Hogyan szüljünk (majdnem) férj nélkül?

A barátnőm szerencsére azonnal kapcsolt. Elküldtem egy gyors SMS-t a férjemnek, hogy megindult a szülés, majd a táskával a kezünkben már indultunk is. Nem válaszolt, de tudtam, hogy Szegeden van egy fontos megbeszélésen. A fájások egyre erősödtek, de valahogy csak bevergődtünk a kórházba.

A szülőszobán minden felgyorsult. Miután felvettek, megvizsgáltak, gyors CTG és átöltözhettem a szülésre hozott hálóingbe. A fájások egyre sűrűbben jöttek és egyre intenzívebbé váltak. A barátnőm egyik kezével a kezemet szorongatta, a másikkal hideg borogatást tett a homlokomra. Próbáltam a szülésznő tanácsára figyelni a légzéssel, de minden fájás után egyre jobban vágytam a férjem jelenlétére. A vajúdást csak az könnyítette, hogy szabadon mozoghattam - hol a labdán ültem, hol fel-alá járkáltam a folyosón a barátnőmbe kapaszkodva.

Aztán csörgött a telefon. A férjem volt az.

Rövid időn belül kiderült, hogy egy másik kórházba ment (ahol korábban voltunk egyszer egy vizsgálaton). Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, bár akkor az előbbi felé hajlottam...

A vajúdás szépen haladt, bár elsőszülőként még bőven volt hátra. Az összehúzódások egyre erősebbek lettek, már a légzés sem segített úgy, mint az elején. A szülésznő biztatott, hogy minden fájás közelebb visz a babához. A fájdalom egyre erősödött.

A férjem végül 3 órával a megérkezésünk után esett be a szülőszobába, zihálva, izzadtan, egyik kezében egy félig elolvadt Túró Rudival, amit állítása szerint még Kecskemét környékén vett egy benzinkúton. Még volt ideje rendesen bocsánatot kérni, átöltözni, és mellém ülni. Innentől együtt „csináltuk” a szülés hátralévő részét.

Minden szülés különleges. Nem sok kismama mondhatja el magáról, hogy a vajúdás alatt izgulhatott azért is, vajon melyik kórházból hívja legközelebb a párja. De ha már így alakult, legalább lett egy történetünk, amit majd egyszer nagymamaként is jót nevetve mesélek az unokáknak.

Lizi