120. oldal - Bezzeganya

1. hét

Valószínűleg nem épp a legideálisabb korban lettem várandós, mivel most leszek 32 éves, a kis Pocok a hasamban pedig az első babánk lesz (amikor ezeket a sorokat írom, 28 hetes). Talán ezért, talán csak a saját zakkantságom az oka, de egy igazi paramami lett belőlem. Ehhez persze több külső tényező is hozzájárult. Kezdjük az elején. (Próbáltam időrendben összeírni az eddigi történéseket.)

Nem volt különösebben szép szülésem, nem volt sem baba-, sem mamabarát, de nem volt semmilyen komplikáció sem, és nem tartott sokáig, úgyhogy összességében szép emlékként maradt meg. Ez az egyik oka, amiért úgy döntöttem, megírom, hogy ne csak rémtörténetek keringjenek a szülésről. Ami viszont utána következett, az nem volt ennyire átlagos. Ez pedig a másik oka, amiért leírom.

Vasárnap

Folyamatosan azon pörög az agyam, hogy egyedül neveljem-e a most 18 hetes babánkat, vagy vállaljam az apjával való életet és annak minden érzelmi bizonytalanságát? Mindenképp ártok ezzel a gyerekünknek? Gondolkozom, próbálom mindkét élethelyzetbe mélyen beleképzelni magam – hát nem sok eredménnyel.

13-14. hét

1. rész

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) főtitkára az óvoda- és iskolakezdés előtt arra hívja fel a figyelmet, hogy a tejcukorra érzékeny gyerekek napi rutinjában is lényeges a kiegyensúlyozott táplálkozás, aminek részét képezik a diétába beilleszthető és már országszerte elérhető laktózmentes tej- és tejtermékek. A családoknak azt is érdemes tudniuk, hogy a szakorvosi igazolással rendelkező gyerekeknek az iskolai menzán kötelező biztosítani a megfelelő diétás étrendet.

34. hét

Tünde:

Először is nagyon köszönöm a bemutatkozó cikk pozitív fogadtatását!

Az újdonsült anyukák rengeteg megoldhatatlannak tűnő problémával szembesülnek az első pár hónapban. A legjobb megoldás megtalálása érdekében mindenféle segítséget igénybe vesznek, legyen szó a nagymamák, a barátnők vagy internetes fórumok tanácsairól. Ha a baba popsijának kipirosodásáról van szó, akkor viszont nincs szükségük keresgélésre, mert a megoldás a HERBioticum BabaMama védőkrémében rejlik. Természetes összetevői hozzásegítenek a bőr ápolásához, a bőrpír megszüntetéséhez és a fertőzések megelőzéséhez.

Nagyon-nagyon régi (több mint 10 éve) csöndben olvasó anyatársatok vagyok. Napi programom, hogy elolvasom a posztokat, sőt, a kommenteket is, ha van időm, akár késő estig, mind az ötszázat… Soha nem éreztem úgy, hogy írnom kéne, mindig választ kaptam így is a kétségeimre, kérdéseimre, csak jó volt olvasni titeket, nem akartam részt venni a virtuális csevejben. Nem vagyok jelen a virtuális térben amúgy sem, sem Facebook, sem egyéb profilom nincs (elvből), csakis „read only” üzemmódban vagyok kitartó követője a számomra fontos  témáknak.

Ahogy májusra hajtottuk a naptárat, úgy érkeztek meg a családtagoktól és barátoktól is a tippek, hogy május 31-re kiírt kisbabánk vajon mikor dönt úgy, hogy neki elég volt odabenn és jöhet a nagyvilág. Személy szerint hónap közepét, 17-ét érezem befutónak, a legkorábbi tippet pedig édesanyám adta, május 12-ét célba véve. Milyen messze jártunk mindnyájan az igazságtól!

Most, hogy 47 évesen kétszeres nagyi lettem, és látom, hogy min ennek keresztül a gyerekeim, billentyűzetet ragadtam. A kisebbik unokám féléves, a nagy a nagyobbik elmúlt egyéves (ha trendi akarnék lenni, azt írnám: 9210 órás). Tudni kell rólam, hogy 16 évig gyerekekkel éltem a mindennapjaim, kettő saját, s ki tudja hány másé. Felnőttek, jó emberek lettek, nyilván ez nem csak az én érdemem, de talán részem volt benne.

A Péterfyben szültem Budapesten 2015 szeptember közepén. Elvileg volt szülésfelkészítő tanfolyam a hónap első keddjén, de én egyszer sem voltam. A kórház külseje beleillik a pesti belváros kopott romantikájába. Belülről is elég retró, zöldcsempés, és látszik, hogy a kórház még nem volt belülről felújítva a modern kor igényei szerint. Például nincs elhatárolt látogatói rész, a családok a folyosón, a padokon ülve látogatják babát-mamát, és adott esetben, ha ez a szobatársat nem zavarja, akkor a kórterembe is bemehetnek (engem és a szobatársamat ez nem zavarta).

Több mint hatszázan töltötték ki azt a kérdőívet, melyben arra kerestük a választ, hogy mennyibe kerül egy gyermek iskolakezdése. Külön vizsgáltuk azt is, hogy van-e, és ha igen, mennyi a különbség egy leendő elsős, egy alsós, egy felsős és egy középiskolás gyerek költségeiben, és kíváncsiak voltunk arra is, hogy ennek kapcsán számít-e, hogy valaki a fővárosban, vidéki városban vagy faluban él.

33. hét

37-66-52

Ez itt a gyerekem tavalyi cipője. Volt. Nem kell hozzá különleges magyarázat: ősz elején vettem, először utcai cipő volt, aztán időnként udvari használatra is befogták, aztán pihent (már meglehetősen megviselten) a télen, amikor leginkább bakancsot hordott házon kívül, aztán felvette tavasszal kétszer... amikor is azonmód cseréltük a „benti” cipőjével egyetemben, ami még betyárabbul nézett ki, pedig egy „újgazdagék nappalija” méretnél valamivel kisebb óvodai csoportszobában totyogott csak benne ide meg oda. Ahhoz képest úgy nézett ki ez is meg az is, mintha legalábbis több ezer kilométert gyalogolt volna benne idáig egyhuzamban.

2012-ben megvolt az esküvőnk. Kellett egy kis munkaviszony, és jöhetett a baba, mindig is így terveztük. Hónapról hónapra csak tesztelgettem. A hatodik hónap után már kezdtem félni, hogy valami nincs rendben. Elmentem a nőgyógyászhoz, aki megnyugtatott, hogy minden szuperül működik a vérvétel és vizsgálat alapján. Annyit mondott még, hogy ha gondolom, nézessük meg a férjem „katonáit”, utána vizsgálódnánk tovább nálam. A férjemnél minden rendem volt. A következő lépés: petevezeték-átfúvás! Meg is lett az időpont erre a félelmetes eseményre. Itt jött a fordulat: a műtét előtti napon pozitívat teszteltem. El sem akartam hinni, egyből hívtam is az orvosom, hogy lemondjam a másnapi akciót.

Állok a réten, a tűzijáték alatt, amit a környék sajátos kulturális szokásai miatt időnként augusztus 19-én tartanak - most is. Utólag könnyű dicsőségnek értékelni és csinnadrattával ünnepelni, tűnödöm, akkortájt - mondjuk Szabó Magda Az a szép, fényes nap c. drámájából kiindulva  - inkább ugrás volt ez az ismeretlenbe, hideg restart, felejtsd el amit eddig gondoltál, ahogy eddig jónak láttad, ahogy eddig tervezted, felejtsd el az eddigi történeteidet, a dalaidat, ahogy őseid csinálták, ahogy tegnapig tetted, aztán jön, ami jön, amit nem tudsz igazán, hogy csapódik le kívül és belül.  Az eddigi úton mozdíthatatlan, átjárhatatlan kövek, ha tetszik, ha nem, muszáj másfele indulni.

Ha jó szülő akarsz lenni, szerintem van pár alapelv, amit be kellene tartanod. Legyen egy kialakult értékrended! Higgy benne, hogy az jó (és nem árt, ha tényleg jó, és nem valami önmagából kifordult elv/dogma-halmaz)! Ha ez az értékrend és világkép megvan, akkor ezt közvetítsd a gyerek felé minden egyes együtt töltött pillanatotokban, mert csak így leszel hiteles. Ha nem vagy hiteles, azt a gyerek megérzi. Nem lehet vizet prédikálni és bort inni.

Mostanában jelentek meg posztok az anyaságról általában, és érdekes módon mindegyiken van valami előre meghatározott felhang: pátosz, keserűség, félelem, vitriol. Nyilván a gyerekvállalásról nehéz tárgyilagosan beszélni, de én most megpróbálom. Mögöttem az első terhességgel együtt már 18 év van. Ehhez jönnek saját gyerekkori tapasztalatim, és amit a környezetemben látok.

10-12. hét

32. hét

A kórház neve: Jávorszky Kórház Vác A szülés időpontja: 2010, 1013, 2015 A kórház külseje: a szocializmust idézi. A rendelőintézetben régi linóleum, kopott székek, rengeteg ember, kosz. Sok jót nem lehet elmondani róla. Itt a mosdók is kritikán aluliak. A kórház felszereltsége: nincs PIC, az ilyen ellátást igénylő babákat a SOTE-ra szállítják. 2013-ban volt intenzív újszülött ellátás két inkubátorral, ahonnan a komolyabb kezelést igénylő babát a sürgősségi ellátás után továbbszállították, bizonyos betegségeket helyben kezeltek, nem tudom, ez azóta megszűnt-e. A szülőszoba kényelme: három egyágyas szülőszoba van, bordásfallal, labdával. Egyikben kád is található (ha fogadsz olyan orvost, aki engedi használni). Új bútorok, pazar panoráma, nem kell gépeket hurcolni, mindegyikben van szívhangvizsgáló. A vizsgálatok tapasztalatai: az első szülésem előtt az SZTK-ba jártam vizsgálatra, elsőször telefonon kértem időpontot, utána vizsgálat után, kifelé menet a következőre, soha nem kellett várnom öt percnél többet. Az SZTK futószalag, ultrahangon semmit nem látsz, csak a nővérnek diktálja a leírnivalót, nem túl személyes. A szülőszobán általában vannak tanuló szülésznők (én kétszer találkoztam velük), akik alapfeladatokat látnak el, kedvesek, udvariasak, egyszerre egy segít a tapasztalt szülésznőnek. A dolgozók hozzáállása: nagyon különböző! Az osztályvezető főorvos mai szemmel kifejezetten régimódi. Amennyiben a fogadott orvosod vagy az ügyeletes karakán módon kiáll a dolog felesleges volta mellett (pl. kell-e a szoros gumi a hasadra kitolás alatt, kell-e oxitocin a kitoláshoz), a szülésznő szót fogad, de rutin az oxi kitolás alatt, a gátmetszés első és második szülésnél, a kengyelben szülés. Durva, de hallottam már szülésztől, hogy a szülésznő nemhogy titokban, de a kifejezett tiltása ellenére adott be bizonyos gyógyszert.) Szülésvezetés: kifejezetten az orvostól függ, vannak haladó szemléletűek, egy orvosnál van lehetőség VBAC-re, az általános hozzáállás szerint császár után nincs hüvelyi szülés, első két szülésnél gátmetszés, a sokadikat illik gátvédelemmel szülni (akkor is, ha szanaszét repedsz). Újszülött osztály: felújított, négyágyas szobák saját fürdőszobával. Napi három takarítás, meleg tea a folyosón egész nap, nagy, közös hűtő a nővérpulttal szemben. Kérésre hoznak nagy kancsóban forró vizet a szopiteának. A nővérkék készségesek, bátran lehet csengetni nekik probléma esetén, jönnek, nem morognak feleslegesen. Csecsemős nővérek: minden műszak kicsit más, Vannak, akik engednek fejni és segítenek, mások nem adják oda a fejőt és nem segítenek. Egy egységesebb szemlélet jót tenne nekik, az elsőbabás anyukák kevésbé éreznék elveszettnek magukat. Viszont nem adnak a babának se vizet, se tápszert csak úgy, nagyon szoptatásbarát a hozzáállás. Amikor pótolni kell, mert mondjuk sokat esett a baba súlya, akkor is az anyukával egyeztetve teszik, és nagyon aranyosak a babákkal, rengeteget szeretgetik őket, ha éppen valamiért ott sírdogálnak. A fürdetés számomra rejtélyes módon reggel négykor van, de nemigen szokták átaludni az alkalmat a kicsik. A babaproblémákat igyekeznek az anyuka mellett megoldani – be lehet kísérni az oltásra, vizsgálatokra, van mobil kékfény a sárgaság kezelésére, amit beállítanak az anyuka ágya mellé stb. Látogatási rend: lehet jönni egész nap, de az osztályra nem engednek be látogatót. A folyosóra mennek ki az anyukák, és ablakon keresztül lehet megmutatni a kicsiket. Fémpadok vannak, szülés után nem a legkellemesebb az üldögélésre. Bababarát-e a kórház: WHO értelemben nem, de rooming-in rendszer van és nagyon támogatják a szoptatást. A fentieket végigolvasva megriadtam, mert nagyon vaskalaposnak tűnik az egész. Én akkor nem éreztem annak. Több lelkiismeretes orvos és ápoló is tökéletesen vizsgázott emberségből, többször utánatelefonáltak elszállított anyukáknak, máshová került babáknak, egészen addig, amíg megnyugtató híreket kaptak. A problémás anyukákat (pl. erős vérzés szülés után) nagyon alaposan szemmel tartotta a műszak, úgy adták át a váltásnak, hogy ők is nagyon figyeltek rá. Egy nyugis délutánon, amikor csak négyen voltunk az osztályon, egész délután nálunk voltak a csecsemősök, szoptattunk minden pózban, lelket öntöttek belénk, olyan volt, mint egy kis workshop – nyilván erre nagyüzemben nincs elég ember, három csecsemős jut a tizenhat ágyas osztályra. Azt javaslom az elsőszülő anyukáknak, szánjanak egy óra fórumolvasást arra, hogy kiderüljön, a választott kórház rutinja egybevág-e az ő elképzelésükkel gátmetszésről, apa szülőszobai jelenlétéről stb. Az osztály alapvető működése úgysem fog megváltozni, ha bekerülünk, és sokkal jobb, ha tisztában vagyunk a lehetőségekkel, mintha vajúdás közben ér a hidegzuhany. Ne válassza ezt a kórházat az, aki gátvédelemben, alternatív pózban tervez szülni, de korrekt ellátást itt is kaphat.

Bár az első három hónapban tízből kilenc anyuka szoptatja a gyermekét, később ez a szám drasztikusan csökkenni kezd: féléves korukra a csecsemők fele, egyéves kor felett pedig már csak a babák negyede kap anyatejet, derül ki egy friss hazai kutatásból. Pedig a szakértők világszerte a 6 hónapos korig történő kizárólagos szoptatást, majd (szilárd étellel kiegészítve) annak folytatását javasolják.

Többször felmerült már a blogon, a kommentek között kérdésként, hogy IVF (lombikbébi program) esetén nem vizsgálható-e a beültetés előtt, hogy beteg-e az embrió. Ez sarkallt arra, hogy megírjam az ezzel kapcsolatos történetünket. (Igaz, hogy már nem friss.)