122. oldal - Bezzeganya

A mesék gonosz varázslatai igenis léteznek. Megcsörren a telefonod, és a következő pillanatban csendben vagy nagy robajjal porrá omlik mindaz, amire addig azt hitted, az életed.

Hosszú-hosszú évek várakozása után született meg a kisfiam, akinek az érkezése történetét osztom most meg. Igazándiból semmi különlegesség nem volt a szülésemben, talán csak annyi, hogy míg közvetlenül utána körbetelefonáltam minden még potenciális anya-jelölt ismerősömet, hogy ragaszkodjanak körmük szakadtáig a császármetszéshez és/vagy altatásban szüléshez, ma már alig várom, hogy megismételhessem, és életem egyik legszebb élményének tartom a szülésemet.

Tisztelt Címzettek!

Hosszú évek óta, amióta követem ennek a blognak a történéseit, olvasom és amióta kommentelem a posztjait, újra és újra felmerül, de jó lenne találkozni, személyesen is beszélgetni, tanácsot és segítséget kérni egymástól, megvitatni dolgokat, alaposan körüljárni egy témát. Létre is jöttek személyes találkozások, zárt Facebook-csoportok, amiken tartjátok egymással a kapcsolatot, beszélgettek személyesen. Most itt a lehetőség, hogy szervezett, rendezett formában is együtt lehessünk, beszélgethessünk személyesen. Februárban, Budapesten indul a Bezzeganya Klub. Minden héten más és más témakör, jobbnál jobb beszélgetések várnak. Aki szeretné, megtarthatja az inkognitóját, aki felfedné, itt a nagy lehetőség.

Gondolom, sokan ismeritek azt az érzést év végén, hogy csak menjen le a karácsony, térjen vissza minden a normális kerékvágásba, mert a gyerek teljesen túlpörgött. „Ez kell, az tetszik, amazt is csináljuk”… stb. Nincs ez nálunk sem másképp. Ahogy már írtam, az év vége eléggé összejött. Látogatók, utazás, látogatók, Mikulás, karácsony (előtte karácsonyra készülés), betegség, látogatás, iskolakezdés… Pár hete már sejtem, mivel állunk szemben, és most szembejött egy igen jó összefoglaló a témában: Túlingereltség.

Először is szeretnék gratulálni mindenkinek, aki részt vesz az Offoldában szerveződő napi mozgásos mozgalomban! Szerintem ez nagy dolog és remélem, hogy egyre többen csatlakoznak majd. Ebből is lehetne amúgy egy jó poszt, én biztos, hogy szívesen olvasnék róla.

Ígértemnek megfelelően most a hazai SNI-s gyermekek helyzetéről szeretnék átfogóbb képet adni nektek, természetesen csupán az én látószögemből, a teljesség igénye nélkül.

15. hét

Előzmények itt >>>

11. rész

Előzmények itt >>>

„Nyugodjon meg, lesz magának gyereke”

Írtam már néhányszor érintőlegesen az autizmus különböző típusairól és ezek jellemzőiről. Hoztam még egy táblázatot is, amiben néhány ismert és kevésbé ismert szempont alapján látjuk a spektrum részeinek összehasonlítását. Úgy gondolom, sok magyarázatot nem igényel. Ami új és őszintén megvallva baromi félelmetes volt számomra, amikor először találkoztam ezzel, az a „készségek elvesztése” sor. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogy ha a gyerek fejlesztve van, akkor a visszafejlődés (pláne tartós visszafejlődés) ki van zárva. Ez sajnos nem feltétlen egy ilyen játék.

A legmodernebb technológiákat alkalmazó, egyedülálló perspektívákból készült képanyaggal lenyűgöző látványvilágot felvonultató, játékos tesztekkel tarkított kiállítás nyílik január 13-án, Budapesten. A Bajnok – The Champion című interaktív élmény-expo április közepéig várja a nagyközönséget a Millenáris D épületében. A szervezők szerint „az utazó kiállítás megmutatja a küzdelem nemességét, átélhetővé teszi a sport utánozhatatlan atmoszféráját és a győzelem magasztosságát”.

Nem szeretek panaszkodni, és nincs is miért, van három (gyönyörű, okos, stb.) egészséges lányom, a minap viszont megfogalmazódott bennem: kettővel könnyebb… Na, ez nem azt jelenti, hogy egyet bevágok a lelencbe, vagy örökbeadom, pusztán ténymegállapítottam.

Gyermekeinket digitális bennszülötteknek szokták hívni, ők már egy egészen más világban nőnek fel, mint az idősebb generáció. Számukra már természetes a digitális eszközök jelenléte, sőt, gyakran jobban is tudják használni azokat, mint mi. Kérdőívünkben arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire „digitális a családotok”, mit engedtek meg a gyereknek, ők mire használják a digitális, eszközöket és szabályozzátok-e őket a kütyük használatában. A kérdőív anonim.

14. hét

Sziasztok! Még élek, ami nem kis teljesítmény! Túl vagyok az első két edzésen. Sokan írtátok már itt, hogy mennyire szeretitek ezeket a kemény edzéseket… Én már várom, hogy ez eljöjjön, de egyelőre az izomlázzal és a nulla teljesítőképességgel küzdök.

Előzmények itt >>>

Nagy volt a dilemma, amikor szinte az első éles próbálkozás után – nem várt hirtelenséggel - teherbe estem. Sose jártam magán nőgyógyásznál. Habár nem okozott volna anyagilag gondot, én még abban a világban nőttem fel, ahol, ha az embernek egészségügyi problémája volt, akkor elment a kijelölt háziorvoshoz, szakrendelésre. Ezért mindig a lakóhelyem szerinti SZTK nőgyógyászához jártam – megjegyzem, ez igen ritkán történt, mert szerencsére „egyszerű eset” vagyok nőgyógyászati szempontból. A teherbeesésem előtt 1-2 hónappal ráadásul új helyre költöztünk, ahol teljesen új nőgyógyászok rendeléseit látogathattam. Egyiküket sem ismertem, csakúgy, mint egy esetlegesen frissiben választott magánorvost sem… Mivel mindkét lehetőség zsákbamacska volt, maradtam az ingyenorvosnál.

„Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21.)

Ma futás közben, mint mindig gondolkoztam és azon agyaltam, hogy mennyiszer kapok olyan megjegyzéseket, hogy könnyű nekem. Mindezt sokszor olyan emberektől (kollégáktól, barátoktól), akik ismerik az életem. Ilyenkor főleg elcsodálkozom, hogy ezt most komolyan gondolják?

Előzmények itt>>>

Boldog új évet mindannyiótoknak!

Itt az új év, számot vetettünk (és arattunk) a tavalyi évről. Hosszas szövegelés helyett beszéljenek a számok:

13. hét

Amikor vártam a Kírát, azon gondolkodtam naphosszat, hogy fogom majd etetni, itatni, pelenkázni, tanítani és persze szórakoztatni, elmesélni neki, milyen a világ (politika- és anyázásmentesen, szigorúan csak a rózsaszín felhők és pillangók oldaláról). Sokat gondoltam a közös programokra, nagy séták a csúcsszuper 21.századi babakocsival, melyben a gyerek megállás nélkül kacag a fittségtől duzzadó, mosolygós, vidám anyura, majd mindent szépen megeszik, amit készítek neki, és sosem fog sírni (csak nagyon ritkán ). Szép kis ruhákba öltöztetem, frizurázom, ésatöbbi.

10. rész

FIGYELEM! Csak akkor írj kórháztesztet, ha az elmúlt két évben szültél hazai kórházban, mivel az a cél, hogy friss, aktuális információkat lehessen olvasni egy-egy adott intézményről.