Felkerestük a legenda törzshelyeit – volt pincére mesélt Fenyő Miklósról: Pókerpartikat rendezett és imádta a társaságot

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 01. 20:00

A Pozsonyi út lakói és a környék vendéglátósai még mindig nem tértek magukhoz a tegnapi hír után. Fenyő Miklós örök jelenség marad az utcában és a kávéházi asztaloknál elmesélt történetekben.

K. G.

A szerző cikkei

Február 1-jén – amikor az egész ország a rock and roll egyik legikonikusabb alakjának halálhírétől volt hangos – mi, a Bors stábja kimentünk Budapest XIII. kerületébe, a Pozsonyi útra. Itt élt, ez volt mindennapjai színtere, és itt hagyott mély nyomot Fenyő Miklós a környék lakóiban, éttermeinek dolgozóiban.

Fenyő Miklós emlékére égnek a mécsesek a ház bejáratában, ahol a mindennapjait élte. — Fenyő Miklós lépcsőháza előtt fekete színű zászló és mécsesek jelzik a legenda távozását (Fotó: Gáll Regina)

Fenyő Miklós csendes, de feltűnő jelenség volt

Fenyő Miklós halálára a társasház kapujában lógó két fekete zászló és a bejárat előtt elhelyezett mécsesek sora emlékezteti az arra járókat. A Pozsonyi úti lakók nehezen beszélnek arról, hogy Fenyő Miklós meghalt, különösen megrázta a hír a környékbelieket, hiszen a mindennapjaikhoz hozzá tartozott. Az egyik szomszéd, aki kérte, hogy ne említsük a nevét, könnyeit törölgetve mesélt lapunknak.

Elnézést, nehéz róla beszélni. Látják, könnybelábad a szemem. Az az igazság, hogy Miklós mindig ugyanolyan volt, önazonos. Mindig tiptop volt, Ray-Ban napszemüveg, rock and roll viselet, jól belőtt haj, megfelelő cipő. Csendes volt, nem igazán beszélgetett a szomszédokkal.

A ház egy másik lakója röviden, de megemlítette Miklós kedvesét, akiről az énekes maga is keveset mesélt a nyilvánosság előtt: „Volt neki egy kedves párja, aki sokat segítette és mellette volt. Az elmúlt időszakban már csak őt lehetett látni a házban, Miklóst egyre kevesebbet.”

„Ő nagyon nem szeretett pókerezni”

A környék éttermeiben is keserű emlékekkel találkoztunk. Miklós egyik törzshelye a Dunapark Kávéház volt, melynek tulajdonosa nem szeretett volna nyilatkozni – régi vágású vendéglátósként úgy tartja, a vendégekről nem illik beszélni. Volt azonban a környéken olyan pincér, aki mesélt Fenyő hétköznapi szokásairól.

A bécsi virsli volt a kedvence, mindig azt evett. Na és persze hosszú kávét ivott. De az az igazság, hogy mindig azt mondta, hogy senki nem tudja úgy megcsinálni, ahogy ő szereti, ezért egy erős presszót kért és forró vizet hozzá. Aztán ő összekeverte megfelelően.

Egy másik helyi vendéglátós már meghatottan mesélt.

Én jól ismertem Miklóst, nagyon megviselt a halálhíre. Hosszú éveken át szolgáltam őt ki az egyik helyi kávézóban. Egy idő után meghívott magához a lakásába póker partikra. Az az igazság, hogy paradox módon ő nagyon nem szeretett pókerezni, de a társaságot igen kedvelte. Ezért aztán szervezett ilyen összejöveteleket. Különösebben kedvenc alkoholja nem volt, ellenben a dohányzással, azt imádta. Emlékszem, régen még a Dunapark Kávéház galériáján lehetett dohányozni, gyakran ott ült fent a társaságával. Sokszor Charlie is ott volt vele.

Az utolsó hetekben azonban kevesebbet látták a környéken: Fenyő Miklós betegsége miatt január elején tüdőgyulladással került kórházba, és bár elsőre úgy tűnt, hogy javul az állapota, a betegség szövődményei végül legyőzték. A család tegnap délelőtt a közösségi oldalán jelentette be, hogy a legendás zenész január 31-én hunyt el. Számos pályatárs, a zenei és közélet szereplői, valamint rajongók is megható sorokkal, emlékekkel emlékeztek meg róla.