Szellemeket akarsz látni? Ezt kell tenned hozzá

• Az amerikaiak csaknem 75 százaléka hisz valamilyen paranormális jelenségben.
• Az érzékeléseket felerősítheti a környezeti elektromágneses mezők változása.
• Az agy temporoparietális lebenye felelős a testen kívüli élményekért.
• Az alvásparalízis során fellépő félelem hallucinációkhoz vezethet.
• A skizotípia nevű személyiségjegyek hajlamosítanak a mágikus gondolkodásra.

Az alábbiakban sorra veszünk négy tuti módszert, amellyel a legszkeptikusabbak is megtapasztalhatják a paranormális élményeket. A szellemek megidézéséhez a modern tudományt kell segítségül hívniuk.

Íme 4 tudományosan igazolt módszer a szellemek megidézéséhez

1. A Ganzfeld-módszer (Érzékszervi megvonás)

Az agyunk gyűlöli az ingerszegény környezetet, ezért ha nem kap elég külső ingert, akkor elkezd saját magának képeket vetíteni.

„Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ne érjen minket kismillió típusú inger. Ha a környezet nagyon le van minimalizálva, a monoton inger és az inger megvonása miatt az agyunk elkezd dolgokat látni és hallani” – véli Dr. Makai.

Hogy ezt az állapotot elérjük, vágjunk ketté egy pingponglabdát, tegyük a szemeinkre, majd dugjunk a fülünkbe egy fülhallgatót, amelyből fehér zaj szól, és feküdjünk le egy piros lámpával megvilágított szobában. 15-20 perc után az agyunk megelégeli a semmittevést, és elképesztő vizuális és audiális hallucinációkat – akár szellemszerű alakokat – kezd el gyártani nekünk.

2. A tükör-módszer (A Caputo-effektus)

Nem kell hozzá megidéznünk sem Bloody Mary-t, sem Beatlejuice-t. A tiszta neurológia tudománya éppen elég varázslatot biztosít ehhez.

Üljünk le egy sötét szobában egy tükör elé, körülbelül tíz percre. Az egyetlen fényforrásunk egy gyenge fényű gyertya legyen, amelyet a hátunk mögött helyezzünk el. Nézzünk mereven a saját szemünkbe. Egy idő után a vizuális feldolgozó rendszerünk elfárad az állandó, ingerszegény képtől (ez az úgynevezett Troxler-halványulás), és elkezdi eltorzítani az arcunkat. Ezáltal saját magunkat egy eltorzult szörnyként, földönkívüliként, vagy egy elhunyt ősünk szellemeként fogjuk érzékelni.

3. Alvásmegvonás és kimerültség

Ha igazán hátborzongató parajelenségeket akarunk átélni, ahhoz a legbiztosabb út az alvásmegvonás. Ha 24-36 órát alvás nélkül töltünk, a valóság szövete elkezd felfesleni.

„Ha az ember nem alszik három-négy napig, nem tudja kipihenni magát és vizuális, valamint auditív hallucinációi is megjelennek; alakokat lát és észlel. A kialvatlanság hatására torzul az észlelés, az ember belecsúszik egy félálomszerű, fél-éber állapotba” – mutatott rá a szakpszichológus, hozzátéve, hogy a fáradtságtól a szemünk sarkában lévő mozgásérzékelő receptoraink túlérzékennyé válnak. Egy elsuhanó porszemet, egy megrezdülő függönyt vagy egy épphogy észlelhető árnyékot is potenciális veszélyforrásnak érzékelhet az agyunk. Ráadásul mivel elkezd REM-fázisú álomjeleket kibocsátani, konkrétan ébren fogunk álmodni, ami miatt elkezdünk szellemeket és különféle rémeket hallucinálni.

4. Menjünk el egy olyan helyre, amelyről tudjuk, hogy kísértetjárta

Ha elmegyünk egy elhagyatott elmegyógyintézetbe vagy egy hírhedt ódon házba úgy, hogy előtte órákig olvastunk horrorsztorikat, azzal elérjük, hogy az agyunk azonnal túlélő üzemmódba kapcsoljon a környezet hatására. A megugrott kortizol- és adrenalin-szintünk hatással van a mintázatfelismerő rendszerünkre, ami így minden ártatlan szélzúgásból sikolyt és minden furcsa foltból kísérteties arcot fog kreálni, csak hogy megvédjen a nem létező veszélytől.

„Minden ilyen és hasonló helyzetben azt kell vizsgálni, hogy az ember azt, amit lát vagy hall – tehát vizuális hallucináció esetében –, mennyire tartja valósnak. Mindig ki kell zárni, hogy van-e a háttérben olyan beszűkült tudatállapot, aminek a következménye ez a fajta érzékelés. Ez sokszor egyéb tünetekkel is együtt jár, ha a háttérben pszichés zavar, mint például skizofrénia vagy bipoláris zavar áll. Ezt mindig fel kell tárni” – fűzte hozzá dr. Makai Gábor. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy gyász esetén is elő szokott fordulni hasonló.

„Gyász esetén nem elmebetegségről vagy pszichotikus zavarról van szó, de nagyon gyakran számolnak be arról gyászolók, hogy látták az egy héttel korábban elhunyt nagymamájukat, hallották a hangját, vagy érezték, hogy ott ül a szobában a szelleme. Ilyen létezik.” 

Mi történik ilyenkor az agyunkban? Egy amerikai neurobiológus tudja a választ

Melissa Maffeo, a Wake Forest Egyetem pszichológia professzora és a Science of the Supernatural szerzője szerint nincs hiány a látszólag paranormális élményekre adott magyarázatokból. A The Conversation nevű oldalon megjelent írásából kiderül, hogy a háttérben neurológiai, valamint pszichológiai tényezők sajátos kombinációja áll, amely egyes embereket sokkal fogékonyabbá tehet ezekre az élményekre, mint másokat. Akik például különös érzésekről számoltak be a múltban, általában olyan emberek voltak, akik korábban is hittek a természetfelettiben.

Emellett a környezetünk is sokkal drasztikusabb hatással van az érzékelésünkre, mint hinnénk. Nem véletlen például, hogy a szellemvadász műsorokban úgynevezett EMF-készülékeket használnak, hogy elektromágneses mező alapján próbálják igazolni a kísértetek jelenlétét. Az edinburgh-i South Street Vaultsban és az angliai Hampton Court Palace-ban végzett kutatások egyaránt erősebb mágneses jeleket találtak azokon a területeken, ahonnan paranormális tevékenységeket jelentettek.

A személyiségünk nagyobb szerepet játszik, mint hinnénk

Azok az emberek, akik magas pontszámot érnek el a skizotípiára való hajlamossági teszten – amely magában foglalja a mágikus gondolkodást és a szokatlan észleléseket –, lényegesen nagyobb valószínűséggel hisznek a paranormális jelenségekben, és tapasztalnak spontán érzékszervi jelenségeket. A skizotípia nem skizofrénia, de a vonások neurológiai átfedést mutatnak, különösen ugyanazon agyi központ körül. 

Tudj meg többet az alábbi videóból:

Ezek a cikkek is tetszeni fognak: