A disznóvágás népi hagyományai – Te mennyit ismersz közülük?

• A legérdekesebb disznóvágási hagyományok a régi időkből erednek
• Kifejezetten mulatságos szokás volt közülük a nyársdugás 

A disznóvágáshoz sok hagyomány kötődik, hiszen ez a falusi élet egyik legfontosabb téli eseménye, ami ma is tradíció vidéken. Akárcsak most, egykor is összegyűjt a falu apraja nagyja, és nemcsak azért, mert az emberek szerettek részt venni a disznóölésen, hanem azért is, mert elkélt a segítség. Éppen ezért a családtagokon túl barátokat és a szomszédokat is gyakran meghívták. Mindez éltette a disznóvágás népi hagyományait, a közös munka gyümölcse pedig a hatalmas lakoma lett. 

Ezek a disznóvágás népi hagyományai közül a legérdekesebbek:

Konkrét napon nyílik a szezon
A felhizlalt, vágósúlyt elérő állatot legkorábban november 30-án, azaz Disznóölő Szent András napján lehetett levágni. A disznót tartó családok nagy része ekkor fogott bele, sokan azonban januárra vagy februárra időzítették az ölést, mert a hideg egyszerűbbé teszi a hús feldolgozását. A többi vidéki szokáshoz hasonlóan, a disznóvágáshoz számtalan néphagyomány kapcsolódott, ezekről azonban kevesebbet tudunk.

Ételek a kántálásért cserébe 
A kántálás elnevezésű gyakorlat során azok a fiatalok, akik nem kaptak meghívást a disznótorra, a ház elé mentek, gyakran jelmezekben, és verseket kezdtek szavalni. Céljuk az volt, hogy kapjanak némi kóstolót, és persze egy kis pálinkát, amit általában sikerült is elérniük. A köszönetmondás ugyancsak verses formában történt. Ha viszont elutasították őket, újra a költeményekhez nyúltak, ám ezek már sértő hangvételűek voltak.

Alakoskodás a jókedv érdekében
Az alakoskodás vagy maskarázás egy sajátos szokást takar, aminek fő célja a jó kedvre derítés. A fiatalok jelmezt húztak, a legmulatságosabb a disznótoros vőlegény és menyasszonya voltak: a legény menyasszonynak öltözött, fátyolt és koszorút viselt, míg a leány a vőlegény bőrébe bújt. Így látogattak el a disznóvágásos házba, ahol kosarukba finomságokat kaptak. Ennek feltétele is volt: el kellett mutogatniuk, miért érkeztek, hálájuk jeléül pedig táncot is lejtettek.

Disznóvágás régen: Férjjóslás a leányok számára
Disznóvágáskor is élt férjjósló babona, amely a fiatal, házasulandó korba lépett leányokat érintette. A családban az ő feladata volt a hájból készült pogácsa vagy sütemény elkészítése. A tészta mozgása ugyanis megjósolta számára a jövőt: ha szépen felemelkedett, akkor a hajadon számíthatott arra, hogy hamarosan párt talál, netán férjhez is megy. A szerelmet elősegítette, hogy ilyenkor sok legény ment a házakhoz az említett hagyományok gyakorlása miatt.

Vészjósló és jó babonák is éltek
A régi emberek szerint újholdkor kifejezetten tilos volt disznót vágni, különben férges lehetett az állat húsa. Tiltónapok voltak a kedd, péntek és vasárnap, ha valaki mégis ilyenkor ölt, romlott húsra számíthatott. Nem szabadott sajnálni sem az állatot, különben az nehezebben múlt ki. Az asszonyokat és gyerekeket ezért távol tartották az udvartól. Élt viszont egy olyan hagyomány, miszerint nevetni, vidámkodni kell, hogy vastag legyen a szalonna.

Tréfálkozós disznóvágási népszokás, a nyársdugás
A nyársdugás egy disznótoros köszöntő és adománygyűjtő szokás volt, amit főleg a Somogy és Baranya vármegye határán húzódó erős-dombos Zselicség vidékén gyakoroltak. A főszerepben a fiatalemberek voltak, akik bandákba tömörülve jártak házról házra. Mindez arról szólt, hogy a legények nyársakat dugtak be a házak ajtaján, ablakán, vagy a kerítés fölött. A többágú botok végére tréfás, akár trágár szöveggel ellátott falevelet, papírlapot szúrtak. Így szerették volna megnevettetni a házigazdát. Ha sikerült a nevettetés, a fiatalok finomságokat kaptak, amit aztán megosztottak és jóízűen el is fogyasztottak. Ezek elsősorban disznóságok voltak: a nyársakra hurkát, kolbászt, szalonnát és pogácsát szúrtak a háziak, hogy a toron részt nem vevők is falatozhassanak. Ha nem kaptak semmit, a nyársat ismét bedugták, ezúttal azonban már csakis csúfolódó feliratokkal. A gazdák néha visszatréfálkoztak, és a disznóvágásból megmaradt csontokat kötözték fel a nyársakra. Ezzel a legények a falu kutyáit vonzották magukhoz. 

Fontos kitétel volt, hogy ne derüljön ki a házban tartózkodó, disznóvágáson részt vevő személyek számára, hogy ki áll a nyársak mögött. Ezt a fiataloknak kellett trükkösen megoldaniuk, hiszen ha felismerték őket, nem jutottak ételhez. Ezért a legények a rejtőzködés mestereivé váltak, általában elbújtak, így nem látták meg őket a háziak, amíg a nyársakra a csemegét felaggatták. Élt egy olyan változata is a gyakorlatnak, amikor a botot személyesen adták át a gazdáknak az ifjak, ebben az esetben álarcot öltöttek.

Fennmaradt írások szerint a nyársdugást a kárpátaljai Visken is alkalmazták. Itt ketten álltak meg a disznótoros ház ablaka alatt, egyikük két nyársat reszelt össze, másikuk egy harmadikat nyújtott be, amire kötelesek voltak hurkát akasztani. A tréfás kedvű háziak fűrészporral töltötték meg a belet. 

Kapcsolódó szokásként, hogy ha egy legényt beinvitáltak a házba, hogy segédkezzen és vegyen részt a lakomán, akkor szerencsét kellett hoznia az ott élők számára. Mindezt a konyhai edényekkel való zajkeltéssel idézhette elő, vagy úgy, hogy a nyárssal a földet szurkálta.

Ismerd meg a disznóvágás történetét is a kezdetekről napjainkig! Szereted a népszokásokat, de leginkább a finom ételek érdekelnek? Nagyanyáink pontosan tudták, mitől lesz igazán finom a hurka, ahogyan azt is, mi a titka a házi kolbásznak. Nem árt azonban odafigyelni, mert a kolbászmérgezés komolyan megviselheti az emberi szervezetet. 

Inkább a gasztronómi érdekel? Elkészítenél egy hamisítatlan hurkalevest? Ebben a Mindmegette.hu receptje lehet a segítségedre:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: