278. oldal - Bezzeganya

Igen szűk mintán folytatott megfigyeléseim alapján megállapítottam, hogy azok a gyerekek, akik az óvodában alszanak és uzsonnáznak, az utána következő kötetlen játékból gyakorlatilag kirobbanthatatlanok.

Különböző kutatások szerint a születésünk, ennek körülményei és az ehhez kapcsolódó élmények befolyásolják az egész életünket.

Az első sokk akkor ért, mikor a rutin nőgyógyászati vizsgálaton besétált egy fél évfolyam a lábamhoz. Régebben azt gondoltam, hogy nem vagyok sem szégyellős, sem prűd, mégis szépen elpirultam – egészen addig voltam cékla, míg meg nem láttam pár hallgató fejét, akik még nálam is pirosabbak voltak. Az ambulancián történt vizsgálatok nagyban hozzájárultak, hogy ne a „csakis egy nőgyógyász láthat meztelenül, akinél már anyám is szült” elv legyen a sajátom, valamint hogy tudjam magam kívülről látni, azaz ne az érdekeljen, hogy festek, milyen érzés „elviselni” a vizsgálatot, hanem partnert lássak a dokiban, akivel közösen megoldunk egy feladványt/feladatot – ami nagyon jól jött a későbbi lombikos pályafutásom előtt/alatt. Akkor is változtatnom kellett a magamról alkotott képen, mikor egyértelmű lett, hogy sokkal időhatékonyabb, ha magamat szúrom. A vértől korábban sem féltem, ha mást szúrtak, az sem zavart – de hogy magamat, na neee. Aztán de. Viszont az igazi áttörést egyértelműen az anyaság hozta. Szép fokozatosan edződtem – vagy inkább fokozatosan sokkolódtam. Az első tornáztatás, szemmasszírozás, szemcseppentés; az első kúp, az első hűtőfürdő, vérvétel stb. után a szemtakarás már meg sem kottyan.

Megérkezett a Bezzeganya dizájntervének első pályázata. Az alábbi fejléctervet saffron küldte, amelyen minden megtalálható, amit a törzsolvasók ismerhetnek az elmaradhatatlan lila bugyitól a bal oldalon lévő táblácskán lévő áthúzott cukrostakonyig.

Laktózérzékenység

Előzmény:

Ősz van. A naptár alapján legalábbis. A hőérzetem szerint, ahogy ezt az okos meteorológusok szokták mondani, inkább nyár vége van még. A hálószobánkban per pillanat már csak 25 fokot mutat a hőmérő, de nappal még 32 fok volt. Nagyon furcsa idő van, napközben nyáriasan meleg, de ahogy lemegy a nap, elkezd lehűlni, a nyitott ablakok mellett aludva érzem, hajnalban kifejezetten hideg levegő jön be.

A Bezzeganya szüléstörténet sorozatában ma Csilla meséli el, hogyan élte meg a szülést. A történetet még a teherbe esése előtti időszaktól kezdi, különös hangsúlyt fektetve a párja szerepére a terhességben és a szülőszobán egyaránt. Csilla a gátmetszést és a szülés utáni varrást egyáltalán nem tartja kibírhatatlannak: szerinte aki érzéstelenítést kér ezekhez, az nem volt felkészülve a szülésre.

Már a múlt heti Megasztár-döntő végén kétségeim támadtak a zsűri döntését illetően (ti. a nézők szavazatai alapján az utolsó két helyen álló versenyző közül a zsűri dönti el, hogy ki jut tovább, és ki esik ki.), amikor a tizenegy éves Patai Annát választották, és így ő folytathatta a versenyt.

Münchhausen a fényképezőgéppel.

Többször felmerült már, hogy legyen szó arról is, mit lehet a gyereknek tízóraira csomagolni, mi kerüljön a szendvicsre, kenyérre. Ezzel kapcsolatban már korábban esett szó szendvicskrémekről, különféle házi készítésű tejtermékekről, így most részletesen nem ezekről írnék, bár a poszt végén említés szintjén azért kitérek rájuk.

Egy kedves londoni olvasónk, MissMiisz megszervezte, hogy az angliai (London környéki) magyarok is tudjanak hazaküldeni segélycsomagot a rászorulóknak.

Imi szeptembertől óvodás lett. Zöld békás ovis táskája van, és szívecske a jele. Az oviban saját polcot kapott a váltócipőjének, váltóruhájának, fogkeféjének és a többi holmijának. A kis bögréjére felírták a nevét.

Új sorozatunkban, a lombiknaplóban Virgili számol be hétről hétre arról, hogyan derült ki, hogy természetes úton nem lehet gyerekük, és miken mentek keresztül, amíg eljutottak a lombik-kezelésekig.

A szerző azt veti fel, hogy a gyerekszámot vegyék figyelembe a szavazásoknál (arányos érdekképviselet), tehát ahol több gyerek van, ott többet érjen a felnőtt szavazata. Szerinte enélkül a gyerekek érdeke nem érvényesül. Egyetértesz ezzel?

Úgy tűnik, sokan találják problémásnak a családi-társadalmi hierarchia jelenlegi helyzetét, különösen a gyerek helyét a rangsorban. Egy rakás könyv foglalkozik azzal, miért rossz az, ha a gyerek látszólag egyenrangú velünk, illetve egyértelműen ő parancsol a felnőttnek, más könyvek pedig mindenféle módszertant is ajánlanak a senkinek sem jó helyzet leküzdésére. Itt van mindjárt kettő, Michael Winterhofftól a Miért válnak zsarnokká a gyerekeink, avagy a gyerekkor elrablása, és az amerikai Beth A. Grosshans Ki az úr a háznál? című könyve. Előrebocsátom, csak társadalmi szinten érzékelem magam a jelenséget. Bár volt már arra példa, amikor a család egyik tagja megjegyezte, hogy már megint a nyúl viszi a puskát, én magam nem tartottam tragikusnak, ha „a gyerek dönt” jelenség megmarad azon a szinten, hogy mennyit kér a tányérjába, vagy ő akarja kiválasztani, melyik cipőben indul iskolába.

14. hét Az Angliában lakó magyarok, így én is, szeretik kigúnyolni a helyiek hidegtűrését, hogy az angolok gyakran tíz fok alatt is ingujjban sétálnak az utcán. Ezen belül az ott élő honfitárs kismamák szinte kivétel nélkül megemlítik, hogy az angolok alulöltöztetik a gyerekeiket, jó pár réteggel kevesebbet adnak rájuk, mint egy Magyarországon élő magyar kismama tenné ugyanolyan időben. (Úgy könnyű 30 évesen ingben mászkálni a  jeges szélben, ha a nulladik születésnapodon kezdted az edzést.)

Erre a hétvégére nem volt könnyű programokat találnom, a legtöbb helyen az 56-os forradalomról szólnak az események, ami gondolom, a gyerekeket cseppet sem érdekli, egy egész napos kimozdulás keretében pláne nem. Legelsőként ajánlanám – mivel csak haza húz a szívem – Tatán a tatai vár, az Öreg-tó és az Esterházy-kastély környezetében zajló „Öreg-tavi nagy halászat” néven futó programot, ami péntektől vasárnapig tart. A fő attrakció az országban egyedülálló, 400 méteres húzóhálóval történő, az egész napot betöltő látványhalászat. A tómederben felállítanak egy nádból készült halászkunyhót, azt kizárólag e vidék halászai használták. Emellett számos program várja az ide látogatókat a helyszínen, többek között halvásár, halspecialitások, kézművesvásár.

27. hét

A tanítás idén hét közepén kezdődött, ennek nagyon örültem, mert így egy lightos, szoktatós héttel kezdtük iskolai pályafutásunkat. A többes szám jelen esetben nem negédeskedő, rossz szokás, hanem én magam is azt érzem, hogy én is megmérettetek, és folyamatosan megoldandó feladatok elé vagyok állítva. Az utolsó szabad napokban kivágjuk a betűtáskához a betűket, a szám-és jelkártyákat, cipős dobozba összekészítjük a rajz- (amin nagyon röhögök, az iskola „nem borulós vizes tálkát” kér a rajz holmihoz – szerintetek van olyan vizestál, amit egy csapat elsős nem borít ki?) és a technikacsomagokat, a füzeteket bekötjük, felcímkézzük.

Hát elszívták Bébé utolsó Memphisét, és ezzel vége lett. Áh, lópikulát. Nyasgem, én most kezdtem bele hatodjára kb. Szóval Elefes. Aki nem tudja, miről beszélek, ne adja fel. Mondjuk, a téma, ahhoz képest, hogy katonai alreál, ahhoz képest, hogy 1923-tól indul a visszaemlékezés, ahhoz képest, hogy mennyire más volt minden, ma is jelen van. Minden sora. (Hogy Edina szavaival fogalmazzam meg a kérdést: hogy lehet más, ami mégisugyanaz?).

A sok rapid adómódosítás nehezen követhető mostanság. Mégis, valakik valahol mintha hirtelen úgy látták volna, a pénzt kereső és adózó, gyerekes állampolgárnak mehetne jobban is, bár az ilyesmiket általában inkább hárítani szokták mostanság, hogy ugye válság van.

Az én agyamban állandóan kattog a motor: mi lesz, ha nem alszik, ha bepisil, ha továbbra sem kakál napokig, stb. Nagyon zavaró, hogy semmi hatással nem vagyok a gyerekem napjaira. Azt sem tudom, hogyan kéne programozni a délutánokat: ha felvettem a gyereket az oviból és elmegyünk vásárolni vagy ügyintézni, az a jobb, (legalább két órás program: vissza a városba ugye!) vagy, ha hazaviszem, és otthon hagyom mamának, én meg elhúzok. Egyik nap kérdeztem Edinát jön-e velem vásárolni: először lelkes volt, már majdnem elindultunk, majd meggondolta magát, és otthon akart maradni. Nem fogom erőszakkal beültetni a kocsiba, csak hogy együtt legyünk! Ezzel szemben olyan is volt, hogy ébredés után közölte:

Részletes segédlet, hogy könnyebben menjen a REGISZTRÁCIÓ

…Hajnali fél három. Megébredek. Hallgatom az éjszaka neszeit, a békés szuszogást. Hallom, érzem, ahogy elkezd mocorogni. Már megint addig „hernyózott”, míg a kis fejét a vállgödrömbe fúrta.

Eltelt a második hét is. Naponta mesélték lelkesen, mi történt, kedden egész délután azon kacarásztam, hogy a kedvesen visszafogott gondozóját a fiam Cica néninek hívja, aki ezt békésen elviseli.

A velem egyidős mamut és a nálam is idősebb dinókorú olvasó még emlékezhet Kirstie Allie-re abban a bizonyos jelenetben, mikor a Nicsak, ki beszél című remekben a szülés után először tárja szét a tükör előtt a pongyolát... Hasonló „élményben” talán többeknek volt részünk, mikor kárfelmérést végeztünk a kilenc hónap lejártával. Igaz, múltbéli vitáink során többször kiderült, hogy mit sem számít egy nő alakja, plusz kilói vagy akár a mínuszok, a lényeg a kisugárzás, meg hogy szeresd a tested es fogadd el önmagad… Bár én magam is vallom, hogy a nagy büdös boldogság mérlegén ezek a tételek rengeteget nyomnak, de személyes tapasztalatom szerint akadnak olyan nők is, akiknek az ideális testsúly és külső is meglehetősen odavág a mérlegre. (Most nem térnék ki a valóban beteges és irreális testképre hajtó nőkre, hiszen ők egy külön kategória, ahol a kérdés már bőven meghaladja a mérleg és a BMI problematikáját, és ez a poszt nem róluk szól). Egy szó, mint száz, ha nem érdekel, mennyit híztál, vagy abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy különösebb erőlködés nélkül, viszonylag gyorsan visszanyerted az alakod, akkor ne is vesztegesd az időd tovább ennél a posztnál. A többieknek talán segíthetek átlátni, hogy mi is a helyzet és mit lehet reálisan elvárni a testünktől, valamint milyen proaktív lépéseket lehet tenni a visszarendeződés folyamán. „Az emberi szervezet a stresszre mindig ugyanazokkal a fiziológiás folyamatokkal válaszol, de ennek mértéke, sebessége, egyéb folyamatokra való hatása egyénenként nagyon eltérő lehet.” Az idézetet az egyik edzői tankönyvemből vettem, ahol természetesen a sportról és az annak következtében létrejövő adaptációról van szó, ám a mondat tökéletesen értelmezhető a terhesség kontextusában is. A terhesség ugyanis MEGTERHELI a szervezetet, kilenc hónapon át fokozatosan, egyre nagyobb mértékben, bizonyos értelemben ez egyfajta stresszhelyzet, amire a test különböző válaszokkal reagál. Ilyen válasz például a megnövekedett vérmennyiség, az ennek következtében fellépő magasabb vérnyomás, magasabb nyugalmi pulzus vagy a cukorszint-szabályozás megborulása és sorolhatnánk a végtelenségig.

Amikor az orvos felteszi a kérdést: nos, LL, mik a tervei, hirtelen teljes bizonyossággal tudom, hogy meg szeretném tartani a babát.

Biztos láttatok már kisgyereket homokvár felett. Általában valami nagyon lelkes arckifejezés, mondhatni őszinte öröm ül az arcán. Vagy azért, mert ő építette és büszke rá, vagy tökmindegy ki építette (akár ő is lehetett), de a következő pillanatban keményen odalép a lábával, és földöntúli lelkendezéssel széttapossa az egészet. Gyerekbuli. Egy kicsit több gyerekkel, mint kéne, de erre túl későn jössz rá. Egyszer csak úgy érzed, mind egyszerre rohan, ordít, csapkod ajtót, hajigálózik legóval, zsírkrétával, építőkockával, valami leborul, kiömlik, elrepül, ripityára törik.