21. oldal - Bezzeganya

Igazán elkényeztetett a sors (vagy Alzheimerem van és már nem emlékszem a sok nehézségre), az első két lányommal mintha nem lett volna ennyire nehéz a kamaszkor. (UPDATE: de, akkor is voltak hasonló történések, megtaláltam. Még jó, hogy van a Bezzeganya...) Persze az is lehet, hogy az én türelmem van már fogyóban, mindenesetre egyre nagyobb levegőt kell vennem a harmadiknál, aki most múlt 14. Már évek óta kamaszodik, és mondanám, hogy most ért a folyamat a csúcsára, de attól tartok, még messze vagyunk ettől a ponttól...

Véget ért a téli szünet, hétfőn újra elkezdődött az óvoda. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett – örültem, hogy visszatérünk a jól megszokott kerékvágásba, csak egy gyerek lesz itthon, így több időm lesz mindent normálisan elvégezni, de közben meg egyetlen porcikám sem kívánta, hogy újra napi 2,5 órát vezessek, hogy a Nagyot hozzam-vigyem és újra korán kell majd kelnünk, nem lehet pizsamában közösen reggelizni, hanem a rohanásról, kapkodásról fognak szólni az ébredés utáni első órák.

11.hét

Ma nem szüléstörténetet, hanem egy viszonylag friss publikációt szeretnénk bemutatni, amely az anya-gyermek kapcsolatot, illetve az anyák anyasághoz való érzéseit mutatja be attól függően, milyennek élték meg a szülésüket.

Igen rég volt már, hogy írtam – remélem menni fog… Hol is kezdjem, vagy folytassam…? Jól vagyunk, csak kicsit sok minden történt velünk. Petya negyedikes nagyfiú, Ádám és Anna a jövő heti írásbeli felvételire készül (én meg az idegosztályra lassan… :D).

Hála olvasóinknak, újraindítjuk kórházteszt-sorozatunkat a Bezzeganyán. Köszönjük azoknak, akik már kitöltötték a kérdőívünket, és ezzel segítik a kórházválasztás előtt álló kismamákat is. Aki szeretne kórháztesztet beküldeni, ezen a linken töltheti ki a kérdőívet.

Nem tudom, van-e olyan, hogy valaki alkalmatlan a nagymamaságra... én csak annyit láttam, hogy míg (ex)anyósomnál jobb nagymamát elképzelni sem lehet, addig a saját édesanyámnak ez valahogy sosem ment. Már nem tudom sajnos megkérdezni, hogy ő hogyan látta és hogyan élte meg a dolgokat, és vajon miért alakult ki így...

Ahogy telnek az évek, úgy változik és alakul minden körülöttünk. Korábban rengetegen számoltak be szülésük kapcsán kórházi tapasztalataikról, és szempontsorunk segítségével értékelték a kórházat, orvosokat, szülésznőket, ellátásukat az adott kórházban. Szeretnénk folytatni ezt a sorozatot, mert kíváncsiak vagyunk, mi változott az elmúlt években, hogyan alakult a hozzáállás, a körülmények, és hogy érzitek, milyen minőségű az ellátás, amiben részesültetek. És nem utolsósorban az is érdekel bennünket (és olvasóinkat), hogyan befolyásolta a szülés helyszíne és az ott tapasztaltak magát a szülési élményt.

Január 1-je nagyon fontos nap. Van az a mondás, hogy amivel aznap töltöd az idődet, azt fogod egész évben csinálni. Milyen jó, hogy még előző nap kivasaltam!

1-10. hét

Három évvel ezelőtt megírtam az első szülésem történetét, most pedig a második terhességem, illetve szülésem történéseit szeretném veletek megosztani.

Két gyermekem van, a nagylányom 8. osztályos. Egyik hétköznapi decemberi reggel  nekem  szegezte a kérdést, hogy elengedném-e szilveszterkor itthonról. Kiderült, hogy pár lányosztálytársával szeretnék együtt tölteni a szilvesztert, és megbeszélték egymás között, hogy kinél töltenék  az év utolsó napját.

Idén január 18-ig kell beadni a 2018 szeptember 1. előtt született óvodás gyerekek óvodában maradási kérelmét. (Másként: akik 2024 augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket.)

2010-ben indult a Bezzeganya, azaz idén már 14 éve lesz, hogy minden nap új tartalmakat olvashatsz a blogon. De mi változott a kezdetekhez képest? És merre haladjunk tovább? Ebben szeretnénk a segítségeteket kérni.

Köztünk járnak. Normális, értelmes férfiak, feleséggel, családdal, munkával. Jó velük beszélgetni, szeretik a családjukat, van véleményük a világ dolgairól. Szerelemből házasodtak annak idején, nem csajoznak, a gyerekeikkel foglalkoznak, amennyire tudnak.

Múlt héten már írtam róla, hogy nem éppen a pole-pozícióból vártuk a Szentestét és a helyzet sajnos karácsony első napjára is változatlan maradt. A férjem annyira rosszul érezte magát, hogy szó szerint egész nap feküdt és ugyan láza már nem volt, de a gyengeség, a hidegrázás és az állandó hányinger így is minden erejét felemésztették.

Boldog Új Évet Bezzeganyák!

Ma már csak Komolytalan dolgokkal készültem, kezdjük mindjárt egy (sok!) költeménnyel, ahol Lackfi a Cirmos cica haj c. népi alkotást dolgozta fel számos költő modorában. De előbb még megmagyarázom a címet: nemrég akadtam egy oldalra, ahol önjelölt írók és költők teszik fel sokszor erősen lektorálatlan és minden szakmai szűrőt nélkülöző műveiket, hátha valakinek tetszik így is.

Korábbi szerzőnktől, mostani olvasónktól kaptuk a tippet, ami egy eredetileg angol nyelvű szöveg volt egy képen. A szépen megrakott ünnepi asztal körül vidám emberek üldögélnek, itallal vagy süteménnyel a kezükben, és szemmel láthatóan jól érzi magát mindenki.

A mai nap kissé megcsúszott, de itt a remek alkalom néhány praktikus infóra, ami talán számot tarthat még olvasói érdeklődésre.

Négy nő. (Meg 4 kutya és 2 macska.) Ennyien lakjuk állandóan a házat. A párom azt mondja, nálunk mindig menstruál valaki – és nagyjából igaza van. De nem ez a probléma. Igazából probléma nincs is, hiszen imádom, hogy az összes lányommal együtt lakunk, de azért elgondolkodtam azon, hogy ez vajon meddig lesz így.

Nemrég volt itt néhány parázs vita, hogy mennyi ideig kellene „teljesen” otthon maradni (a legtöbb vélemény szerint változatlanul csak az anyának…) a gyerek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében…nos mielőtt nagyon belemerülne abba valaki, hogy például óvodába járni is traumatikus-e, vagy ha az anya éjszakai műszakban dolgozik vagy gyakran elutazik….gondoljunk bele, hogy ennél sokkal keményebb helyzetek is vannak, aminek ismeretében kissé nevetségesnek tűnik azon problémázni, hogy árt-e a gyerek lelkének, ha viszonylag gyakran nem érsz fél négyre az ovi elé.

Azt nem mondanám, hogy a karácsony előtti utolsó hétre maximálisan ünnepi hangulatba kerültem, de mindent megtettem azért, hogy sikerüljön befejeznem az összes tennivalómat a készülődős listámon és olyan állapotban várjuk a hét végét, ahogy azt ilyenkor illik.

Szia, Anyu. Ez már a harmadik karácsony nélküled. Azt hittem, idővel könnyebb lesz. Hát nem. Egyre többször jutnak eszembe régi beszélgetések, történetek, kiborulások, veszekedések, utazások, segítség és jótanácsok. Egyre gyakrabban hívnálak fel és kérdezném meg, hogy te hogy látod az adott történetet, és szeretnék régmúlt dolgokat felidézni, amiket már elmeséltél valaha, de nem emlékszem rá.

Holle anyó elszámolta ugyan a dolgot egy nappal, de sebaj, így is jó.

Azt hiszem, nem vagyok azzal egyedül, hogy azt gondolom, ha már az egész év el van cseszve, akkor legalább a karácsony legyen tökéletes... És ezért tűzön-vízen át küzdök. Mint malac a jégen. Nyilván minél jobban harcolok, annál kevésbé sikerül – és ez gyakran okoz vidám perceket. Na, nem nekem, a környezetemnek.

Nálunk még ilyen, de gondosan eldugtuk az ünnepek utánra.

A történet első részét tegnap olvashattátok, itt lehet nézni, akinek kimaradt.

Kispanda majd egy teljes hetet töltött a gyereke nélkül - megírta.