121. oldal - Bezzeganya

5-8. hét

Lassan szerintem már egy éve olvasom a Bezzeganyát, minden posztot, a kommentáradatokat, sőt, egyhez már hozzászólást is mertem írni. Biztos nem én fogom feltalálni a spanyolviaszt ezzel az írással, inkább csak egy hangos gondolkozásnak szánom, aminek a végére talán megszülöm, hogy mit is tart valaki az anyaságról, aki még nem az.

A héten elég filozofikus hangulatba kerültem. Egy közeli ismerősömről kiderült, hogy nem gyógyult meg a rákból, áttétei lettek, operálhatatlan. Nálam csak pár évvel idősebb, három gyereke van. Pár hónapja szintén rákban meghalt a középiskolai osztálytársnőm, három gyerek maradt utána. Bár nem voltunk szoros kapcsolatban, mégis megrázott a dolog. Két napja a lányom osztálytársának édesapja halt meg, szintén rák, szintén fiatalon. Három gyerek…

7. rész

Ha valaki sok tizenévest akart látni egy helyen, ahol valahogy mindnek a fejéről leolvadt a hétköznapokra rendszeresített unott-megvető-arckifejezést, az jó helyen járt a legutóbbi PlayIT-en. A videojátékok hőskora végetért, a játékvilág pedig átalakult: ma már a többség sokszereplős online szerep-és fantáziajátékokkal játszik online, egyre valósághűbb élményeket szerezve nagy felbontású képernyők vagy egyre elérhetőbb VR-szemüvegek által megjelenített gazdag képi világban.

Nemrégiben volt az óvodánkban karácsony közeledtének alkalmából fotózás. Jött a helyi fotós, aki lefényképezte a gyerekeket, és szokás szerint, aki kért a fényképekből, annak először meg kellett vásárolnia egy „kötelező” alapcsomagot, ami tartalmazott 1 db naptárat, 2 db kulcstartót, 5 db fényképet (amin persze a gyermekeink szerepeltek). Mindenféle plusz rendelés csak ezen felül volt lehetséges. Ez az alapcsomag került 3500 Ft-ba. De mivel sokaknak jár már az oviba kistestvére, nagytestvére, így üzenetet kaptunk, hogy lesz családi kedvezmény: két gyereknek 5000 Ft. Jött is a nagy nap: a fotózás. Én is vittem két gyermeket. Lezajlott a fényképezés. Minden rendben. Kérdik tőlem, mit rendelek. Mondom, hogy akkor két alapcsomagot. Hát az 7000 Ft lesz.

December 18-ra vártuk kisfiamat, Dominikot, a lassan négyéves nagylányom mellé.  A helyzet adott, képzeljük el december közepét, várandósan a végét járva, egy négyéves nagylánnyal. Magáról a terhességről annyit, hogy a 27. heti ultrahangon a doki azt mondta, a méhlepény rossz helyen tapadt, ebből vagy koraszülés vagy császár lesz, szóval semmi terhelés, feküdjek. Feküdtem én bőszen, amennyire ezt egy négyéves óvodás mellett lehet, ergo semennyire. De csak eljött a december, szülésnek nyoma sincs.

A korábban megjelent poszt írójával hasonló cipőben járunk, de különbségek azért mégis vannak. Mi a párommal szintén harmincasok vagyunk, van egy hétéves kisfiunk, és én is testvért szeretnék neki. De még egyelőre sajnos csak én. Ő megretten még a gondolatától is.

Ott hagytam abba, hogy megkaptuk a javaslatot az Intergrale Vroeg Hulp-tól, hogy menjünk tovább, nézessük meg a gyereket alaposabban. Ahogy írtam, ez kisebb sokként ért minket még úgy is, hogy nem ok nélkül kezdtünk bele ebbe a folyamatba. Az nem fordult meg a fejünkben, hogy kihátráljunk. Úgy voltunk vele, hogy nem vállaljuk azt a felelősséget, hogy szembemegyünk a javaslattal. Főleg, mivel semmi nem kötelez semmire. Viszont még nagyon abban a fázisban voltunk, hogy soroltuk a „de hát”-okat – és szerencsés esetben mindig vannak „de hát”-ok (itt utalnék vissza a korábbi posztjaimra, ahol arról írtam, hogy milyen gyanújelek vannak, és hogy nem mindegyik van meg mindenkinél… sőt! Ennek felelevenítéseként választottam a mai ábrát – nem a kedvencem, de legalább magyar nyelvű. Kérlek titeket, feltételes módban olvassátok.

Bár még éppen csak véget ért az ősz, és az időjárás most fordul télbe, mégis sok szülő már a jövő év őszére gondol, amikor gyermeke iskolás lesz.A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.

Adventi Mesehotellé változik Budapest egyik legszebb szállodaépülete, ahol az ország legnagyobb gyerekszobáját rendezik be, s töltik meg változatos programokkal az apróságok és szüleik örömére. A Gellért immár hagyományos, ám idén megújult adventi rendezvénye december 3-4-én várja a nagyérdeműt.

ADHD-nak (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) nevezzük a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart. Többnyire iskolás kortól diagnosztizálják, mivel tünetrendszere összetett, illetve az iskolai szokás és szabályrendszer szigorúbb az óvodai normáknál. Az ADHD-s tünetek négy-ötször annyi fiúnál jelentkeznek, mint lánynál – tudtuk meg Herczeg Ildikótól, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet gyógypedagógus, pszichopedagógus szakemberétől. Interjúnk első részében az ADHD tüneteiről kérdeztük.

(X)

Hosszú-hosszú ideje nem írtam, mert először nem volt rá időm, majd nem volt hozzá erőm, majd nem tudtam mit írjak és végül nem tudtam, hogyan. Így, több mint egy év távlatából tisztulni látszanak a dolgok, s egyre bizonyosabb vagyok abban az első bekezdésben, amivel utolsó posztomat kezdtem:

Összeszedtünk jó pár ajándékötletet karácsonyra.

Meglepő, de eltelt egy negyedév, mióta elkezdtem az életmódváltást. Gyorsan eltelt, és megmondom őszintén, nem vagyok teljesen elégedett.

6. rész

2009 áprilisára vártuk babánkat, friss házasság, fiatalon, kérdésekkel, kétségekkel telve. Másfél éve voltunk házasok, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Fiatal voltam-vagyok, féltem rendesen. Szerettem volna babát, de tartottam tőle nagyon, millió bolond kérdés kavargott a fejemben. Így utólag visszatekintve, lehet, hogy tényleg felelőtlen voltam, de – a nehézségek ellenére – szebben sikerült, mint álmomban hittem volna.  24 évesen, másfél év, anyóséknál töltött házasság után, kétcsíkos tesztet tartottam a kezemben. Pedig szedtem a gyógyszert, na de az a fránya 0, 2 százalék… Kétségbeesve, széttárt karokkal álltam párom előtt: - Mit tegyünk?

Külföldön élünk. Nem így akartuk, nem terveztük, de hosszas mérlegelés után a férjem csak elfogadta ezt az állást. Én gyesen voltam a Kicsivel, a Nagy épphogy óvodás korú. Mikor, ha nem most?

Ezek a tipikus mondatok elég jól jellemzik az első időket. A kétkedéstől/tagadástól az elfogadásig vezető utat. Ezt valamilyen módon mindannyian bejárjuk, akiknek érintett gyereke van és akinél valamilyen formában felmerül a gyanú. Nem volt ez másképp velünk sem.

Alapvetően nem vagyok egy tipikus fogyasztó, és ezt a gyerekemben is igyekszem tudatosítani. Nem kell feltétlenül megvenni valamit, csak azért, mert csillog. (Most nálunk az ötéves kislány révén igazából az egyetlen funkció, amit figyelembe vesz vásárláskor.) Kizárólag azért megyünk el a boltba, amit előzőleg otthon felmértünk, hogy valóban szükséges a háztartásba, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni semmiféle akciósnak hazudott, vagy impulzus termékként az arcunkba tolt huszonötödik cukorkához csomagolt apró vacakkal.

Magam is meglepődtem, mennyivel könnyebben olvasom ezt a második könyvet a rendrakás és rendteremtés japán sztárjától, Marie Kondo-tól (vagy ha úgy ismerősebb: KonMari),  aminek csak kis része az, hogy a könyv borítója nagyon esztétikusra és igényesre sikerült.

Nemrég meséltem az elsős kislányom értékelőfüzetéről, mely időközben olyan színes lett, mint az őszi erdő. (Gy.k. a magatartása még mindig hagy kívánnivalót maga után.) Kíváncsian vártam a tanulmányi eredményeivel kapcsolatos visszajelzést is. Nézegettem a munkafüzeteit, amiben az eleinte reszkető cicabetűk egyre erősödnek (bár egy jó nagy hisztit levágott év elején, hogy az írás neki NEM MEGY – nem tudom, kitől tanulta…), és a számokat is csodásan le tudja írni már rendezett sorokban.

Nemrég készítettünk interjút Dr. Szabó Hajnalka neonatológussal a koraszülöttek életkilátásairól. Most a koraszülöttséggel kapcsolatos légzési rendellenességekről, asztmáról kérdeztünk.

Az előző írásomat ott fejeztem be, hogy két hét múlva kontroll. Az írás a tegnapi napomról fog szólni, amit most mindjárt meg is osztok veletek. Szombat volt, egész nap semmi dolgom, a szokásos háztartási munkákat leszámítva, így a vekker se csörgött, aludtam, ameddig jólesett.

A héten továbbra is küzdünk a náthával, torokfájással, hétvégére én kerültem sorra. Mikor ezeket a  sorokat írom, már semmi hangom nincs. Ennek néhányan kifejezetten örülnek a környezetemben :)

A Facebookon láttam a minap a Fürdőzselé hirdetését, alatta rengeteg kommenttel, melyekbe beleolvastam. A sok fújoló vészmadár még inkább felkeltette érdeklődésemet. Sokan azt írták, hogy ők ugyan nem tennék be a gyereket ilyen „vegyszerekbe”, mert a bőrüknek ártani fog, meg hogy környezetkárosító és fölösleges. (Hja, egy csomag lufi is fölösleges, végül is csak levegő van benne, ésezértmégfizetszis?!) Mindezt úgy írták, hogy soha életükben nem próbálták a terméket, és ha valami új (és még drága is), akkor az már biztosan csak szar lehet szerintük. Na, szóval gondoltam, megnézem, mit tudnak ezek a fürdőzselék, és nem átallottam a gyerekeket tesztalanynak használni. (Előrebocsátom, nem változtak gyíkká, nem lett a bőrük pikkelyes és nem kellett órákat takarítanom utánuk, mint ahogy a kommentek látni vélték előre.)

Terényi Andrea vagyok, 36 esztendeje foglalkozom gyermekekkel 0-7 éves korig. Óvodapedagógus, life coach és mediátor végzettségekkel rendelkezem. Az integrált nevelés hatására egyre gyakrabban találkozhatunk „nehezen kezelhető” gyermekekkel, akiket nem lehet „hagyományos” nevelési módszerekkel nevelni. Könyvemben igyekszem feltárni ezt a különös jelenséget, lehetséges okait, és a változtatás lehetőségeit.

Előzmények itt >>>