279. oldal - Bezzeganya

Amikor elolvastam baudolinA posztját, akkor egyből egy olyan film jutott eszembe, amiről szerintem érdemes írni – nekem sokat jelentett. Persze az első gondolat után egyből el is bizonytalanodtam, mert az az ember vagyok, aki szereti, ha sokkolják, aki nem azért olvas, vagy néz filmet, hogy kikapcsolódjon, hanem valami pörögjön az agyában folyamatosan. Lehet arról vitatkozni, hogy ez jó vagy sem, de én ilyen lettem. Hogy miért pont ez a film jutott eszembe az ÁÁ-ra? Múltkor itt vitatkozott mindenki, hogy hogyan óvhatjuk meg a gyereket a drogtól, alkalmi szextől, vagy hogyan lehet kezelni ezeket. Ez talán szolgálhat példaként, de bizonyára mindenkinek mást jelent. Mikor a poszt írása előtt újra akartam nézni a filmet, nem találtam a DVD-t. Aztán eszembe jutott, hogy az egyik barátom kölcsönkérte, hogy megmutassa a tizenéves húgának, mert szerinte minden tinédzsernek meg kellene nézni… Kölykök (Kids) rendezte: Larry Clark A történet lecsúszott, New York-i tizenévesek egy napjáról szól. Mindenki drogozik, iszik, és azzal szexel, aki éppen kapható rá. Családi kötelékek nincsenek, vagy már nagyon régen megromlott minden a felek között. Minden az élvezetről szól, nincs felelősség, nincsenek határok, nincsenek korlátok, senki nem tanította meg nekik. Telly számára (aki a haverjaival tölti mindent percét) az a legnagyobb kihívás, hogy minél több lányt tudjon lefektetni. Ettől lesz a barátai szemében a legmenőbb, és a biztonságos szex számára annyit jelent, hogy lehetőség szerint csak szűz lányokat vigyen az ágyába. Eközben zajlik az élet, ahogy minden nap szokott – szex, drog, pia, verekedés –, azonban Jenny, a banda egyik tagja elkíséri a barátnőjét egy szűrővizsgálatra, hogy megtudják, nem kapott-e el valamilyen nemi betegséget, és egyúttal rajta is elvégzik a vizsgálatokat. Jennyről – aki életében csak egy fiúval volt, Tellyvel – kiderül, hogy HIV-pozitív. Egyetlen embertől kaphatta csak el, de vajon meg tud menteni bárkit is? Jenny legalább mindent megtesz, hogy megtalálja a fiút. Ő tudja, hogy tennie kell valamit, hogy mással ez ne történhessen meg. Ugyanakkor azonban folyamatosan vívódik önmagában. Hogy miért pont vele történik ez, amikor ő „vigyázott,” nem adta magát mindenkinek! Miért mentsen meg ő bárkit is, amikor ő „semmit” sem tett a többiekhez képest, amikor nem hibás? Él benne valamiféle vágy, hogy mást még megmenthet. Kérdés azonban, hogy ebben a világban meg lehet-e bármit változtatni, vagy ő is csak sodródik az árral, hiába tudja mit kellene, mit szeretne tenni… Kegyetlen, sokkoló, önmagáért való, hatásvadász vagy csak egy túlpörgetett tanmese ez a film? A való életben, itt Budapesten, a környezetemben ilyen nincs, nem lehet – gondoltam, amikor először huszonévesként láttam. Aztán teltek a napok, és még mindig ott pörögtek a fejemben a kérdések; mitől érzi magát egy tizenéves fiú férfinak? Akkor lesz nő egy tinédzser, ha minden pasi őt akarja? Lehet, hogy nekem csak szerencsém volt, Budapest mégsem New York. De lehet, hogy mégis a család, az iskola, a korlátok – amiket annyira gyűlöl az ember, főleg ebben a korban – segítenek. Nem tudom, hogy én mitől éltem túl a lázadásokat. Nincs receptem arra, hogy lehet erre megtanítani egy gyereket. Tényleg minden tinédzsernek látni kell? Igazi sokkterápia.

Most az eddigieknél kicsit személyesebb leszek, mint eddig. Ehhez a poszthoz az apropót az adta, hogy a héten volt a lányom második születésnapja. Még a Porontyon többször szóba került, hogy milyen szülinapi tortával örvendeztessük meg a kicsiket, így most erről lesz szó. Nálunk a legújabb favorit a csokitorta, de abból is a nagyon csokis fajta, így az egyik kiszemelt recept ez lesz, mert ezt fogom én is elkészíteni a hétvégén az ünnepeltnek. A siker biztos, anyukámnak is ez a torta készült egy hónapja, és nagyon bevált. A következő egy szezonális jellegű, sütőtökös tésztájú sütemény, ami szintén nagyon finom.

Íme, az új otthonunk. Lépjetek be, ismerkedjetek a lehetőségekkel, a rendszerrel, az újdonságokkal, és ami a legfontosabb, vegyétek figyelembe, hogy ez az otthon egyelőre szerkezetkész állapotban van: a falak állnak, a fűtés bevezetve, van víz-gáz-villany, a többit viszont nekünk kell kialakítani. Olyanra, amilyenre szeretnénk.

Megnyitottuk az Offolda 2-t, ahol folytathatjátok a már megszokott beszélgetéseket az élet dolgairól. Kellemes csevegést!

A Bezzeganya egy olyan blog, amely alapvetően a terhességről, szülésről és gyereknevelésről szól, de számos olyan poszt is megtalálható itt, amit más témákban írtak, tehát nem csak gyerekeseknek készül. A blog alapját egy egyre szélesedő közösség adja: a tagok (általában kismamák, anyák) önálló posztokat írnak különböző témákban, amelyeket beküldenek nekünk, és amennyiben megfelelnek az oldal minőségi és tartalmi követelményeinek, szerkesztés után kikerülnek az oldalra. A blogot tehát nem (csak) mi írjuk, bárki küldhet posztokat, sőt, kifejezetten biztatjuk erre az olvasókat. A Bezzeganya így olyan lesz, amilyennek ti szeretnétek. A posztok végén a kommentelési lehetőségen kívül lehet lájkolni, reblogolni is.

Az e heti programajánlót rögtön egy felnőtteknek szólóval kezdeném, igaz, hogy a gyerekekről szól… Az IBS Színpad és a Tudatos Szülők Iskolája őszi szemeszterében 3-4 hetente hétvégenként kerülnek megrendezésre olyan előadások, melyek a korai gyermek-szülő kapcsolatot, a kezdő szülők megpróbáltatásait és a gyermekáldás várható és előre nem látható problémáit járják körbe, nem kisebb szakemberek segítségével, mint Ranschburg Jenő, Mohás Lívia, Czeizel Endre, Paulinyi Tamás, Tarr Bence László. Az első előadást Ranschburg Jenő tartja október 17-én 19 órától, a helyszín 1021 Budapest, Tárogató u. 2-4., a jegyek ára 2600 forint.

2010. október 12-én meglehetősen korán, hajnali négykor kezdődött a nap. Kicsi lányom egyszerűen kisétált az ikertestvérével közös szobából, és a világ semmilyen hatalma rá nem vehette a további alvásra. Reggel hatig sikerült kitartani, nem keltette fel a testvéreit. Utána nem volt megállás, felkeltette a fiúkat is.

Szerkesztők: Tünde és Vakmacska

A blogon megjelent írások és fényképek újraközlése és felhasználása csak a blog tulajdonosának engedélyével lehetséges.

Újra itt az ősz, a hétvége szép időt ígér, talán már találunk néhány gyönyörű színben pompázó őszi levelet, ha egy kis sétára indulunk. Egy indián legenda szerint az égi vadászok megöltek egy medvét. Az őszi égből az állat vére az erdő fáira hullott. Ezért válik ősszel sok növény levele pirossá, megint mások sárgák lesznek, mert az égi lakoma során a medvehúsból lecsöpögő zsír sárgára festi őket.

A fogápolás hónapja kapcsán jutott eszembe, hogy sok szülő lazábban kezeli a tejfogak ápolását, mondván, azok úgyis kiperegnek idővel, majd a maradandókra vigyázunk. Sok mindent el lehet szúrni a gyereknevelés során – és ez olykor meg is történik. Nem szeretnék én lenni a tökéletes anya, éppen csak jó. Mégis, mostanában egyre többet agyalok azon, hogy a fogtémát bizony el lehet úgy szúrni, hogy messzire ható következményei lehetnek. Az elhanyagolt, szuvas tejfog ugyanis „elronthatja” az alatta található fogkezdeményt is, ami elég ijesztően hangzik. Mert jó lenne, ha nem kellene emiatt lelkiismeret-furdalással küzdenem. Különösen, mivel a családunkban a felnőttek közül senkinek nincs problémamentes, tömés nélküli fogsora.

Este tizenegy óra van, végre alszik a két hónapos kisfiam is. Hosszú napunk volt, keveset aludt a baba, gondoltam, nyert ügyem van. Amikor a pótlás után kezdett elpilledni a vállamon, akkor reménykedni kezdtem, de a nyugodt nézelődést hamarosan izgés-mozgás, tekergés váltotta fel, és kitartó hátpaskolgatásomnak hála meg is jött az első hatalmas adag bukás. Áthajtogattam a textilpelenkát, megtörölgettem a gyereket, és újra a vállamra raktam. Nem egészen egy perc múlva újabb hatalmas adag, újabb hajtogatás, törölgetés. Aztán újra. Itt már megadó sóhaj következett részemről, innentől a menetrend adott. Bukás bukás után, és végül másfél óra, három összebukott textilpelenka, egy összebukott ágynemű és egy hullafáradt baba-anya párossal később már csend is volt a lakásban.

Újratöltve. Negyedszer kezdünk neki az iskolának. Most én is úgy érzem, mintha „szűz” lennék a témában, hiszen a három nagy már régóta önjáró.

Mai brittt tudósos posztunk mottója az is lehetne: gondolkodni jó, és nem törvényszerű, hogy az agysejtek száma fordított arányban változzon a pelenkák számával. De akkor mégis mitől függ a szürkeállományunk mennyisége? Egy érdekes fejtegetés cozumeltől többek között arról, milyen kapcsolat lehet a globális felmelegedés és khmmm… a csípőbőség között, jó-e nekünk, hogy már az őskorban is működött valamifajta szociális háló, illetve néztek-e tévét a cro-magnoniak. Természetesen most sem kötelező komolyan venni a brittt tudósokat (akik egyébként jelen esetben amerikaiak), a gondolatmenet mindenesetre érdekes – és helyenként mulatságos.

Terveink szerint rendszeresen jelentkeznénk multikulturális rovattal. A multikulturalizmus mint ideológia a kulturális pluralizmus (sokszínűség) elismerését és támogatását, a különböző nemzetiségű, vallású, kultúrájú egyének és közösségek békés egymás mellett élésének a segítését tekinti fő feladatának. Ebben a rovatban valamivel tágabban értelmezve a multikulturális jelzőt, valamint összekapcsolva a gyermekneveléssel, szeretettel várunk minden írót, aki beszámolna más vallású, más nemzetiségű közösségekben szerzett babavárási, gyermeknevelési, együttélési tapasztalatairól. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne újraéleszteni azt a porontyos kezdeményezést is, amikor különböző országokban élő anyukák meséltek a magyarországi szokásoktól eltérő gyermeknevelési élményeikről. És persze szívesen várunk minden olvasót, hogy gyakorlatban is megmutatkozhassék a „békés egymás mellett élés”.

A sorozatban olvasásról, könyvekről lesz szó.-Magamról: könyvtárosként dolgozom egy szakkönyvtárban, de az érdeklődésem egy részét fenntartottam az ifjúsági és gyerekirodalomnak. Ezt, két gyerekkel és számos kiskorú rokonnal ellátva, a gyakorlatban is próbálgathatom. Van némi közöm az olvasástörténethez és a gyerekkönyv-kiadásba is belekóstoltam réges-rég.

Hétfő 10:00–13:00:

Az apákról eddig még nem írtunk, de ez a kis videó sokat elmond:

09. 23.

Pár évvel ezelőtti élményemet szeretném elmesélni abból az országból, amelyet sokan dicsőítenek otthonszülési praktikái és modern egészségügye miatt. Én ugyan nem akartam otthon szülni, de egészséges terhesként jóformán kötelező volt. Kórházi szülést csak akkor lehetett választani, ha magad fizetted ki a szülésed és kórházi gondozásod számlájának a felét. Ez már akkor is többszáz euró volt, de én a biztonságunkat fontosabbnak tartottam. Komplikáció esetén viszont ingyenes a kórházi szülés.

A Forbes magazin 2004 óta évente összeállítja a világ 100 legbefolyásosabb nőjének listáját. A magazin szerkesztői szerint idén kevésbé a tradicionális címek és szerepek, hanem inkább a szereplők kreatív befolyása alapján állították össze a rangsort. Ennek köszönhető, hogy az első tízben a poltikai szférában tevékenykedő Michelle Obama (1.) és Angela Merkel (4.) vagy üzletasszonyok, mint Irene Rosenfeld (2.) és Gail Kelly (8.) mellett helyet kaphatott Lady Gaga (7.), Beyoncé Knowles (9.) de olyan talkshow-házigazdák, mint Oprah Winfrey (3.) és Ellen deGeneres (10.) is.

Talán FT vetette fel a múltkori heti menüs poszthoz, hogy lehetne egy hóvégi, kisebb költségvetéssel is működő ételsor. Most ehhez próbálok ötleteket adni, de nem menü formában, hanem felsorolnám, hogy én milyen ételeket készítek ilyenkor, és pár ételhez linket is írok. Azt nem állítom, hogy minden étel egészséges, de az biztos, hogy kiadósak és jól lehet lakni velük. Az ételeket kategóriákra osztottam, és – mivel múltkor hiányoltátok – ezúttal a levesek is helyet kaptak.

Egy egész könyvet lehetne írni a sztorikból, amiket akkor hall az ember, amikor villamosra vagy buszra várva álldogál az üvegkalickában. Intim hely ez: Barátnők sugdosnak az előző estékről, régi ismerősök futnak össze, anyák nevelik kölkeiket, vagy csak álldogálnak az emberek csendesen, egymást méregetve, sóhajtozva, hogy mikor jön már az a villamos.

Visszahívják a patikákból a Vigantol csepp 6531802, 6531901, 6548902, 6549001, 6565002, 6566003, 6566101, 6595802, 6600902, 6619301, 6633502, 6633601, 6635502, 6635601, 109793, 109795, 111323 gyártási számmal ellátott tételeit, ugyanis egyes külföldön forgalmazott cseppeknél a cseppentő gumi részéből kioldódott idegen anyagot mutattak ki.

Október 16-án osztálykirándulás lesz. Az van, hogy utálok osztálykirándulni. Kirándulni, a barátaimmal, azt szeretek, illetve mostanában inkább szeretnék, de az osztálykirándulás más tészta. Az osztálykirándulás nem kirándulás, még kevésbé túra, hanem egy önálló műfaj. És én utálom.

Mottó: „Kultúra nagyjából mindaz, amit mi csinálunk, a majmok pedig nem.” (Lord Raglan)

Az éjszaka folyamán a rendőrség őrizetbe vette Geréb Ágnes felfüggesztett szülész-nőgyógyászt, miután kedden a mentőknek kellett újraéleszteniük egy újszülöttet a főváros XII. kerületében. Rohamkocsijukat kedd délután riasztották egy újszülötthöz, a kisfiú nem lélegzett és nem volt elégséges vérkeringése. Az életmentésbe bekapcsolódott a speciális gyermekmentőorvosi kocsi és a koraszülöttmentő személyzete is – közölte az OMSZ.

Első gyerekemnél nem foglalkoztam azzal, hogy ki fog nekem segíteni a szülés után. Miért kéne segítség?! Nem vagyok én béna. Ha nem értek valamit, megkérdezem a védőnőt vagy a húgomat. Különben sem a középkorban élünk. Vannak gépek. A baba főleg alszik. Mi itt a gond? Körülbelül ezek suhantak át a fejemen, de ezek sem tudatosan. Nem gondoltam, hogy van itt probléma. Aztán lett. Rögtön három. Én, az anyám és az anyósom.

Szép, egyenletes sugárban csordogál a pohárból a víz a járólapra. A poharat a fiam tartja, arcán vigyor, szemében várakozás: na, mit lépsz erre, mutter? Délelőtt ennek esélye sem lett volna megtörténni, mert még azelőtt elkapom, hogy löttyint egyet rajta. Dél körül angyali mosollyal próbáltam volna neki elmagyarázni, hogy neeem, ez nem jó, csináljunk valami mást. Délután üvöltöztem volna vele. Most viszont már este van, ülök a kanapén és bávatagon zombulok ki a fejemből. Látom, mi történik, de egyszerűen nem tud izgatni a dolog. A gyereknek nem lesz baja, a kőnek nem lesz baja, a pohárnak… hát, az meg már kit érdekel…