Kinek a feladata a szexuális nevelés?

Manapság már kötelező (lenne), tabumentesen, minden gyermek számára elérhetően biztosítani a szexuális felvilágosítás tantárgyát. A téma és az átadni való oktatási anyag sokkal szélesebb spektrumon mozog, mint a szex kérdése, minden olyasmi is idetartozik, ami az emberi testtel és lélekkel, az emberi kapcsolatokkal összefügg.

De a helyzet akkor, ha – bizonyos okoknál fogva – a szexuális nevelés mégsem történik meg egy családban? Hazánkban 2021-ben fogadta el a parlament azt a törvényt, amely az iskolai szexuális felvilágosító programoknak új értelmet adott. A mostani helyzet szerint az iskolákban az iskolaorvosok, védőnők, az iskolapszichológus vagy a tanárok tartják a szexualitással kapcsolatba hozható órákat. Az érintett korosztály meghatározása az iskola feladata. Jellemzően ezeket a foglalkozásokat tanórákhoz kötik, és általában hatodik osztálytól hozzák be a témát a gyerekeknek. Az alaptanterv és a kerettanterv lényeges szerepet szán a szexuális nevelés témájának, a gyakorlati megvalósítás már más kérdés, az iskolákban egyenként dől el, hogy ezeket a témákat ki dolgozza fel a gyerekekkel, hogyan teszi mindezt és milyen témákat érint, valamint az is kérdés, hogy érvényesül-e a fő szempont, a gyerekek valódi válaszokat kapnak-e az adott foglalkozásokon kérdésikre.

A 2023-as törvénymódosítással ezt a döntést szinte teljes mértékben a szülők kezébe adták. A gyerekek visszajelzései alapján azonban látható, hogy a tinik nem rendelkeznek elegendő mennyiségű és főleg megfelelő minőségű ismerettel, és ebben a bizonytalanságban sajnos nem a szüleiket kérdezik meg elsőként, hanem a barátaikat, vagy az online oldalakat böngészik. Az iskolákat tehát nem lenne szabad kihagyni ebből a feladatból, hogy ha máshol nem, ott legalább nyugodtan kérdezhessen a gyerek és hiteles válaszokat is kaphasson. Mivel nincs egységes gyakorlat az iskolákban, ezért teljesen esetleges minden. Sokszor pusztán a szülők érdekérvényesítő képességén múlik az, hogy lesz-e és ha igen, milyen minőségű szexualitással kapcsolatos óra, beszélgetés, témafeldolgozás az adott iskolákban.

Az UNICEF 2021-ben elkészített egy reprezentatív felmérést a magyar társadalom szexuális nevelésről való vélekedéséről. A 18 éven aluli gyermeket nevelő válaszadók 69 százaléka arról számolt be, hogy nem szereznek elég tudást a gyerekek az órákon a biztonságos szexről, a szülők 74 százaléka szerint pedig gyermekeik a nemi betegségekről sem hallanak eleget az oktatási intézményekben.

Valószínűleg a szex még mindig tabutéma annyira, hogy egy iskolában cikinek számít róla beszélni, kérdezni. Sokszor nem elég, ha a szülők felhívják a figyelmet a biztonságos szexre, biológiaórákon pedig felszínesen szó esik a reprodukcióról és az azt övező folyamatokról. A kamaszok – bevallják, vagy sem – rendszeresen néznek pornót, miközben nincsenek meg a megfelelő ismereteik, nincs kihez fordulniuk a kérdéseikkel.

A tiltással semmire sem megyünk, akkor megnézik másnál, sosem tudjuk meg. A beavatkozást vissza fogják utasítani, kínosnak fogják érezni, hogy szüleikkel vitassák meg azt, amit még egymással is csak poénokon keresztül, nagyzolva, vagy egyáltalán nem hoznak szóba.

Ritkaság és nagy kincs az a családi asztal, ahol kötetlenül, felelősségteljesen lehet beszélgetni egy kamasz szexuális problémáiról, ahol nem a féltés, a nagy megmondóember és a szigor következik a szülők válaszaiból, vagy ahol kicsit sem kínos a konkrétumokról tárgyalni. Érthető, ha a szülő inkább az iskolára hárítja a felvilágosítás feladatát, de ez nem megoldás. Az iskola csak kiegészítő szerepet tud ebben a kérdésben vállalni és legjobb igyekezete ellenére sem tud egyéni szintű problémákig lemenni. Találtam egy remek összefoglaló infó-oldalt erről, letölthető anyagokkal, szakirodalommal, ami segíthet felkészülni a bizonyos nagy beszélgetésekre: https://hintalovon.hu/tudastar-szexualis-neveles/

Zero