Február közepén már biztosra tudtuk, hogy velünk van a mi kis Pöttyünk. Hamar elkezdtük a tervezgetést, hol lesz a szobája (részemről inkább MILYEN lesz a szobája), mit hol fogunk beszerezni, mi kell, és persze azt, hogy mi lesz a neve. És ugye a nevéből adott a kérdés: vajon milyen nemű?
Azt tudtuk/tudjuk biztosan, hogy mindkét fajtából szeretnénk legalább egyet. Így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk nem megtudni a nemét. Mert (főleg első babás „kisszülőként”) rájöttünk, hogy annyira mindegy a neme, legyen egészséges, mert mi így is, úgy is nagyon várjuk.
A család ennek nagyon örült, bár némely tagja néha pedzegeti, hogy nem akarjuk-e esetleg mégis megtudni, egyszerűbb lenne neki vásárolni. De így is könnyű: uniszex. Amúgy sem szerettünk volna rózsaszín/kék pompát, inkább a letisztult színeket szeretjük, majd maximum a születése után kap lányos/fiús kiegészítőket (szoba/ruhák/kiegészítők: PIPA).
A barátaink közül egyesek viszont egyenesen bolondnak néznek minket. Sokan terhesek/nemrég szültek a baráti körünkben, és mindenki megtudakolta a nemét, amint lehetett. Nem hiszik el, hogy kibírjuk.
Bevallom, az ultrahangok alkalmával nem tudom nem nézni, hogy mi lehet ott neki középen, de szerencsére tök hülye vagyok hozzá (az első ultrahangon a szikhólyagot simán benéztem a fejének). A neveket már kitaláltuk, még mázli, hogy a monogram ugyanaz lesz (monogramos kiegészítők/mégis hívjuk már valahogy: PIPA).
Nemsokára megyünk az első 4D-re. Na, az lesz még szép, hogy ott ne bukjon le. Az orvosunknak így is elmondjuk minden ultrahang előtt, hogy még mindig nem szeretnénk tudni a nemét. Ő tuti tudja már (mázlista).
Sokan nem értik, hogy a mai modern világban, ilyen technológiai fejlettség mellett (és ilyen fiatalon) miért dönt valaki úgy, hogy nem akarja megtudni. Vannak, akik elfogadják és izginek, jónak találják a döntésünket. Viszont kaptunk már a fejünkre, hogy ez milyen butaság, hát így hogy lehet készülni egy baba fogadására?! Pedig akkor már mondhatnánk, hogy lányunk/fiunk lesz, stb…
Valóban nehéz sokszor, de úgy vagyunk vele, hogy az a pillanat, mikor megszületik, először a kezünkbe adják, és azt mondják: „Gratulálok, kisfiú/kislány!”, az majd mindent felülmúl, és majd kárpótol pár hónap tudatlanságért, mi pedig büszkék leszünk a lányunkra/fiunkra, akit már a 9 hónap alatt is szerettünk már pusztán csak azért, mert létezik.
Szana
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.