Férjhez akar menni a hétéves lányom

A döbbenettől és a visszafojtott röhögéstől köpni-nyelni nem tudtam (eszembe jutott az én iskolai első napom, amikor a lépcsőn lefelé rohanva kiabáltam anyunak, hogy „Szerelmes vagyok a Takács Krisztiánba!”), és megkértem a lányomat, hogy részletezze, hogy jutottak ilyen döntésre. Elmagyarázta, hogy Pistike nagyon kedves fiú, sokat játszanak együtt, és hát SZERELMESEK. A szerelmesek pedig összeházasodnak. Szóval akkor mehetünk fehér ruhát venni?

Másnap elkapott Pistike anyukája az aulában, és megkérdezte, tudok-e gyermekeink bimbózó szerelméről. Kiderült, hogy a lányom rajzolt Pistikének, amit otthon ki is tettek a falra, és az érzés kölcsönös. Napokig hallgattam a lelkendező lányomat, hogy Pistike íííígy, Pistike úúúúgy, őkolyanszerelmesekhogycsakna. Aztán egy napon valami megváltozott.

Innentől kezdve ugyanaz volt a napi beszámoló, csak Pistike helyett Lajoska anyukája csuklott otthon az emlegetéstől. Mondom a gyereknek, hogy hát figyelj már, hogy lehet az, hogy tegnap még Pistikébe voltál szerelmes, ma meg már Lajoska a befutó? Nem szokás csak úgy cserélgetni a szerelmeket! Erre jött a válasz:

Remélem, azért a betűvetéssel is foglalkozik a suliban.

Tünde