

Az emberiséget régóta foglalkoztatja az időutazás. A múltba és jövőbe való kitérés eddig csak a legvadabb tudományos fikciókban volt lehetséges, újabban azonban azt állítják tudósok, hogy bizonyos formában nemsokára mi is képesek lehetünk rá.

Milliókat vonzott a képernyők elé Christopher Nolan Csillagok között című filmje, amelyben a főszereplő Cooper (Matthew McConaughey) az emberiséget próbálja megmenteni csapatával, és egészen a Gargantula nevű fekete lyukig merészkedik. Az űrutazók közül a történet egy adott pontján Cooper egyedül marad a fekete lyuk mélyén egy negyedik dimenziós térben, az úgynevezett Tesseractban, ahol az idő fizikai dimenzióként ölt testet. A főhős itt gravitációs hullámokat használ, hogy bináris kódokat és morzejeleket küldjön a lánya karórájára a múltba.
Úgy látszik, a valóság lassan utoléri a mozit. A New York-i Cornell Egyetem és az MIT tudósai hihetetlen felfedezést tettek: egy olyan technikára bukkantak, amelynek segítségével információkat továbbíthatunk a múltba, a tudományos elmélet szerint pedig nincs olyan fizikai akadály, amely gátat szabhatna a folyamatnak.
Az időutazás elméletének alapja egy úgynevezett zárt időszerű görbe (CTC), amely hurokként működik a téridő szövetében. Az általános relativitáselmélet szerint egy olyan téridőbeli útvonal, amely önmagába tér vissza, lehetővé téve a múltba történő visszatérést. Egy ilyen hurkot nagy tömegű objektumok, például kozmikus húrok hozhatnak létre és rengeteg energiába kerül. A szakértők szerint ugyanakkor a kvantumvilág szintjén természetesen kialakulhatnak az időutazáshoz szükséges struktúrák – legalábbis információtovábbítás szintjén.
Két összefonódott részecske között a kapcsolat olyan mély, hogy az információátadás során kijátszható az idő folytonossága. Lényegében teleportálnák a múltba az információkat a kvantumvilágon keresztül, ezzel befolyásolva a múltat és jövőt. Ezt nevezik kvantum-összefonódásnak.

Seth Lloyd, az MIT professzora kiemelte: 2010-ben sikerült szimulálniuk az elméletet, elérve, hogy egy foton visszaugorjon néhány nanoszekundumot az időben.
Olyan volt, mintha egy fotont néhány nanoszekundummal visszaküldenénk az időben, és megpróbálnánk elpusztítani korábbi önmagát
– magyarázta Lloyd a DailyMailnek.
A szakemberek számításai szerint ha ezt sikerül megvalósítani, akkor a jövőben nagy eséllyel küldhetünk vissza üzeneteket a múltba, ily módon pedig nagy valószínűséggel elkerülhetjük az időhurkokat és a különféle időparadoxonokat is. Rávilágítottak, hogy az időre úgy kell tekinteni, mint egy komplex szövetre, amelynek a szálait – ha apró méretekben is – képesek lehetünk mozgatni, éppúgy, mint Cooper karaktere a Csillagok között című filmben.
Felcsigáztunk Cristopher Nolen filmjével? Akkor kattints a lejátszásra és nézd meg ezt a videót:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.