130. oldal - Bezzeganya

illusztráció

A meglepően gyorsan és széles körben terjedő tiltakozás és kockásing-mozgalom is meglepett az eddig mélyen hallgató oktatási szektorban. Alig ocsúdtam fel, már jött is az újabb meglepetés: rengetegen (huszonhatezren?) csatlakoztak a „Február 29-én nem leszek suliban” szülői kezdeményezéshez is. Olyanok is, akik eddig nem mozdultak, sőt, az se látszott rajtuk, hogy valamennyire tájékozódnának vagy érdeklődnének a témában.

A február nem a mi hónapunk. Először a hatéves kezdte: egy rövid külföldi úton lázasodott be első éjszaka, és úgy köhögött egész éjjel, hogy attól féltem, megfullad. Kapott gyógyszert, lement a láza. A pasim ekkor már harmadik hete köhögött, felváltva ugattak a kicsivel. A hazaúton a 13 éves dőlt ki, a repülőn keresztbe feküdt és aludt (máskor úgy kell lelőni éjfélkor, bagoly-típus), már neki is meleg volt a feje. Itthon megnézte őket a doki: a kicsinél hörghurutot állapított meg, a nagynál vírusfertőzés volt a diagnózis. Egy hét pihi. Következő héten a hatéves már ment oviba, teljesen elmúlt a köhögése. A nagynak viszont akkora herpesz jött ki a száján (ötforintos nagyságú, nedvedző seb), amivel szintén nem javasolt iskolába menni. Újabb egy hét kényszerpihenő.

2014 októberében született a fiunk a Zala Megyei Kórházban Zalaegerszegen. Terhesgondozásra félig jártam a kórházba, mert az ultrahangokat ott készítették, de ezen kívül magánrendelésre jártam a fogadott orvosomhoz (ő nem rendelkezik a megfelelő ultrahang vizsgával, így nem végezhet genetikai szűréseket). Várakozni hol többet, hol kevesebbet kellett az ultrahangra, ez elmondható a nőgyógyászati vizsgálatokra, terhesgondozásra is (mások tapasztalatai alapján), de próbálják tartani az időpontokat, amennyire csak lehet. Az ultrahangok során az orvosok alaposak, korrektek voltak, ami az időbe belefért, azt megmutatták, jótanácsokat is kaptam, de szerencsém volt, mert mindig jó orvoshoz kerültem. Van két ultrahangos orvos, akihez máskor volt szerencsém, mindkétszer azzal az elhatározással jöttem ki, hogy ha legközelebb hozzájuk kerülnék, akkor be sem lépek az ajtón inkább.

Nagy általánosságban a skandináv országokról azt gondolják, hogy családbarát, sőt a legjobban családbarát országok Európában. Létezik Norvégiában egy Gyermekjóléti Szervezet, a Barnevernet.  Sajnos a Gyermekjóléti Szervezetről egyre több visszás és megdöbbentő dolog kerül nyilvánosság elé. Talán azért, mert az európai állampolgárok szabad mozgása miatt többen mentek Norvégiába dolgozni, sokan családdal.

Újra és újra meglepődöm azokon a kommenteken, melyek a posztjaim alatt keletkeznek. Volt, amikor egy alapjaiban gyereknevelésről és annak lélektani hatásairól írt poszt alatt arról ment a vita, hogy hogyan lehet hitelt felvenni, ami már csak azért is marhaság volt, mert az a történet, amit fél mondatban megemlítettem 2001-ben történt, tehát a mai hitelfelvételi szabályok teljességgel lényegtelenek ebből a szempontból. Alig esett szó magáról a poszt lényegéről, mely elvileg az lett volna, hogy mennyire megterhelő lelkileg, amikor azzal szembesül egy nő, hogy amint terhes lesz, vagy gyereket nevel, azzal hirtelen nem előrébb, hanem hátrébb kerül a sorban. Nem sima állampolgár lesz, hanem „eltartott” (ami a mai modern kommunikációban tulajdonképpen egy púp a társadalom hátán), valamint nem áldott állapotban lesz, hanem terhes, meg egyes helyeken „beteg”, merthogy rendelésre jár. Mellesleg az orvos, védőnő gyakran hülyének nézi, és egy parasztvakító reklámszöveggel elintézik a kötelező látogatásokat. Hogy anyaként végig kell néznie, ahogy a gyermekét, aki nem teljesen átlagos, a különbözősége miatt a felnőtt társadalom kiközösíti, néha jobban, mint a gyerekek.

8. hét

Üdvözlöm az olvasókat! Három és fél éve élek Japánban, nős vagyok, van egy három hónapos kislányom. Szeretném egy kicsit bemutatni, milyen itt az élet, a kultúra, a különbségek az otthonihoz képest.

A kislányom jövőre fogja elkezdeni az általános iskolát.  Novemberi születésű, így fel se merült a kérdés, hogy tovább maradjon az óvodában. Szívem szerint még távol tartanám őt az iskolától, mert az én szememben még olyan kicsi és ártatlan. Ellenben az óvónők azt mondják, hogy igazán belevaló, okos, és jól terhelhető gyerek. Azt javasolták, hogy nyelvtagozatos osztályba járjon, ha sikerül bekerülnie. Kétéves kora óta tanulja az angol nyelvet különórákon. És itt jön az a bizonyos „HA SIKERÜL BEKERÜLNI FAKTOR”.

Történetünk akkor kezdődött, amikor férjemmel 2014-ben elhatároztuk, hogy babát szeretnénk. Felkerestem a nőgyógyászom és ő mindent rendben talált. Mivel rólam pár évvel ezelőtt kiderült, hogy szklerózis multiplex betegségem van, ezért mindenképpen szerettem volna egy genetikus véleményét kikérni emiatt, így elmentünk egy családtervezési központba, ahol még számos másik vizsgálatot is elvégeztek.

Zuckerberg pelenkát cserél (Forrás: Facebook)

Erre a hétre télies fogásokat hoztam hússal, káposztával, levesekkel, én ugyanis ebben a borús, hűvös időben leginkább ezeket kívánom meg. Ilyenkor nem esik annyira jól a saláta, a szendvics, sokkal inkább vágyom egy tartalmas levesre, egytálételre, húsos fogásra. Ennek megfelelően igyekeztem összeszedni pár receptet, hátha valaki még így van ezzel.

illusztráció

Szinte nem múlik el hét, hogy ne találnának a szülők az új magyar tankönyvekben valamit, ami felháborodásra ad okot. Az egyik legújabb példa, amit egy harmadikos kisfiú anyukája tett közzé, a Mi világunk című környezetismeret munkafüzetből való, és a külső megjelenés fontosságát vizsgálja. A megválaszolandó kérdések között van az, hogy kik a legszebbek az osztályban, és az, hogy tervez-e a gyermek a későbbiekben többek között hajfestést, tetoválást, és testékszert csináltatni.

Amikor a harmadik lányomat vártam, az orvosom felhívta a figyelmemet egy – akkor még nem túl ismert – magzati szívultrahang vizsgálatra, amellyel már méhen belül  a legtöbb súlyos szívfejlődési rendellenesség kiszűrhető. Mivel a vizsgálat fájdalommentes, veszélytelen, ráadásul kedvezményesen vehettem részt rajta, elvégeztettem. Az egyik legjobb élményem volt, ami a terhesség alatti vizsgálatokat illeti. Fantasztikus volt látni a hatalmas monitoron a bennem fejlődő baba szívműködését, a vér áramlását, ráadásul a doktornő mindent részletesen elmagyarázott, sosem fogom elfelejteni. Szerencsére semmilyen elváltozást nem találtak, a lányom szíve tökéletes volt, de mint megtudtam, sajnos sok baba születik olyan szívbetegségekkel, amelyek jobb eséllyel kezelhetőek a születést követően, ha már méhen belül felismerjük. A témában Dr. Ladányi Anikó gyermekkardiológust kérdeztük.

Gyerekszáj rovatunk újabb gyűjteményét olvashatjátok.

Elméletileg a 7. hét

Egyedülálló írásos hagyatékot talált Budapesten három fiatal történész. Egy zsidó kismama naplója került a kutatók kezébe, mely 1944-45 között keletkezett Budapesten. Dévényi Sándorné, Anna feljegyzései egy várandós anya nézőpontjából láttatják hazánknak a német megszállás utáni tragikus helyzetét, különös tekintettel az izraelita honfitársainkét. Huhák Heléna, Szécsényi András és Szívós Erika történészek kitartó, aprólékos munkával tárták fel és gondozták a nem mindennapi szöveget. Ők készítették el a kritikai kiadását, rendezték sajtó alá, látták el kommentárokkal, az olvasót segítő jegyzetekkel a több mint hetven éve íródott anyagot.

Általános iskolai tanárként és egy kisember anyukájaként pedagógusi és szülői szemmel néztem körül, amikor Londonban részt vettem egy iskolalátogatáson, valamint a „BETT show” kiállításain és előadásain. London nyugati részében az „Ark Swift” iskolahálózat egyik tagját látogattuk meg. Mottója: Dream, Believe and Achieve.

A Zika-vírusról és a betegség következményeiről a mai napig nagyon keveset tudunk. Bár az Egészségügyi Világszervezet, a WHO januárban vészhelyzetet hirdetett, naponta egymásnak ellentmondó friss hírek jelennek meg, amik a feje tetejére állítanak mindent, amit eddig feltételeztünk. Az elmúlt pár napban kapták fel a hírportálok azt a hírt, mely szerint lehetséges, hogy nem is a szúnyogok által terjesztett Zika-vírus felelős a kisfejűségért, azért a komplikációért, ami a járványt a reflektorfénybe helyezte, hanem a szúnyogirtást szolgáló egyik vegyi anyag, a pyriproxyfen, amit a brazil hatóságok a vízbe raknak. Ha ez igaz, akkor nemcsak a világméretű páni félelem indokolatlan, hanem egyenesen bűntényről van szó.

Az emberiség megérett a pusztulásra, állapítottam meg ősszel, amikor balszerencsénkre a glamúrnapok táján vettük észre, hogy a Nagy minden szóba jöhető őszi és téli kabátját kinőtte, a meteoromókusok szerint meg jön a hideg. Elnéztük a próbafülke és a pénztárak előtt hosszan kígyózó sorokat, mintha ingyen adnának mindent, az előttünk álló jólöltözött huszonéves srác például két farmerral és három inggel vonult, talán kirabolhatták a lakását szegénynek.

2014 októberében döntöttünk úgy a párommal, hogy jöhet a baba. Teljesen őszinte leszek, kicsit már besokalltam a munkahelyemen, és szerettem volna minél előbb eljönni táppénzre. Az orvos ki is írt 9 hetesen. Igaz, akkor azért megijedtem, hogy ilyen hamar – gondoltam azért 3-4 hónapig dolgozni fogok. De elég sok nehéz fizikai része is van a munkámnak, és a műszakvezetőm csak annyit mondott: kerüld a fizikai részt. Na, most akkor a nyolc órából kb. hatot végigálltam volna egyhelyben, semmit sem csinálva.

Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy kihűlt a házassága. Hogy már nem vágyik a meghitt együttlétekre, hogy már nem fűti a vágy a párja iránt, hogy már beszélgetni is egyre kevesebb kedve van, hogy egyre több minden idegesíti a társában. De ez nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Hosszú évek alatt, észrevétlenül távolodnak egymástól a felek, míg végül azt veszik észre, hogy szinte egy idegennel élnek együtt. De vajon mikor kezdődik a folyamat? Meg lehet előzni? Meg lehet állítani?

2015 márciusában született meg kislányom a mosonmagyaróvári Karolina Kórházban. A kórházban szerzett tapasztalataimról szeretnék beszámolni.

A gyereked biztos, hogy akkor kezd el sírni, amikor

Emberi blasztociszta (forrás: BBC)

A babaipar olyan, mint az esküvő, ha meghallja a kedves szolgáltató, akkor máris van egy jó ajánlata, ami valószínűleg másfél-kétszerese a standard áraknak.Ezt az elmúlt másfél hétben volt módom megfelelően megtapasztalni, és most szeretném veletek megosztani. 30/31 hetes terhesként most már jónak látom, hogy ha a dolgokat szépen sorban beszerezzük, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen valakit ugráltatnom, hogy „légyszilégyszi szaladj már el ezt meg azt venni”.

A napokban a félévi bizonyítványosztás és a felvételik kavartak fel sok port. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben reális a gyerek hanyagságát a tudásának mértékét jelző érdemjegyekben megjeleníteni. Nos, szerintem semennyire.

Azt se tudom, hogyan kezdjem. Talán valahol a legelején. Mi nem azon párok közé tartozunk, akik hónapokat, esetleg éveket várnak a picire. Párommal 2015 február 14-én jöttünk össze. Én több éve már fogamzásgátlót szedtem, eddig nem is volt vele semmi bajom. Márciusban nem jött meg, ráfogtam arra, hogy új munkahely, új légkör, felfázás. Amikor már áprilisban sem jött meg, kezdett gyanús lenni a dolog, de ekkor már volt időpontom a doktor úrhoz egy rutinvizsgálatra. Keresztanyum cseszegetett, hogy ő ugyan jót mosolyogna azon, ha közölné velem a doki, hogy anyuka, maga bizony kisbabát vár. Vettem egy tesztet, ami már akkor pozitívat mutatott, amikor csak éppen beletettem a vizeletbe. Kikerekedett a szemem rendesen. Aztán elmentem orvoshoz, ő pedig megerősítette, hogy tízhetes terhességről beszélünk. Öröm és boldogság volt annak ellenére, hogy rögtön az első hónapban megfogant a mi kis csodánk gyógyszer mellett.