
Ma már természetes, hogy a nők beszaladhatnak a drogériába egy terhességi tesztért, ha késik a menstruáció, aminek segítségével pár perc alatt kideríthető a terhesség ténye. De nem is olyan régen, nagyanyáink idejében a terhesség megállapítása sokkal nehézkesebb volt, mert nem műanyag pálcika kellett, hanem egy élő, afrikai karmosbéka.

1940-ben, ha egy nő meg akarta tudni, hogy áldott állapotban van-e, akkor kerítenie kellett egy orvost és oda kellett adnia neki a vizeletmintáját. Ezek után fel kellett adnia postán egy „béka-labornak”, ahol a vizeletet egy injekciós tű segítségével szépen bejuttatták egy nőstény afrikai karmosbéka hátsó lábába.
Bár boszorkányságnak tűnhet békát használni a terhesség megállapításra, ez nem valami sötét középkori kuruzslás volt, hanem a kor csúcstechnológiája. Lancelot Hogben biológus az 1930-as években jött rá, hogy a terhes nők vizeletében lévő hormon (a hCG) ovulációt vált ki ezeknél a békáknál. Ha másnap reggelig lepetézett a nyálkás jószág, akkor postafordultával jöhetett a levél a jó hírrel és már lehetett is kötni a rugdalózókat.
Akkoriban tudományos áttörésnek számított a felfedezés, mert a békák előtt az egereket és nyulakat használtak erre a célra. Csakhogy szegény rágcsálókat fel kellett boncolni, hogy meglehessen állapítani a teszt végeredményét. Emiatt ez a művelet meglehetősen költséges, hosszadalmas és macerás módszer volt, arról nem is beszélve, hogy módfelett kegyetlen is. A karmosbéka viszont igazi sztahanovistának bizonyult: az elvégzett teszt után visszatették a vízbe, ott pihent egyet, és jöhetett a következő minta.
Dr. Edward R. Elkan biológus 1938-ban még Nagy-Britannia legnagyobb orvosi lapjában, a British Medical Journalban is áradozott róluk: több mint kétezer békát szurkált meg, és állítása szerint az eredmény száz százalékban pontos volt. Hát csoda, hogy a világ egyből rákapott? Az 1950-es évekig tízezrével exportálták ezeket az állatokat a világ minden tájára, hogy aztán a kórháza pincéiben tenyésztve őket élő babajelzőként funkcionáljanak az orvostudomány és a lakosság számára.
Mindez egészen a 60-as évekig tartott, amikor is megjelentek az első immunológiai tesztek, ezért a békák háttérbe szorultak, mert sokkal gyorsabban, diszkrétebben és kevésbé macerásan tudták megállapítani a terhesség jeleit. A békákra többé nem volt szükség. És ekkor követtek el egy végzetes hibát: szélnek eresztették őket.
A laborokból kikerült békák a környező tavakban, és patakokban kötöttek ki. De nem mindegyik béka jutott erre a sorsra: voltak, olyan szerencsés egyedek, amik házikedvencként végezték, bár előfordult, hogy a megunt háziállatok közül néhányan a vécében landoltak. A kutatók csak 2006-ban jöttek rá, hogy ezek az ártatlannak tűnő karmosbékák hordozói a halálos chytrid gombának. Ez az a gombafaj, amely az elmúlt évtizedekben kétéltűfajok százait sodorta a kihalás szélére vagy törölte el teljesen a Föld színéről. Hupsz... De az afrikai karmosbéka köszöni szépen, jól van. Ő csak hordozza a gombát.
Szóval, ha legközelebb egy modern terhességi tesztünk a kezünkben, gondoljunk egy percig arra, hogy a nagymamánk pozitív tesztje talán épp egy ökológiai katasztrófa okozója volt.
Ez a cikk a The Atlantic cikke alapján íródott.
Az afrikai karmosbéka ma is fontos szerepet tölt be az orvoslásban. Tudj meg többet erről az alábbi videóból:
Szerintünk ezeket a cikkeket is szeretni fogod:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.