24. oldal - Bezzeganya

1-10. hét

Három évvel ezelőtt megírtam az első szülésem történetét, most pedig a második terhességem, illetve szülésem történéseit szeretném veletek megosztani.

Két gyermekem van, a nagylányom 8. osztályos. Egyik hétköznapi decemberi reggel  nekem  szegezte a kérdést, hogy elengedném-e szilveszterkor itthonról. Kiderült, hogy pár lányosztálytársával szeretnék együtt tölteni a szilvesztert, és megbeszélték egymás között, hogy kinél töltenék  az év utolsó napját.

Idén január 18-ig kell beadni a 2018 szeptember 1. előtt született óvodás gyerekek óvodában maradási kérelmét. (Másként: akik 2024 augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket.)

2010-ben indult a Bezzeganya, azaz idén már 14 éve lesz, hogy minden nap új tartalmakat olvashatsz a blogon. De mi változott a kezdetekhez képest? És merre haladjunk tovább? Ebben szeretnénk a segítségeteket kérni.

Köztünk járnak. Normális, értelmes férfiak, feleséggel, családdal, munkával. Jó velük beszélgetni, szeretik a családjukat, van véleményük a világ dolgairól. Szerelemből házasodtak annak idején, nem csajoznak, a gyerekeikkel foglalkoznak, amennyire tudnak.

Múlt héten már írtam róla, hogy nem éppen a pole-pozícióból vártuk a Szentestét és a helyzet sajnos karácsony első napjára is változatlan maradt. A férjem annyira rosszul érezte magát, hogy szó szerint egész nap feküdt és ugyan láza már nem volt, de a gyengeség, a hidegrázás és az állandó hányinger így is minden erejét felemésztették.

Boldog Új Évet Bezzeganyák!

Ma már csak Komolytalan dolgokkal készültem, kezdjük mindjárt egy (sok!) költeménnyel, ahol Lackfi a Cirmos cica haj c. népi alkotást dolgozta fel számos költő modorában. De előbb még megmagyarázom a címet: nemrég akadtam egy oldalra, ahol önjelölt írók és költők teszik fel sokszor erősen lektorálatlan és minden szakmai szűrőt nélkülöző műveiket, hátha valakinek tetszik így is.

Korábbi szerzőnktől, mostani olvasónktól kaptuk a tippet, ami egy eredetileg angol nyelvű szöveg volt egy képen. A szépen megrakott ünnepi asztal körül vidám emberek üldögélnek, itallal vagy süteménnyel a kezükben, és szemmel láthatóan jól érzi magát mindenki.

A mai nap kissé megcsúszott, de itt a remek alkalom néhány praktikus infóra, ami talán számot tarthat még olvasói érdeklődésre.

Négy nő. (Meg 4 kutya és 2 macska.) Ennyien lakjuk állandóan a házat. A párom azt mondja, nálunk mindig menstruál valaki – és nagyjából igaza van. De nem ez a probléma. Igazából probléma nincs is, hiszen imádom, hogy az összes lányommal együtt lakunk, de azért elgondolkodtam azon, hogy ez vajon meddig lesz így.

Nemrég volt itt néhány parázs vita, hogy mennyi ideig kellene „teljesen” otthon maradni (a legtöbb vélemény szerint változatlanul csak az anyának…) a gyerek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében…nos mielőtt nagyon belemerülne abba valaki, hogy például óvodába járni is traumatikus-e, vagy ha az anya éjszakai műszakban dolgozik vagy gyakran elutazik….gondoljunk bele, hogy ennél sokkal keményebb helyzetek is vannak, aminek ismeretében kissé nevetségesnek tűnik azon problémázni, hogy árt-e a gyerek lelkének, ha viszonylag gyakran nem érsz fél négyre az ovi elé.

Azt nem mondanám, hogy a karácsony előtti utolsó hétre maximálisan ünnepi hangulatba kerültem, de mindent megtettem azért, hogy sikerüljön befejeznem az összes tennivalómat a készülődős listámon és olyan állapotban várjuk a hét végét, ahogy azt ilyenkor illik.

Szia, Anyu. Ez már a harmadik karácsony nélküled. Azt hittem, idővel könnyebb lesz. Hát nem. Egyre többször jutnak eszembe régi beszélgetések, történetek, kiborulások, veszekedések, utazások, segítség és jótanácsok. Egyre gyakrabban hívnálak fel és kérdezném meg, hogy te hogy látod az adott történetet, és szeretnék régmúlt dolgokat felidézni, amiket már elmeséltél valaha, de nem emlékszem rá.

Holle anyó elszámolta ugyan a dolgot egy nappal, de sebaj, így is jó.

Azt hiszem, nem vagyok azzal egyedül, hogy azt gondolom, ha már az egész év el van cseszve, akkor legalább a karácsony legyen tökéletes... És ezért tűzön-vízen át küzdök. Mint malac a jégen. Nyilván minél jobban harcolok, annál kevésbé sikerül – és ez gyakran okoz vidám perceket. Na, nem nekem, a környezetemnek.

Nálunk még ilyen, de gondosan eldugtuk az ünnepek utánra.

A történet első részét tegnap olvashattátok, itt lehet nézni, akinek kimaradt.

Kispanda majd egy teljes hetet töltött a gyereke nélkül - megírta.

Hű, nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt az írást, annyi minden történt a héten. Talán az a legjobb, ha a kissé keserű résszel indítok, hogy pozitívan tudjam zárni a bejegyzést.

A hétfői nap jó ideje Polli terhesnaplójának volt fenntartva.  Mivel ő múlt hét végén megszült, a sorozat itt befejeződött - még nincs biztos információnk arról, szeretne-e szüléstörténetet, babanaplót küldeni. (Ha igen, várjuk szeretettel)

Karácsony táján sokan hajlamosak vagyunk vagy nosztalgiázni, vagy egy kissé gyerekké lenni magunk is. És néha rájövünk, hogy valami akkor kimaradt - például szerintem sokan, akik valaha a zseniális Romhányi-fordításban élvezték az ezeréves Frédi és Béni sorozatot (és még mindig megvan pár elképesztően találó kiszólás belőle), sose tudták, hogy a magyar fordításban Enikőként és Benőkeként ismert gyerekek (Enikő Frédi és Vilma lánya, míg Béni és Ilma örökbe fogadták Benőkét) később összeházasodnak, majd gyerekeik születtek.

Gáspár Kati – a Harmonet alapító tulajdonosa, az 5 évadon át sikerrel futó Lélekpillangó mese szerzője – most egy mesekönyvet írt, amelynek címe: Amari hét hajtincse. Katit évek óta ismerjük, grafológusként, marketingesként, akár boszorkányként - most bemutatjuk legújabb alkotását.

Sziasztok! Nem is tudom hol kezdjem. Létezik vajon iskola véleményező oldal? Most harmadikos a gyerekem, nemzetiségi nyelvet oktató iskolába jár.

Már a legelső együtt töltött foglalkozáson is megütötte a fülemet, hogy anyuka így szólt a fia után: Tesó! Gondoltam, nagy a zaj, biztos én hallottam rosszul, el is felejtettem, aztán meg hetekig vagy mi nem mentünk, vagy ők nem jöttek. Aztán egyszer csak megint hallom: Tesó! Gyere Tesó! Tesó, azt ne... stb.

Ez a rögtönzött installáció, rajta Vakmacs legendásan kalligrafikus kézírása, megmutatja, hogy milyen bölcs tanácsokat kapnak az anyák (főleg ők) így advent táján. Egyszerre. Mindet.

Az ovis, magyar kisebbségi Mikulás-buli után hozzánk is elérkezett a nagyszakállú a héten. Már napokkal előtte megbeszéltük a Naggyal, hogy ki kell tisztítani a csizmáinkat, mielőtt kirakjuk őket az ablakba és nagyon-nagyon fontos az is, hogy mindannyian aludjunk, mert a Mikulás addig nem tudja hozni a meglepetéseket, amíg ébred vagyunk.

38. hét