A kézzel tágítás fájdalma a mai napig bevillan

A kézzel tágítás fájdalma a mai napig bevillan

szülés
PUBLIKÁLÁS: 2017. július 16. 07:00
2013 június vége felé jártunk egy kisfiúval a pocakomban.  Problémamentes terhességem volt, azt leszámítva, hogy kb. a 36. héttől dagadtak a lábaim. Aztán egyik nap a 38. héthez közeledve csordogálásra lettem figyelmes, pont aznap kellett dokihoz mennem, megvizsgált és mondta, hogy ez nem magzatvíz, nyugodjak meg.

Két nap múlva már olyan szinten megindult, hogy hívtam az orvost. Ő behívott a kórházba egy újabb vizsgálatra, de ismét csak azt mondta, hogy ez még mindig nem a magzatvíz, hanem a nyákdugó folyósodik el, ilyenről még sosem hallottam. Mivel idegesítette, hogy dagadok és csordogálok, így azt mondta, hogy feküdjek be, biztos, ami biztos. Duzzogtam kicsit, de rábólintottam.

Egy-másfél hét eseménytelenül zajlott, csak a hormontúltengés miatt bőgtem állandóan.

A 39+4. napon este még semmi jele nem volt, hogy bármi készülőben lenne, annyi „extra” történt, hogy még este 10-kor nekiálltam enni, mert rám tört az éhség.

Éjjel fél 2-kor felébredtem, hogy pisilnem kell, és ahogy felültem az ágyon egyszer csak PUKK, és zúdult ki a magzatvíz, mint a filmekben. Elég rendesen megijedtem, a szobatársak szóltak a nővéreknek.

Hívtak vizsgálatra és ctg-re, de mivel szinte full zárt voltam, és csak minimális fájásaim voltak, így azt mondták, hogy feküdjek le aludni, és majd reggel megnéznek újra. Mondanom sem kell, aludni nem tudtam. Közben erősödtek a fájások. Reggel hívtam a páromat, be is jött.

A reggeli vizit után vizsgáltak meg és az osztályvezető főorvos úgy döntött, hogy oxitocin infúziót adnak, mert nem elég erősek a kontrakciók. Innentől kezdve fekvés és falat kaparós fájások… Eleinte nem nagyon tolerálta a kisfiam, mert lassult a szívverése, így egy kicsit visszább vették az adagot.

A férjem végig mellettem volt szerencsére, vele biztonságban éreztem magam.

Tisztán gondolkodni már nem nagyon tudtam, úgyhogy kaptam valami bódító cuccost, azt sem tudtam, hogy merre vagyok arccal, de a kézzel tágítás fájdalma a mai napig bevillan.

A férjem szorgosan törölgetett egy vizes ruhával. Mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, akkor a szülésznő megkérdezte, hogy nincs-e tolási ingerem, mondtam, hogy egy kicsit érzem.

Itt kezdődött a finálé. Nem volt nehéz annyira a kitolási szakasz, de már nagyon fáradt voltam, így a doktornő rásegített egy kis hasba könyökléssel. Nyomtam, ahogy tudtam és nagyjából 20 perccel és egy gátmetszéssel később 13:25-re megérkezett a kisfiunk.

Ditti

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.