122. oldal - Bezzeganya

Előzmények itt>>>

Tavaly (2015) decemberben döntöttem úgy, hogy megteszem a lépést, és beadom a válókeresetet. Mindig nehéz megfogalmazni, hogy mi volt a válás oka (ugyanis van egy ilyen kitöltendő rész a keresetben), de az ember saját magának is el akar számolni, hogy miért lett vége

Mostantól péntekenként is terhesnaplózunk, ezúttal egy régi Bezzeganya-olvasó osztja meg tapasztalatait már a kezdetektől. Fogadjátok szeretettel Tildy naplóját!

Egyre nagyobb sózsákom van. Már 5 hónapos és bőven 8 kiló felett járunk. Nem is csoda tehát, hogy a némileg gyenge derekam az egyik héten bedobta az unalmast, és nem tudtam felemelni a gyereket. Még járni is nehéz volt. Van egy ismert derékproblémám, ha nem figyelek, akkor előjön, de szerencsére pihentetés hatására el is múlik mindig. Na, de egy öt hónapos baba mellett nehéz pihenni! Így tehát segítséget kellett kérnem a családtól. Legjobb barátnőm épp ráért, így pár napig átjárt hozzánk, és segített a gyereket rendezni, hogy ne nekem kelljen őt emelgetni.

Az ugató jellegű, kruppos köhögés akkor is ijesztő, ha már tapasztaltad gyermekednél, hát még akkor, ha először találkozol a jelenséggel. Mi a teendő, ha éjszaka arra ébred a család, hogy a kisgyerek ugatóan köhög? Hogyan lehet kezelni a kruppos tüneteket? Dr. Bánfi Andrea gyermektüdőgyógyászt kérdeztük a témában.

Már tíz éve rendezek évről évre a Józsefvárosban ADRA karácsonyt 60 és 100 közötti gyereklétszámmal. Kis ünnepi műsor, amit elsősorban a szülők élveznek, aztán ajándékosztás. Néha-néha a felnőtteknek is cseppen egy kis meglepetés. Egy-egy könyv, vagy épp anyukáknak kendő, harisnya.

16. hét

Van nekem egy gyerekem, aki napocskás képek helyett labirintusokat és feladványokat rajzol. Addig nyüstölte, míg ki nem rakta hibátlanul a programozó barátom által küldött „őrült” karácsonyi kirakót (ami azon a karácsonyon kb. 7 darab értelmes felnőttet fektetett meg órákra), komoly érdeklődést mutat a sakk iránt, szóval úgy döntöttem, ott a helyünk, mikor meghirdették a Logikai Játékok fesztiválját. Előképünk is volt: nyáron a Kincsem parkban nagyjából egy-két órát tölthettem egylábon, míg az egyik ilyesmikre szakosodott bolt összes kipakolt kincsét jó alaposan ki nem próbálta. (Van, amit ismerünk már: Trükkös Teher régi lakó nálunk, ahogy a Titkok temploma is előkerült újra mostanában.)

Mindenféle megesett velünk a héten, de ezek apróságok, a sok gyerekkel jár együtt. A hétvége pocsékra sikeredett, ezt még emésztem (hah: a problémákat is ételként kezeljük…), jövő héten beszámolok róla.

Magyarországon ma 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől, közülük a legtöbbet szegénység és annak következményei miatt. Az SOS Gyermekfalvak kisfilmekben mutat be ezen családokból párat. Október 17 a szegénység elleni küzdelem világnapja.

Időről időre (mostanában érzésem szerint egyre gyakrabban) előkerül a téma, hogy mikor kell aggódni, mikor érdemes autizmusra gondolni, és egyáltalán hogyan működik tovább, ha a gyanú már megvan. Milyen egy autista?

Úgy voltam vele, két fiú után még csak be kéne próbálkozni egy lánnyal. A férjemet racionális érvekkel sikerült meggyőznöm, hogy kell még gyerek nekünk.

Olyan gyorsan telik az idő, és annyi mostanában a teendő, hogy kis híján elfeledkeztem erről az évfordulóról. Igaz, nem kerek az évszám, ha viszont hozzáadom az előző bloggal töltött időt, akkor egy szép kerek szám jön ki. Magam sem hiszem, hogy tíz éve blogolok…

Mindig is a nagycsalád volt a vágyunk a férjemmel. Itt szeretné megjegyezni, hogy ő egy csodálatos „full extrás” Apuka és Férj! Gyermekeink között 6-6 évkülönbség van. Legnagyobb leányuk lassan 18, középső fiunk 12, legkisebb fiúcskánk (Szabika) 5,5 éves.

A Dulux EasyCare festék végre nyugalmat ad. Legyen akármilyen kreatív is a gyerek, rajzai miatt nem kell újrafesteni félévente az egész lakást. A speciális festék ugyanis foltálló és víztaszító.

Amíg nincs érdemjegyes értékelés, addig a tanító nénik különböző módon jeleznek vissza a gyerekek aznapi viselkedésével kapcsolatban. A mi időnkben még csak a piros pont-fekete pont jelezte, hogy mi a véleménye a tanítóknak a magatartásunkról, ma már mindenféle izgalmas és kreatív módon minősítik a kölyköket.

15. hét

Az előzőekhez képest viszonylag nyugiban telt a hét. Már amennyire egy ekkora családban beszélhetünk nyugiról… Érdekességként annyi történt, hogy elkezdtem egy munkahelyen dolgozni, így hetente kétszer bemegyek a belvárosba. A héten volt az első két alkalom, ami totálisan felborította a napirendemet. Rettentően koncentráltam, hogy időben beérjek, de ehhez az kellett, hogy a srácok időben készen legyenek, a két picit is 8-ra be kellett vinnem a bölcsibe. Semmi láblógatós nyugalom, iddcsakmegakakaódat, mégegymese, anyasminkel… Helyette: rohanááááás!

A szakemberek nem jó szemmel nézik a kisgyermekek lábára adott „divatcipőket”, mert ezek használata hosszú távon sok hátránnyal jár. Tévhit továbbá, hogy a járástanulást segíti, ha mezítláb jár a kicsi. Ortopédiai szempontból a legfontosabb, hogy megfelelő cipő legyen a gyerek lábán. Kertész Ágnes konduktort kérdeztük a témában.

2. rész

Előzmények itt >>>

Van egy lány (nő, csak az túl komolyan hangzik), akit több mint öt éve ismerek. Nem épp a legideálisabb körülmények között találkoztunk: egy kórházi folyosón hozott minket össze a sors, ahol hamar kiderült, hogy ugyanaz a betegségünk. Kísértetiesen hasonlított a helyzetünk annyi különbséggel, hogy pár évvel fiatalabb volt, és engem három, őt két kislány várta haza a kezelések után, valamint ő már akkor túl volt a műtéten, nálam a kezelések utánra időzítették az operációt.

Ahogy kiszálltam a kocsiból, ölemben a macskafekhellyel, benne az alig nyolchetes sziámi macskával (akit születésnapomra kaptam a pasimtól), úgy éreztem, mintha a kórházból érkeztem volna meg az újszülöttemmel. Ez az érzés folytatódott, amikor éjjel nem aludtam, mert attól tartottam, hogy a másik két macskám (Rozé és Rizling) kárt tesz benne. Aztán az éjszakai forgolódások: csak rá ne feküdjek! Tisztára, mintha a negyedik gyerekem születése után lennék. Csak itt nincs gátseb meg begyulladt mellek, csak egy kék szemű ultracuki szőrgombóc…

Egy hónap telt el az iskolakezdés óta, és a színes ceruzákkal dugig töltött tolltartó erősen hiányos lett. Először csak egy-egy ceruzával volt kevesebb (néhányat megtaláltam a táska aljában), mostanra több lett az üres hely, mint a teli. Ellenben monogramos ceruzák jelentek meg benne mindenféle verzióban.

Jön az ősz, a hűvösebb része, megint lehet bekuckózni a szobába... és együtt könyvet nézegetni, lapozgatni! (Már kevésbé tartunk tőle, hogy elázik a strandon).  Az első válogatás az egész kicsiket célozza meg.

14. hét

Először is szeretném, ha nem kevernék össze az emberek egy sima arcpírral vagy kéz- kipirosodással a hidegallergiát.

Kriston Andrea könyvét olvasom a női tornáról. Szimpatikus, ahogy ír, igazából tapasztalom is, amiket megfogalmaz: a rázkódás mennyire nem tesz jót a belső szerveinknek, miért nem ideális a futás, fitnesz, stb. Nem is ez a lényeg, hanem megragadta a figyelmemet a mondat: Ép testben ép lélek. Mennyire igaz, ha jobban belegondolunk. Sok-sok év, évszázad népi bölcsességei, megfigyelései párlódnak le ebben az egyszerű szállóigében. És mennyire igaz, hogy amilyen egyszerűen van megfogalmazva, annyira sokrétű és mélyreható az értelme. Tegnap este óta azon töprengek, miről írjak nektek. A fenti szólás a heti vezérszálam, csak megfordítva és kérdezve: vajon ha ép a lélek, ép a test is?

Enikő lábánál, Bors, a vakvezető kutyája ül, mellettük Loványi Eszter olvas nekik a könyvből Fotó: Varga Attila