23. oldal - Bezzeganya

Ezen a héten megújult lendülettel vetettem vele magam a múlt héten hanyagolt dolgainkba. Túlságosan nem erőltettem meg magam, de azért szakítottam időt arra is, hogy legalább a házi disznóól egy részét felszámoljam és a fürdőszobát lassan teljesen beterítő szennyeskupacot is kimossam.

15. hét

Kedden menetrendszerűen megint hasfájásra ébredtem, de most már nem enyhe, tompa, folyamatos fájás volt, hanem az az igazi hullámszerűen erősödő, aztán lecsendesülő, rövid fájás. Na, ez már gyanús volt, de végre valami, amiről tudom mit jelent!

Petya egészségileg teljesen rendben van. Voltunk pár szokásos kontrollon. Szerintem a kardiológus doktor néni életében először készített szívultrahangot ÜLŐ gyereknek! Az ily módon készülő EKG teljesen normálisnak számít, muszáj volt valami extrát kitalálnunk… Merthogy lefektetni a vizsgálóasztalra nem lehet – nem engedi.

Kórházteszt sorozatunkban most a Szent János Kórházban szerzett tapasztalatokat olvashatjátok.

Legkisebb lányom nyolcadikos, így benne vagyok néhány középiskolai felvételis csoportban, ahol sok olyan téma is előkerül, ami nem csak a felvételizőknek és családjuknak lehet érdekes. Az egyik ilyen, amivel találkoztam, az a „gimiben tanuljon a gyerek vagy szakiskolában” kérdéskör. Nálunk sajnos a lázadó kamaszom nem igazán hagyott lehetőséget ennek eldöntésére (rossz bizonyítvány, gyenge felvételi – erről később még írok, ha érdekel valakit). Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről.

70 éve kezdődtek Pöttyös Panni kalandjai, és bár ennyi idő alatt sok minden változott, Pöttyös Panni történetei a mai gyerekeknek is legalább annyira kedvesek, mint édesanyjuknak vagy nagymamájuknak annak idején. A Pöttyös Panni könyveket gondozó Móra Könyviadó tavaly – a kultikus könyvsorozathoz kapcsolódóan – országos gyerekrajzpályázatot hirdetett, amelyre közel 800 munka érkezett be. A legjobb alkotásokat most a Deák17 Galériában csodálhatjuk meg.

Az eheti posztot nem fogom hosszú lére ereszteni, annyira nem csináltam semmit az elmúlt napokban, hogy már-már nekem kínos a dolog.

14. hét

Ahogy az utolsó naplóbejegyzés végén említettem, a 39. hét kedd délutánján bementem a kórházba.

Tágabb családunkban hallottam először ezeket. A pizsis nap régi dolog, magyarázni se nagyon kell, az olyan nap, amikor valamiért az egész család (nagyobb gyerekek esetében esetleg egy része) úgy dönt, hogy egész nap otthon és pizsiben marad, maradékot eszik, ágyból filmet néz (és teleszórja a lepedőt popcornnal meg csipszdarabokkal), esetleg könyvet olvas, rajzol, alszik meg bámul ki az ablakon.

A kórház neve: PTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Neked volt valami újévi fogadalmad, vagy valami, amibe belekezdtél év elején?

én

Emlékeztek, amikor október végén azt mondtam, hogy egész jól bírom a kialvatlanságot, csak egy kicsit le vagyok lakva? Mostanra azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy NAGYON le vagyok lakva.

13. hét

A szüléstörténetek többségének tartalma alapján itthon is lenne mit tenni női egészség, szülés előtti és utáni támogatás terén. Ez sajnos a WHO szerint általános jelenség: tudományos kutatássorozatban vizsgálták az anyai egészséget - a helyzet messze van az ideálistól, és még adataink sincsenek többnyire, hogy megtudjuk, egész pontosan mi a helyzet.

Ma írják-írták a központi írásbeli felvételit a középiskolába készülők.  Négyosztályosba (ami sokszor öt valójában), hatosztályosba, vagy akár nyolcosztályosba.

Már-már sztereotípiának, vagy épp beskatulyázásnak tűnhet, mégis jól tudjuk, hogy igaz: a fiatal anyukák és kismamák körében az egyik legnépszerűbb szakma a könyvelő, illetve a bérszámfejtés területe. Érdemes ezért átgondolni, miért is olyan népszerűek ezek a munkák köreikben. A válasz nem olyan titokzatos. Ha pedig már szót ejtünk róla, akkor az aktuális munkalehetőségeket is érdemes átnézni, valamint tiszta vizet önteni a pohárba és elmondani, mi a különbség könyvelés és bérszámfejtés között.

Folytatjuk kórházteszt-sorozatunkat, amelyben ma a szegedi szülészetről olvashattok.

Időnként – főleg, amikor átcsapnak a fejem fölött a teendőhullámok, és úgy érzem, sosem érek a feladataim végére – elgondolkodom, hogy mi mindent csinálnék, ha nem kellene dolgoznom (de pénzem lenne minden hónapban, és nem lennék nyugdíjas).

Igazán elkényeztetett a sors (vagy Alzheimerem van és már nem emlékszem a sok nehézségre), az első két lányommal mintha nem lett volna ennyire nehéz a kamaszkor. (UPDATE: de, akkor is voltak hasonló történések, megtaláltam. Még jó, hogy van a Bezzeganya...) Persze az is lehet, hogy az én türelmem van már fogyóban, mindenesetre egyre nagyobb levegőt kell vennem a harmadiknál, aki most múlt 14. Már évek óta kamaszodik, és mondanám, hogy most ért a folyamat a csúcsára, de attól tartok, még messze vagyunk ettől a ponttól...

Véget ért a téli szünet, hétfőn újra elkezdődött az óvoda. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett – örültem, hogy visszatérünk a jól megszokott kerékvágásba, csak egy gyerek lesz itthon, így több időm lesz mindent normálisan elvégezni, de közben meg egyetlen porcikám sem kívánta, hogy újra napi 2,5 órát vezessek, hogy a Nagyot hozzam-vigyem és újra korán kell majd kelnünk, nem lehet pizsamában közösen reggelizni, hanem a rohanásról, kapkodásról fognak szólni az ébredés utáni első órák.

11.hét

Ma nem szüléstörténetet, hanem egy viszonylag friss publikációt szeretnénk bemutatni, amely az anya-gyermek kapcsolatot, illetve az anyák anyasághoz való érzéseit mutatja be attól függően, milyennek élték meg a szülésüket.

Igen rég volt már, hogy írtam – remélem menni fog… Hol is kezdjem, vagy folytassam…? Jól vagyunk, csak kicsit sok minden történt velünk. Petya negyedikes nagyfiú, Ádám és Anna a jövő heti írásbeli felvételire készül (én meg az idegosztályra lassan… :D).

Hála olvasóinknak, újraindítjuk kórházteszt-sorozatunkat a Bezzeganyán. Köszönjük azoknak, akik már kitöltötték a kérdőívünket, és ezzel segítik a kórházválasztás előtt álló kismamákat is. Aki szeretne kórháztesztet beküldeni, ezen a linken töltheti ki a kérdőívet.

Nem tudom, van-e olyan, hogy valaki alkalmatlan a nagymamaságra... én csak annyit láttam, hogy míg (ex)anyósomnál jobb nagymamát elképzelni sem lehet, addig a saját édesanyámnak ez valahogy sosem ment. Már nem tudom sajnos megkérdezni, hogy ő hogyan látta és hogyan élte meg a dolgokat, és vajon miért alakult ki így...

Ahogy telnek az évek, úgy változik és alakul minden körülöttünk. Korábban rengetegen számoltak be szülésük kapcsán kórházi tapasztalataikról, és szempontsorunk segítségével értékelték a kórházat, orvosokat, szülésznőket, ellátásukat az adott kórházban. Szeretnénk folytatni ezt a sorozatot, mert kíváncsiak vagyunk, mi változott az elmúlt években, hogyan alakult a hozzáállás, a körülmények, és hogy érzitek, milyen minőségű az ellátás, amiben részesültetek. És nem utolsósorban az is érdekel bennünket (és olvasóinkat), hogyan befolyásolta a szülés helyszíne és az ott tapasztaltak magát a szülési élményt.