Előzmények itt>>>
A reggel úgy kezdődött, mint minden másik nap. Émelygés, hányinger, görcsölés. Görcsölés?! Ilyen nem volt. Google fel.
„Sok nőnél alhasi görcsök jelezhetik a terhesség meglétét, sőt, már a megtermékenyített petesejt megtapadása a méhfalon is járhat némi fájdalommal. Ezt hívják beágyazódási fájdalomnak, ami nagyjából olyan érzés, mintha meg akarna jönni. A húgyhólyag rohamos növekedése az első két trimeszterben szintén okozhat görcsöket.” – olvastam.
Jaaa, akkor jó. Nyugi, Niki, ne aggódd túl, ez normális.
Beértem a melóba, elmentem a mosdóba, de már nagyon fájt... Nézem a bugyim, vércseppek. Ennek fele sem tréfa, uccu, kórház! Most. Baszki, nagyon görcsöl. Ez nem mensigörcs! Maradj bent, Zigi, ehetsz csokit vacsira, csak maradj!
Kolléga berántott a kocsiba, mentünk, mint a meszes, begyalogoltam a kórházba, de nem jelentkeztem be, majdnem elájultam. A doktornő behúzott az asztalra, lerántotta rólam a nadrágot, nyugodjak, meg, lazítsak, újabb hüvelyi ultrahang. Szívhang van, viszont egy női ököl méretű bevérzés látható a burok mellett. Magnézium, gyógyszer és szigorú fekvés javasolt.
Férjet hívni, gyere értem, mert összeszarom magam, annyira görcsöl. Tíz perc alatt megtette a 30 kilométert. Anyóssal az oldalán. Kiírattam magam, szóltam a munkahelyen (nem vették könnyen, egyedül végzem a pozíciómat - egyedüli HR vagyok egy komplett gyárra...) Két hét fekvés... Csak pisilni kelhettem fel és enni.
Nem volt kérdés a korábbiak ismeretében, hogy a férjem kitartóan ápolt most is. Sírtam, könyörögtem a Pocakhoz, az Égnek. Dokihoz vissza két hét után. A gyógyszer hatott, lóbabnyi a bevérzés, szépen szívódik. Ne menjek vissza dolgozni, csak ha nagyon úgy érzem, hogy tudok. Naná, hogy tudtam. Muszáj volt, legalább amíg a helyemre nincs valaki. Anyagilag sem mindegy, nem görcsöltem, nem éreztem bajt.
Zigi maradt, és én szépen lassan megnyugodtam.
Amikor meggyőződtünk minden jóró, és tudtuk, hogy Ziginek semmi baja, jöhetett a nyugodt ultrahang, amikor simán csak randiztunk a csemeténkkel. Pár nap alatt borsónyira zsugorodott a bevérzés, így ez is megnyugtatott bennünket.
Az első szívhangot ekkor hallgattuk meg. Nagyon erős és határozott szívverés volt, pont olyan, amilyennek lennie kell egy erős babának. Apa büszke volt, én a párás szememet törölgettem és néztem, ahogyan ficánkol a magzatvízben. Pont olyan volt mint egy kólába ejtett gumimaci, bogyó kezekkel, bogyó lábakkal, fejjel és pocakkal. Édes volt nagyon. Apukája is el volt bűvölve, hogy ennyire emberszerű máris a kicsinye.
Ez csak egy szösszenet, hogy az esküvői álomruhám cipzáros... 2017-es modell, nem volt senkin. Vajon lehet szabatni? Uccu, Dunántúlról Alföldre, ruhát igazíttatni. A melleim 75B-ről 90D-re növekedtek, 2 hónap alatt.
„Semmi nincs, Anya, csak hízok, mert letettem a cigit. Folyton zabálok.”
Anyukám intelligens nő, adta a hülyét a kedvemért, szavak nélkül. Megérkeztem a vonattal, de ahogy a szemembe nézett, már kapta ki a kezemből a táskámat. Nem szólt egy szót sem. Tudtam, hogy sejti. Neki képtelenség kamuzni, az aurámból látja, hogy mi a diagnózis.
Megérkeztem, menyasszonyi ruha rendben, igazgatták, tudták, miért, de hallgattak, mint a sír. Kis cetliken üzengettek még a ruhafőpróbán is egymásnak. „El ne szóld magad!” Állati aranyosak voltak.
Szabóné Niki
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?