Őszinte leszek. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, mert végül is a spektrumon belül a lehető „legjobb helyen állunk”. Ugyanakkor szomorú is voltam, hiszen mégiscsak kimondták: Szabika autista. És itt PONT is került a kálváriánk végére… Vagy csak most kezdődik igazán?
Nagyon büszke vagyok az én kicsi szőkémre, ügyesen, a tőle megszokott komolysággal és precizitással vette a kivizsgálás akadályait.
A szülőkonzultációra úgy mentem, hogy otthon összeírtam a kérdéseimet/kétségeimet. Szép hosszú listával a kezemben (volt némi bűntudatom, vajon nem viszem-e túlzásba) üldögéltem és vártam a doktornőkre. Aztán oldalra pillantva a mellém éppen leülő anyuka tekintetét elkapva – aki ugyanúgy szorongatta kérdéseit a papírkáján, mint én – jót mosolyogtam. Megnyugodtam: oké, nem csak én jövök listával, nem vagyok teljesen bolond!
A doktornők minden kérdésemre válaszoltak (ebből a legfontosabbak dióhéjban):
1/ Teljes értékű életet fog élni a fiam? Vagy míg él, segítségre fog szorulni?
2/ Iskolaérett vagy még tartsuk vissza egy évet az oviban? Integráltan tanítható?
3/ Milyen fejlesztést javasolnak a továbbiakban Szabinak?
4/ Otthon mivel tudjuk segíteni őt?
5/ Mit tegyünk, ha dührohamot kap?
Végül is megnyugodva jöttem haza.
A diagnózissal a kezünkben természetesen újra beindult minden bürokráciai procedúra is. Államkincstár: gyes, családi pótlék. Kormányhivatal: parkolási engedély. Óvoda: papírok leadása, itt részletesen el is kellett magyarázni, mi minden történt velünk. Aranyosak voltak az óvó nénik, mert hát azért „ők is izgultak”. Tudomásul vették (sőt abszolút támogatták ők is!), hogy Szabika maradjon oviban még egy tanévet. Háziorvos: zárójelentés leadása. Önkormányzat: közgyógy igazolvány.
Jelenleg legfontosabb feladatunk, hogy Szabikát felkészítsük az iskolára. A tanév végéig járunk az ayres-re, de nyáron pihenünk. Szeptemberben elkezdjük az alapozást a sulihoz, és emellett megtartjuk a heti egy egyéni foglalkozást.
Szabi csodás fejlődésen ment át az elmúlt időszakban, számunkra is meglepő, mi mindent megtanult/elsajátított. A mozgáskoordinációs-problémái teljesen megszűntek: őrült módon biciklizik, szaladgál és játszik. Mindezt elesés és ragtapasz-hegyek nélkül! A ceruzát helyesen és jobb kézzel tartja, színez vonalon belül. A hangokat tisztán ejti, bár mondatszerkesztési hibái még vannak, illetve a ragokat sokszor helytelenül használja. Ami a beszédében a legnagyobb fejlődés, hogy amikor hibázik, felismeri, felméri és javítja önmagát. A testi kontaktust is sokkal jobban viseli: ölel, bújik, saját magától puszit ad. Ám szorongó vagy feszült helyzetben megmaradt az érzékenysége, ilyenkor nem lehet ölbe venni és megdajkálni. És… kóstolgatja a piros ételeket és italokat!
Azért, hogy életünk ne legyen unalmas, mindeközben az éjszaki köhögése kapcsán elindítottunk egy kivizsgálást, ennek eredménye: poratka allergia illetve asztma. Kéthetente jártunk vissza a doktornőhöz, hogy a gyógyszereket jó adagban be tudja állítani. Most (és ezt lekopogom) megszűntek az éjszaki fulladási rohamok és az állandó orrfolyás. Remélem, így is marad.
A kereszt, amit vinni kell bár nem könnyű, de ÉDES!
pörgő
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?