Három gyerek néha sok…

Szeretném hangsúlyozni: imádom, hogy hárman vannak, hogy háromfélék, de vannak napok, amikor estére már zsong a fejem a rengeteg különböző ingertől. Reggel „taxizás”, délután jön haza a nagy, tanul, aztán hozom haza a kicsiket, velük még tanulni kell, közben jönnek a rézfaszú baglyok, az anyanemakarokfürdeni, a vacsorára miért sült csirkecomb van és miért nem palacsinta, aztán a nagy cseszteti a kicsit, a kicsi sivalkodik, a középső este 8-kor találja ki, hogy még nincs kész a matekházi, a kicsinek eszébe jut, hogy a tornacucca nincs meg, a nagy pedig este 9-kor áll neki nyomtatni valami iskolai dolgot.

A minap a nagylány az édesapjánál aludt, én csak a kicsikkel voltam itthon. Nem volt csesztetés, nem volt nyávogás, amiért segíteni kell a konyhában, nem vitatkoztak azon, hogy ki megy utoljára fürdeni, hogy melyik mesét nézik meg, és abban a nagy nyugalomban éreztem azt: kettővel sokkal könnyebb, mint hárommal. Természetesen ha újrakezdeném az életemet, akkor is három gyereket vállalnék, de hazudnék, ha azt mondanám, nem volt észrevehető különbség a kétgyerekes és a háromgyerekes este között.

Aztán vannak olyan napok is, amikor négy gyerek van itt, mert kéthetente a párom kisfia is csatlakozik a csapathoz. Talán a hétvégi programok teszik, talán a páros létszám, de ilyenkor nem tűnnek olyan nehéznek a napok, a gyerekek jól elvannak egymással, kevesebb a vita és a veszekedés köztük. Meg aztán az is lehet, hogy annyi a „baj”, hogy a nagylány erősen kamaszodik, és emiatt kerül konfliktusba a többiekkel és ez hatványozza meg a teendőket és a „problémákat”. És már a középsőn is észrevettem a kamaszodás első jeleit…

Ahogy ülök itthon és dolgozom a laptopon, csak a macskák dorombolnak körülöttem, csend és nyugalom van. Én mégis alig várom, hogy hazajöjjenek a lányok. Mind a három. Mert így kerek a család…

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?