A reggel úgy kezdődött, mint minden másik nap. Émelygés, hányinger, görcsölés. Görcsölés?! Ilyen nem volt. Google fel.
„Sok nőnél alhasi görcsök jelezhetik a terhesség meglétét, sőt, már a megtermékenyített petesejt megtapadása a méhfalon is járhat némi fájdalommal. Ezt hívják beágyazódási fájdalomnak, ami nagyjából olyan érzés, mintha meg akarna jönni. A húgyhólyag rohamos növekedése az első két trimeszterben szintén okozhat görcsöket.” – olvastam.
Jaaa, akkor jó. Nyugi, Niki, ne aggódd túl, ez normális.
Beértem a melóba, elmentem a mosdóba, de már nagyon fájt... Nézem a bugyim, vércseppek. Ennek fele sem tréfa, uccu, kórház! Most. Baszki, nagyon görcsöl. Ez nem mensigörcs! Maradj bent, Zigi, ehetsz csokit vacsira, csak maradj!
Kolléga berántott a kocsiba, mentünk, mint a meszes, begyalogoltam a kórházba, de nem jelentkeztem be, majdnem elájultam. A doktornő behúzott az asztalra, lerántotta rólam a nadrágot, nyugodjak, meg, lazítsak, újabb hüvelyi ultrahang. Szívhang van, viszont egy női ököl méretű bevérzés látható a burok mellett. Magnézium, gyógyszer és szigorú fekvés javasolt.
Férjet hívni, gyere értem, mert összeszarom magam, annyira görcsöl. Tíz perc alatt megtette a 30 kilométert. Anyóssal az oldalán. Kiírattam magam, szóltam a munkahelyen (nem vették könnyen, egyedül végzem a pozíciómat - egyedüli HR vagyok egy komplett gyárra...) Két hét fekvés... Csak pisilni kelhettem fel és enni.
Nem volt kérdés a korábbiak ismeretében, hogy a férjem kitartóan ápolt most is. Sírtam, könyörögtem a Pocakhoz, az Égnek. Dokihoz vissza két hét után. A gyógyszer hatott, lóbabnyi a bevérzés, szépen szívódik. Ne menjek vissza dolgozni, csak ha nagyon úgy érzem, hogy tudok. Naná, hogy tudtam. Muszáj volt, legalább amíg a helyemre nincs valaki. Anyagilag sem mindegy, nem görcsöltem, nem éreztem bajt.
Zigi maradt, és én szépen lassan megnyugodtam.
Amikor meggyőződtünk minden jóró, és tudtuk, hogy Ziginek semmi baja, jöhetett a nyugodt ultrahang, amikor simán csak randiztunk a csemeténkkel. Pár nap alatt borsónyira zsugorodott a bevérzés, így ez is megnyugtatott bennünket.
Az első szívhangot ekkor hallgattuk meg. Nagyon erős és határozott szívverés volt, pont olyan, amilyennek lennie kell egy erős babának. Apa büszke volt, én a párás szememet törölgettem és néztem, ahogyan ficánkol a magzatvízben. Pont olyan volt mint egy kólába ejtett gumimaci, bogyó kezekkel, bogyó lábakkal, fejjel és pocakkal. Édes volt nagyon. Apukája is el volt bűvölve, hogy ennyire emberszerű máris a kicsinye.
Ez csak egy szösszenet, hogy az esküvői álomruhám cipzáros... 2017-es modell, nem volt senkin. Vajon lehet szabatni? Uccu, Dunántúlról Alföldre, ruhát igazíttatni. A melleim 75B-ről 90D-re növekedtek, 2 hónap alatt.
„Semmi nincs, Anya, csak hízok, mert letettem a cigit. Folyton zabálok.”
Anyukám intelligens nő, adta a hülyét a kedvemért, szavak nélkül. Megérkeztem a vonattal, de ahogy a szemembe nézett, már kapta ki a kezemből a táskámat. Nem szólt egy szót sem. Tudtam, hogy sejti. Neki képtelenség kamuzni, az aurámból látja, hogy mi a diagnózis.
Megérkeztem, menyasszonyi ruha rendben, igazgatták, tudták, miért, de hallgattak, mint a sír. Kis cetliken üzengettek még a ruhafőpróbán is egymásnak. „El ne szóld magad!” Állati aranyosak voltak.
Szabóné Niki
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.