27. oldal - Bezzeganya

"Tim Bayne, az ausztráliai Monash Egyetem filozófusa és az ausztrál, német, amerikai és ír idegkutatókból és filozófusokból álló csapata arra vállalkozott, hogy a már rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése alapján megállapítsa, a tudat kialakulhat-e a magzati korban vagy tényleg csak később, az első születésnaphoz közelítve jön létre." – olvastam az msn-en, ami elegendően érdekesnek bizonyult, hogy beleolvassak magába a tanulmányba.

A friss közgazdasági Nobel díjat a 77 éves Claudia Goldin olyan kutatási életmű alapján kapta, amely egy sokat cincált, de általában kevésbé alaposan elemzett témát jár körbe. Még pedig azt, hogy a nők és férfiak jövedelme a mai napig nem egyenlő azonos munkakörben, vagy azonos végzettség és életkor esetén se – és nem, nem attól, hogy hülyébbek lennénk. Ugyanakkor megmutatta azt is, milyen döbbenetes mennyiségű változás zajlott a fejekben és a gazdasági-társadalmi folyamatokban a nőket illetően alig néhány évtized alatt. Ezek - nem véletlenül -épp Claudia Goldin aktív, munkával töltött évtizedei.

Egy múltkori „import” szüléstörténet kapcsán merült fel, hogy mennyire akarjuk mostanában kontrollálni az érzelmeinket. Látványosan rosszul éljük meg, ha valamelyik túlcsordul – a féktelen öröm, az elszabadult harag, a szűkölő félelem, a végtelen szomorúság. Túlcsorduló vagy csak kimutatott érzelmeink miatt „betegnek” vagy „deviánsnak” is bélyegezhetjük magunkat, vagy mások minket. Nézzünk meg akkor egy alapérzelmet – a haragot. Dühösnek lenni nem jó, se nekünk, se másoknak, látszólag csak a baj van vele. De kitűzhetjük-e célnak, hogy sose legyünk dühösek, semmiért sem? És mi van, ha egy időszakban szinte folyamatosan dühösek vagyunk, és mindenre felcsattanunk?

Ott a ruhád kikészítve, siess, gyorsan kezd el felvenni, addig én felöltöztetem és megetetem Jankát. A zoknit se felejtsd el! Hadd fésüljem meg a hajad, jaj, még a fogad sem mostuk meg! Hozd a cipőd légyszíves, igen, úgy kell felvenni, igen az a bal lábad és a másik a jobb. Megetetem Jankát, addig próbáld meg felvenni a kabátodat egyedül. Nem, az esernyőt most nem visszük, nem fog ma esni az eső. Ne játssz a cipővel kérlek, sietnünk kell, ránkizzad a ruha. Igen, hozhatod magaddal Sacibabát. Igen, az oviba is beviheted. Mehetsz lefelé a lépcsőn, de kapaszkodj a korlátba! Ugrás be az autóba, gyorsan ülj be az ülésedbe, jövök mindjárt bekapcsollak, csak előbb beteszem Jankát.

Elérkezett a beszoktatás hete!

a

Közel 7000 gyerek él ma gyermekotthonban, drasztikusan magas a hiányzó nevelőszülők száma. Ezen a helyzeten szeretne változtatni az SOS Gyermekfalvak kampányával, amelyben nevelőszülőket keresnek, és eloszlatnák a nem-tudásból fakadó tévhiteket és előítéleteket. Ma van az állami gondoskodásban élő gyerekek napja.

Halász Alexandra youtuber, feng shui szakértő tapasztalatai alapján a kezdő anyukák tipikus hibája, hogy idealizált elképzelések alapján rendeznek be az újszülött számára babaszobát. Az ide kerülő tárgyak nagy része végül felesleges pénzkidobásnak bizonyul, és a fészekrakó ösztönön kívül semmi mentség nincs rájuk. Ezt mindannyian ismerjük. Ezt súlyosbíthatja, ha a fiatal anyukát még meglegyinti a Feng - ugyanis a feng shui szó azt jelenti: szél és víz.

A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál és a MOME Anim csapatának szervezésében rendezik meg a Friss Kakas Animációs Filmnapokat a budapesti Toldi moziban. A fesztivál a tavalyi megújulást követően idén is visszatér október 6-án és 7-én.

Gyakran olvasni történeteket idősödő, magányos anyákról, akiket a gyerekeik nem segítenek, nem keresnek. Ha megnyitjuk a hozzászólásokat, azonnal ömlik a sok ítélet, a vádaskodás: "Meg is érdemli! Nem foglalkozott a gyerekével, mégis mit vár?"

Viszonylag eseménytelen hetet tudhatunk magunk mögött. Megmondom őszintén, örülök, hogy ezt így le tudom írni. Fárasztóak a napjaink, de legalább már nem érzem úgy, hogy erőmön felül loholok folyamatosan.

A hét első fele különösebb esemény nélkül telt el. A lányomnál szerencsére a betegség végül megállt az orrfolyás szintjén, egyszer fordult elő még, hogy levert lett és talán egy kis hőemelkedés is befigyelt. Nekem sincs okom panaszkodni, mert a torokfájás-orrfolyás kombónál nem kellett komolyabbal megküzdeni, bár az éjszakák nem teltek könnyen, mert ha nem pisilni keltem fel, akkor a torokfájás, később a köhögés zavarta meg az álmomat.

Nem szeretnénk, ha megszűnne a szüléstörténet-rovat, ezért fenntartjuk egyelőre ilyen-olyan "import" szüléstörténetekkel, amelyek pont annyira valódiak, mint a közvetlenül nekünk küldöttek - a múlt heti boldog, "eseménytelen" szüléstörténet után íme egy olyan, amely váratlan vészhelyzetbe torkollott. Rachel története azt mutatja be, mi történhet, ha a méh a szülés végén nem képes összehúzódni, amely csillapíthatatlan vérzést okozhat. Ezt azonnal kezelni kell (akár halálos is lehet), de meglehetősen ritka szülési szövődmény.

Mi nők, évtizedek óta kűzdünk az egyenjogúságunkért. Első körben, hogy legyen jogunk szólni, aztán szavazni, majd a munkahelyeken egyenlő bánásmódot kapni és mára a háztartásokba is becsúszott az igényük a munkák igazságosabb megosztására.

„Rendszeresen  szoktam előadásokat tartani iskolákban és azon kívül is harmadikos-hatodikos gyerekeknek a mesterséges intelligenciáról. Ez a korosztály nagyon fogékony a természettudományokra, a matematikára, valamint az informatikára. Láthatóan élvezettel hallgatják ezeket az előadásokat, melyek során számukra is érthetővé és izgalmassá válik ez a komoly, tudományos világ, amihez az iskolában eddig nem fértek hozzá. Sokan szeretnének utána velünk tanulni” – a tavalyi beszélgetés után ismét leültünk Weisz Ágostonnal, az Alphacademy alapítójával, hogy hol tartanak idén, mit tapasztaltak a táboraikban, milyen sikertörténeteik voltak mostanában, és mi az, amire még most is keresik a megoldást.

Átrendezni egy kamasz szobáját? Ráadásul a tudta nélkül? Kevés nagyobb határsértés létezik ennél, mégis van, aki megteszi! Halász Alexandra, a Youtube-ról is közismert feng shui tanácsadó (eredeti végzettségét tekintve muzeológus és művész-tanár) mutatja meg, mivel járhat, ha illetéktelenül hatolunk be a gyerekek életterébe!

„Ha mindig iszol, ha mindig eszel, és még mindig szomjas vagy, és még mindig éhes vagy, és néha be is pisilsz, akkor mérjétek meg a cukrodat, mert lehet, hogy cukorbeteg vagy, mint én.”

A köldökzsinór tárolás egy olyan gyakorlat, amelynek során a köldökzsinórvért közvetlen a születés után leszívják az újszülött köldökzsinórjából, így a szükséges késleltetett köldökzsinór ellátás - ami egyaránt fontos lenne az édesanya és a gyermek szempontjából is - nem tud megvalósulni."- írta hozzánk érkezett sajtóközleményében Jansik C. Aisha, dúla (Anyafalva). Miközben idézzük elgondolkodtató közleményét, laikus netkeresőként magam is megnéztem pár forrást, miket lehet olvasni a köldökzsinórvér-tárolásról és az így nyert őssejtek későbbi felhasználhatóságáról.

3 hét kellett hozzá az új tanévből, de végül sikerült összekapnom magam. Ahogy az angol mondaná, „I finally have my shit together.”

Jövő héten kezdődik a bölcsődei beszoktatás (spoiler alert! végül nem fog, de erről majd később). Az utóbbi pár napban/hétben eléggé elbizonytalanodtam, hogy jó ötlet-e. Most nem a folyamatos megbetegedésekre gondolok, amikre pár bejegyzéssel ezelőtt többen is felhívtátok a figyelmem, hanem kifejezetten a lányom szemszögéből gondoltam végig újra meg újra a dolgot. Valóban adhat neki a bölcsi annyi pluszt amiért érdemes belekezdeni, vagy inkább várnunk kellene a közösségbe szoktatással az oviig?

Miközben szorgosan írjátok a szüléstörténeteket nekünk ([email protected]  - UGYE????:D) , egy olyan szülést mutatok be, ami a világ olyan részén zajlott, ahol nem meglepő vagy "alternatív" az otthoni szülés, és ehhez megvan minden eszköz, képzés, tudás és gyakorlat. Természetesen ilyenkor is szükség lehet hirtelen orvosi és kórházi beavatkozásra - de ha nem, a természet és a jól képzett bába teszi a maga dolgát, és mindenki örvend a boldog befejezésen. Hogy megy egy ilyen szülés? Lássuk...

A kulcsos gyerekek nemzedékébe tartozom, akiket kényszerűen hamar önállóságra nevelt az élet, de különösebb problémát  nem érzékeltem ebből. Sőt, amikor már nem csak „muszájból” mentem boltba, zeneiskolába, rokonokhoz, akkor direkt jól jött, hogy eltájékozódom a nagyvárosban akkor is, amikor moziba, koncertre, alternatív színházi előadásra akartam eljutni valahol öt kerülettel arrébb.

A mai történet sokak rémálmát vázolja fel. Nem találják a szívhangot, elhalt a magzat....hogy utána meghökkentő fordulat következzen.

Ha van testvéred, akkor jóban-rosszban mozoghattok együtt. Csinálhattok együtt kedves meglepetést a szülőknek, főzhettek vagy társasozhattok  – de egyebekre is képesek vagytok, nem feltétlenül pozitív dolgokra gondolva.

,

,

Hétfőn voltam cukorterhelésen és mint általában minden vizsgálat miatt, úgy emiatt is nagyon izgultam. Imádom az édességet, egy-két tábla csoki megevése egy ültő helyemben még sosem okozott gondot, ehhez képest ennek a cukros víznek az elfogyasztása, citromlé ide vagy oda, meglepően nehezemre esett. Ezen nem segített, hogy a nővér igazi hajcsár módjára sürgetett, amikor pedig nem azt szorgalmazta, hogy lehetőleg egy húzásra igyuk meg, akkor azt ecsetelte, hogy ha az ital elfogyasztása után azonnal nem is leszünk rosszul, akkor is a hátralévő két órában a "hányástól az ájulásig" skálán hányféleképpen végződhet érvénytelenül a terhelés.

A második szülésem előtt éjszaka kezdődtek a fájások. Többször is felébredtem, elmentem pisilni, aztán gond nélkül visszaaludtam. Ekkor már 2 nappal túlléptem a terminust, szóval sejtettem, hogy ebből lesz valami, de nem akartam éjszaka ezen pattogni, kipihenten akartam szülni.

Különleges kórháztesztet kaptunk, ami ezúttal nem szülésről, hanem gyerekkórházi tartózkódás élményéről szólt. Mielőtt bárkik szétkapnák akár a kórházi dolgozók csapatát, akár a posztolót, akár a betegtársak viselkedését, egyet szögezzünk le: gyerekkórházban lenni sosem "kellemes", és szinte mindig felfokozott érzékenységgel reagálunk sok mindenre, ami a folyamatosan ott dolgozóknak sajnos már megszokott - ha nem tudnak változtatni rajta, akkor nyilván nem tehetnek mást, mint e körülmények közt adják, amit tudnak. Az is lehet, hogy mások másféle élménnyel, benyomással távoznak talán ugyanennek az intézménynek egy másik osztályáról vagy szobájából - ahogy itt se volt semmi fekete/fehér, nem egyféle arctalan massza emlékét hagyták maguk után a különbözően viselkedő orvosok, nővérek, szülő-és betegtársak.