„Talán már én vagyok a következő?” – Charlie megrázó vallomást tett Fenyő Miklósra emlékezve

A gyász Charlie hangján szólal meg, amikor a Bors újságírójának mesélt a mai tragikus hírt hallva: rekedten, elcsukló mondatokkal, fájdalmas őszinteséggel emlékezett. Egy barátot, egy kollégát és egy egész korszakot sirat egyszerre. Megrendítő beszélgetés a magyar rock and roll ördögének, Fenyő Miklós halálának napján.

Fenyő Miklós halála egy korszak végének lezárását jelzi

Fenyő Miklós, a Hungária együttes egykori énekesének elvesztéséről Charlie megrendülten beszélt a Bors újságírójának, és szavai mögött ott volt minden átélt fájdalom és kimondatlan félelem, amit egy ember érez, amikor sorra mennek el mellőle azok, akikkel együtt építette fel a magyar könnyűzene alapjait. „Nagyon szerettem Mikit. Az utóbbi időben is összejöttünk pár fellépés alkalmával, és idővel kiderült, hogy egyformán gondolkodunk” – mondta elcsukló hangon. Nemcsak egy pályatársról beszélt, hanem egy lelkitársól, akivel közös volt a múltja.
A hír, hogy Fenyő Miklós meghalt, Charlie számára nem elszigetelt tragédia, hanem egy fájdalmas sorozat újabb állomása. „Nagyon sajnálom, hogy elment, nagyon nagy űrt hagyott maga után” – fogalmazott, majd csendesen hozzátette: az elmúlt években túl sok barátjától kellett búcsúznia.

 – mondta, és ebben a mondatban benne volt az egész generáció félelme az elmúlástól.

„Lelkileg kikészül az ember, főleg, ha barátról van szó”

Charlie arról is beszélt, miért nem tud és nem is akar többé temetésekről beszélni. Elmondta, hogy elveszítette édesanyját, édesapját, feleségét, és pontosan tudja, mit jelent a véglegesség.

Gondolatai végén egy korszakról, a zenei élet elmúlt bő öt évtizedéről beszélt. „Az én korosztályomnak köszönhető, hogy itthon egyáltalán zene szól. Ezt mi csináltuk meg.” A mondat nem dicsekvés, hanem fájdalmas ténymegállapítás, emlékezés. Fenyő Miklós betegsége, majd halála újra emlékeztetett mindenkit arra, milyen törékeny ez az örökség.
Akárhogy is írják le a hírt – meghalt Fenyő Miklós –, Charlie számára ő nem egy cím vagy gyászhír, hanem egy szeretett barát elvesztése és egy gazdag életút felidézése. „Nagyon szerettem, és szeretni fogom” – mondta. Ennél többet talán nem is lehet mondani.