az új tanévből, de végül sikerült összekapnom magam. Ahogy az angol mondaná, „I finally have my shit together.”

Jövő héten kezdődik a bölcsődei beszoktatás (spoiler alert! végül nem fog, de erről majd később). Az utóbbi pár napban/hétben eléggé elbizonytalanodtam, hogy jó ötlet-e. Most nem a folyamatos megbetegedésekre gondolok, amikre pár bejegyzéssel ezelőtt többen is felhívtátok a figyelmem, hanem kifejezetten a lányom szemszögéből gondoltam végig újra meg újra a dolgot. Valóban adhat neki a bölcsi annyi pluszt amiért érdemes belekezdeni, vagy inkább várnunk kellene a közösségbe szoktatással az oviig?

Miközben szorgosan írjátok a szüléstörténeteket nekünk ([email protected]  - UGYE????:D) , egy olyan szülést mutatok be, ami a világ olyan részén zajlott, ahol nem meglepő vagy "alternatív" az otthoni szülés, és ehhez megvan minden eszköz, képzés, tudás és gyakorlat. Természetesen ilyenkor is szükség lehet hirtelen orvosi és kórházi beavatkozásra - de ha nem, a természet és a jól képzett bába teszi a maga dolgát, és mindenki örvend a boldog befejezésen. Hogy megy egy ilyen szülés? Lássuk...

A kulcsos gyerekek nemzedékébe tartozom, akiket kényszerűen hamar önállóságra nevelt az élet, de különösebb problémát  nem érzékeltem ebből. Sőt, amikor már nem csak „muszájból” mentem boltba, zeneiskolába, rokonokhoz, akkor direkt jól jött, hogy eltájékozódom a nagyvárosban akkor is, amikor moziba, koncertre, alternatív színházi előadásra akartam eljutni valahol öt kerülettel arrébb.

A mai történet sokak rémálmát vázolja fel. Nem találják a szívhangot, elhalt a magzat....hogy utána meghökkentő fordulat következzen.

Ha van testvéred, akkor jóban-rosszban mozoghattok együtt. Csinálhattok együtt kedves meglepetést a szülőknek, főzhettek vagy társasozhattok  – de egyebekre is képesek vagytok, nem feltétlenül pozitív dolgokra gondolva.

,

,

Hétfőn voltam cukorterhelésen és mint általában minden vizsgálat miatt, úgy emiatt is nagyon izgultam. Imádom az édességet, egy-két tábla csoki megevése egy ültő helyemben még sosem okozott gondot, ehhez képest ennek a cukros víznek az elfogyasztása, citromlé ide vagy oda, meglepően nehezemre esett. Ezen nem segített, hogy a nővér igazi hajcsár módjára sürgetett, amikor pedig nem azt szorgalmazta, hogy lehetőleg egy húzásra igyuk meg, akkor azt ecsetelte, hogy ha az ital elfogyasztása után azonnal nem is leszünk rosszul, akkor is a hátralévő két órában a "hányástól az ájulásig" skálán hányféleképpen végződhet érvénytelenül a terhelés.

A második szülésem előtt éjszaka kezdődtek a fájások. Többször is felébredtem, elmentem pisilni, aztán gond nélkül visszaaludtam. Ekkor már 2 nappal túlléptem a terminust, szóval sejtettem, hogy ebből lesz valami, de nem akartam éjszaka ezen pattogni, kipihenten akartam szülni.

Különleges kórháztesztet kaptunk, ami ezúttal nem szülésről, hanem gyerekkórházi tartózkódás élményéről szólt. Mielőtt bárkik szétkapnák akár a kórházi dolgozók csapatát, akár a posztolót, akár a betegtársak viselkedését, egyet szögezzünk le: gyerekkórházban lenni sosem "kellemes", és szinte mindig felfokozott érzékenységgel reagálunk sok mindenre, ami a folyamatosan ott dolgozóknak sajnos már megszokott - ha nem tudnak változtatni rajta, akkor nyilván nem tehetnek mást, mint e körülmények közt adják, amit tudnak. Az is lehet, hogy mások másféle élménnyel, benyomással távoznak talán ugyanennek az intézménynek egy másik osztályáról vagy szobájából - ahogy itt se volt semmi fekete/fehér, nem egyféle arctalan massza emlékét hagyták maguk után a különbözően viselkedő orvosok, nővérek, szülő-és betegtársak.

Két programot ajánlanék még gyorsan ma este, de nem ma estére. Az Európai Kulturális Örökség Napjait a hétvégén (szeptember 16-17) rendezik, a Kutatók Éjszakáját pedig szeptember 29-30-án, tehát messze kinőtte már ez az esemény is az egyéjszakás jelleget. Ez utóbbit azért ajánljuk már most, mert sok eseménye regisztrációköteles, és gyorsan fogynak a helyek.

Míg ötven évvel ezelőtt is csak a párok kis része élt együtt házasság nélkül, mostanra ez egyre gyakoribb, annyira, hogy a kutatások szerint a nők kétharmada él “vadházasságban” élete során. A házasság előtti szex körüli stigma csökkenése, az esküvő és gyerekvállalás kitolódása, a növekvő megélhetési költségek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre többen válasszák a házasság nélküli együttélést.

Az első iskolahét mindenkinek fárasztó volt.

Ha egy szóval kellene a múlt hetünket jellemezni, akkor azt mondanám, hogy intenzív volt. Hétfőn kezdte a Nagy az ovit és ezzel nem csak a bölcsit hagytuk magunk mögött, hanem intézményt is váltottunk.

A vasárnap éjszaka is nehezen telt. Már követni sem tudtam, hányszor ébredtem fel, annyira hasogatott a fülem. Persze nem telt még el sok idő az orvosnál tett látogatás óta, viszont a korábbi eseteknél szinte azonnal javulást tapasztaltam.

"Mondjátok, miért nem lehet "normális" szülésekről olvasni, csak az extrém, komplikációkkal dúsított, horror fordulatokkal teli drámákról?"- tette fel a kérdést egy Reddit-olvasó, amire számos beszámoló érkezett, nem túl eseménydús, cseppet se ijesztő, mondhatni "normális" szülésekről.

Sokféle kisebb-nagyobb ügyre érdemes felkészülni időben.  Megvenni hozzá dolgokat, megírni, összepakolni, megszervezni, időt szakítani rá, esetleg tanulni hozzá valamit. Aztán elérkezik az esemény – és mi sokszor, túl sokszor érezzük úgy, hogy pillanatok alatt elérkezett, és jaj, kéne még hozzá két óra, két nap, két hét, két hónap, akár két év….lássunk pár tipikus példát az „anyaság és vidéke” témakörben!

Egy magasabb érzelmi faktorú gyerek (könnyen kiborul vagy nagyon lelkesedik, mélyen érinti minden történés) általában több büntetést kap - miközben a szokásos határhúzás-jutalmazás/büntetés valójában nem működik, állítja egy pszichológus-genetikus. És azt is, hogy a gének mélyen meghatározzák a viselkedésünket - nemcsak a gyerek, hanem a szülő génkészlete is, és szerencsés, vagy szerencsétlen helyzetek sorát is hozhatja, ha nagyon azonos szülő és gyerek génsorozata és ebből fakadó temperamentuma.  A jövőkutató pedig azt állítja: a tanult tehetetlenség valójában egyfajta ösztön, amiből ki lehet jönni - na mivel - tanult viselkedéssel.  Illetve: mire jók a társas jövőszimulációk és forgatókönyvek, amiket bárkinek ajánlana kipróbálni?

Egy olyan kórháztesztet kaptunk most, amelynek két érdekessége is van. Az egyik, hogy a 2021-es állapotokat és a 2023-ast lehet összehasonlítani, a másik pedig az, hogy az idei szülésről szóló beszámoló kérdőívét az anya és az apa is kitöltötte, így egymás mellett olvasható a véleményük. Bár az biztató, hogy a nem egyszerű körülmények ellenére is kedvesek és felkészültek az orvosok vagy a csecsemős nővérek, az kissé aggasztó, hogy még 2021-hez képest is mintha romlottak volna a tárgyi körülmények.

Ez a hetünk is eseménydúsan telt.

Megmondom őszintén, engem már egy ideje zavart, hogy még mindig ennyire ragaszkodik hozzá, mert külső szemlélőként is látható volt, hogy ez már régen nem érzelmi kötődés, hanem inkább „a szokás hatalma”, de egyelőre nem akartam a leszokással piszkálni. Jövő héten kezdi az óvodát, teljesen új környezetben, csupa ismeretlen arccal, nem akartam még a cumizással is szekálni, mert mi van, ha mégis ad neki valamiféle érzelmi megerősítést? Ha már eddig amúgyis cumizott, akkor pár hét ide-oda már tényleg nem számít.

Már a nyaralás előtt is feltűnt, hogy a lányom kezd apásabb lenni, és a hazajövetel utáni napokban ez egyértelmű is lett.

Ligu szüléstörténeteinek előző részeit itt és itt olvashatod.