Fenyő Miklós kilencévesen tapasztalta meg az amerikai álmot, amely négy évig tartott. Utána a család visszatért a XIII. kerületbe, ahol Miklós később átélte azt, amikor a lányok a lépcsőházig követték, és a falakra írták, hogy mennyire szeretik. 1967-ben alapította meg a Hungária együttest, abban az évben már felléptek az Ifiparkban. Több millió lemez, koncertek, szétválások és kibékülések. Ő fedezte fel Szandit, Dollyt, Flipper Öcsit.

Az édesanyja támogatta, az édesapja nem értette, mi ez a felhajtás a fia körül. Ágival, a feleségével nagyon fiatalon ismerkedett meg, az elvesztése örökké fájt. A gyerekeire, Dióra – aki munkatársa volt írás közben – és Dácira nagyon büszke volt, ahogy az unokáira, a most tizenegy éves Mikulásra és a kétéves Laurára is.
Több mint három éve a hot! magazinnak beszélt arról, hogy könyvet ír, mert ami vele történt, azt csak maga tudja elmondani. A Mélyvíz… megjelent. És azt is elmondta, hogy több kötetre valónyi van még a számítógépében. Csak remélni lehet, hogy sorra megjelennek majd...
Takáts Tamás:
Életemben először úgy találkoztunk, hogy a Szent István parknál álltam sorba egy cukrászdánál, és a Multimilliomos dzsesszdobost dúdolgattam. Egyszer csak valaki mögöttem belekezdett a Pocsolyába léptem-be… Fenyő Miklós volt. Jót nevettünk. Óriási veszteség, hogy elment. Jó hangú, nagyszerű zenész volt, kiváló, szellemes szövegíró; egy olyan világot fogalmazott meg, ami igazából nem is létezett nálunk, és giccses gondolatok nélkül tudta előadni azt a rock and rollt, amit képviselt.
Marót Viki:
Amióta meghallottam a hírt, csak sírok, siratom Miklóst és a testvéremet, Flipper Öcsit, akivel nagyon szerették egymást. Amikor megszülettem, bejött a kórházba az egész Hungária. Nálunk állandóan jelen voltak, ők szóltak otthon a rádióból, a televízióból: Fenyő, Nova bácsi, Somló Tamás. Anyukám meg kocsonyával várta a fiúkat hétvégente. Amikor Öcsi távozott, azt mondták, hogy de hát az ilyen emberek nem szoktak meghalni. És most Fenyő Miklós is. Már együtt vannak a testvéremmel. A szívünkben örökké élnek.

Novai Gábor:
A régi Hungáriából már csak hárman maradtunk. Április 11-én Szegeden lesz egy koncertünk, Best of Hungária címmel. Másképp fognak szólni azok a dalok… Nagyon nehéz arra gondolni, hogy elment az az ember, aki tele volt tervekkel. Ő volt, akiről azt gondoltuk, hogy sosem lesz beteg. Villámcsapásként ért a hír. Most egy egész ország gyászolja. Megpróbáljuk túlélni, de mindenki kivan: a családja, a zenésztársai.
Zsoldos Gábor, Dedy:
Igazából sosem tudtam, hogy kinek tekint. A kollégájának? A kisöccsének? A fogadott fiának? Ha szeretett, nagyon szeretett, ha haragudott rám, sokkal jobban, mint a többiekre. Néhány éve mondta csak el nekem, hogy az édesapám, Zsoldos Imre annak idején meglátogatta, és azt mondta, hogy jó, megengedi, hogy játsszak a Hungáriában, de csak ha nem lesz a zeneakadémiai tanulmányaim kárára. Talán azért is volt olyan szigorú velem Miklós, apám helyett is.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.