24. oldal - Bezzeganya

Erre a beszélgetésre azért mentem el, mert bevallom, nem látok se a férfimozgalmak, se a mostani nőmozgalmak mélyére. Azt akartam tudni, van-e róla valahol értelmes párbeszéd és továbbgondolásra érdemes tartalom, ami azért nem akadémiai székfoglaló. Az online felületeken és magazinokban túltengenek a kocsmai egyszerűségek, és meg akartam valahogy érteni, hogy a témában miért beszél pár általam tisztelt és szeretett, intelligensnek és árnyaltnak megismert személy is úgy, mint egy sértett kisgyerek és egy fundamentalista tévéprédikátor keveréke. Jegyzeteltem tizenkét oldalt, aztán arra jutottam, hogy a kerekasztal-beszélgetésen megismert kutatónak adok igazat: először pontosan határozzuk meg, hogy valójában miről is beszélünk. Magunkban pedig azt, mennyire nyomogat bennünk gombokat a másik megszólalása.

Most, hogy kissé vékonyan csordogálnak a hazai szüléstörténetek, külföldi oldalakon nézegetek. Így jutottam el egy új-zélandi oldalra is, ahol meglepett, milyen magas a beszámolók közt a tervezett otthonszülések aránya. A leírások alapján a legtöbb viszonylag simán ment, és az otthon szülés egyfajta átlagos rutinnak számít arrafelé, első gyereknél is. Elgondolkodtam azon, mennyire befolyásolja a gondolkodásunkat a szokás, az, miben nőttünk bele és miket hallunk mindenhonnan - nekem úgy tűnik, mintha a szülést itthon jóval veszélyesebb folyamatnak látnák, mint mondjuk az egyébként fejlett és kiváló egészségüggyel rendelkező Új-Zélandon. Alex születése következik, akik egyébként nem Sanyi, hanem lány...

A ház ugyanaz, a retró bútorok egy része a mai napig használatban van, ugyanaz a csempe, a repedés felülről a harmadik sorban, balról a második csempén, a minták között, pont ugyanott fut, mint 30 évvel ezelőtt. Többször beszéltünk róla, hogy fel kéne újítani, egyszer részben neki is fogtunk, de hiába lett szép, ami elkészült, valahogy nem voltak elégedettek. Most már, ha szóba jön a felújítás, anyám csak legyint mindig, majd ha meghalunk, azt csináltok vele, amit akartok.

Facebook-oldalunkon kérdeztük, ki melyik szót, kifejezést, mondatot tartotta a legidegesítőbbnek a terhessége során?

II. trimeszter

A nyáriszünet közeledtével egyre nyomorultabbak a napok. Akad néhány jó sulis program, de már minden gyerek féllábbal szünetel.

36. hét

A Hajógyári-sziget újra benépesül június 16-tól három napra, a programban pedig lesz Halász Judit, Gryllus Vilmos, Poronty Cirkusz, bűvész, kézműves foglalkozások, bábszínház, sportprogram, állatsimogató, gasztronómiai játszótér, és ez még nem minden… Az idén egy, hosszú hétvégét átívelő Gyerek Sziget Fesztiválba sűrítették a szervezők a programokat, kicsiknek és nagyobbacskáknak.

Kispanda szüléstörténetét akkor közöljük, ha már a harmadik trimeszteren is túlleszünk, addig most az ausztrál Tammy szüléstörténetét lehet (fordításban) olvasni, akinek meg kellett 8 napos túlhordás után indítani  a szülését. Ezek után kifejezett kitolási szakasz nélkül, burokban pattant a világra a babája, olyan váratlanul, hogy szülésznő, orvos vagy nővér nem is volt a szobában abban a pillanatban.

Facebook-oldalunkon azt kérdeztük, kinek mi a kedvenc nyári emléke. Úgy tűnik az emlékekből, inkább az idősebb korosztály tagjai válaszoltak, és szinte kivétel nélkül a nagyszülőknél töltött napokra, a szabad bandázásokra emlékeznek igazán szívesen.

A legtöbb gyerek nagyon szereti a zenét. A zene a korai gyermekkori fejlődésre igen nagy hatással van. Segíthet a kicsik motorikus képességeinek fejlesztésében és a magyar nyelv elsajátításában is, hiszen a dalok nyelvezete által bővül a szókincsük is. Nézzük meg részletesebben, hogy milyen jótékony hatásai vannak még a zenélésnek.

Végre újra jelentkezhetünk szülészeti kórháztesztünkkel is - ráadásul csupa pozitív tapasztalattal, egy friss beszámolóban!

Kispanda - korábbi történetét,  más írásait, például a húsvéti nyuszisat, már olvashattátok az elmúlt hónapokban - kicsivel korábbi naplószerzőnk, Anna után lett terhes. Nem hetente, hanem trimeszterenként foglalta össze a várandósságát, amit egy szüléstörténettel koronázott meg. A három trimesztert  csütörtökönként lehet majd olvasni, majd az utolsó rész utáni vasárnap a szüléstörténetet.  Innentől az ő naplóját olvashatjátok.

Jó dolog a hosszúhétvége, csak utána valahogy sosem tudom hol is járunk a hétben. Mondjuk most nem is volt annyira fontos. Minden, ami számít pénteken indult.

35. hét

Al Pacinóval mostanság annyira tele lett a bulvármédia, hogy még nekem is jutott belőle, pedig sose olvasok ilyesmit. Nem ragoznám túl, nyilván más is olvasta, és naná hogy nyolcvanon felül gyereket csinálni olyan extrémsport, amire felkapja az ember a fejét, ha az illető még híres is, akkor meg pláne.

(Várunk szüléstörténeteket, párat már beígértek. Addig egy külföldi beszámolót hozunk ismét- nem hazai, de valódi történet)

„Hogy jövök rá, hogy én már szülök?” – előbb-utóbb mindenki rájön valahogy. De vannak nyilvánvaló és kevésbé látványos jelek, ezeket gyorsan összeszedve páran talán rájönnek a közelgő telihold alatt, hogy pár órán belül kezükben tartják a babát:

„A férfiaknak összességében több a bevétele és a megtakarítása, és magabiztosabban vallják magukat teljes mértékben tudatosnak pénzügyileg, mint a nők -– derül ki az Allianz Hungária áprilisi pénzügyi tudatosságot és megtakarítási szokásokat vizsgáló felméréséből.”  - írja a portfolio cikke.  Azon túl, hogy nagyon nem lepődünk meg ezen, mégis morfondírozzunk el egy kicsit rajta.

Minden szülő és gyerek életében elérkezik az a pont, amikor elhagyják a pelenkát és elkezdenek a szobatisztasággal behatóbban foglalkozni.

Ment az ötletelés, hogy miként is legyen a hétfő reggel. A busz 7-kor indul, fél 7-re kell a suli előtt lennie NagyLánynak, meg a cuccának. Kedves 7-re jár dolgozni, NagyFiú 7:15-kor indul, a kicsiknek fél 8-kor kell kilépni az ajtón. PiciLány pedig 7 felé ébred.

34. hét

+1: jogod van a fenti állítások bármelyikével vitatkozni. (Azért is van ez a felület...)

(A történet első része a tegnapi posztban olvasható)

Május 7., vasárnap. 41+2

Elkezdtünk még talán tavaly egy sorozatot, arról, hogy van egy rakás lényegében ingyenes, eszközt se túl sokat igénylő módszer arra, hogy az ember jobban legyen a testében-lelkében, közelebb kerüljön valamilyen vágyott egyensúlyhoz, vagy gyorsabban találjon vissza oda, ha kibillen belőle.

A gyereknapot idén - végre járványtani korlátozások nélkül megint - elég sokfelé és sokféleképp ünneplik. Mivel Pünkösd is erre a hétvégére esik, a programok egy része ugyanazon helyszíneken felnőtteknek is szól, de a legtöbb program most is főleg a kiskorúakat várja. Némi ízelítő a programokból, hogy legyen idő felkészülni:

Az egyik legnagyobb öröm, amikor gyermek érkezik a családba, ekkor lesz aktuális a baba bőrápolás kérdése is. A szülők felelőssége a legjobb babakozmetikumok kiválasztása - de mire figyeljünk?

Már két hónapja, hogy PiciLány megtette élete első, önálló lépését. Annak pedig két hete, hogy az utcán is komolyabban sétafikál. Igen, gyök kettővel és természetesen ellenkező irányba, mint amerre a dolgunk lenne. De ha egyszer ott hevernek az izgalmas kavicsok, mit lehet tenni?! A babakocsiba csak akkor tudom bepasszírozni, mikor kisétálta magát.