A csernobili katasztrófa 5 hátborzongató titka, amelyről nem mernek beszélni

• Április 26-án a csernobili katasztrófa 40. évfordulójára emlékezünk. 
• A csernobili halálzóna körül ma is rengeteg titok kering. 
• Csernobil története nem zárult le 1986-ban, mert a tiltott zóna ma is új kérdéseket vet fel.

Április 26-án emlékezünk a világtörténelem legsúlyosabb békebeli nukleáris katasztrófájára. 1986-ban ezen a napon a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 4-es blokkja egy elhibázott teszt és konstrukciós hibák sorozata miatt a levegőbe repült. Nézzük, mi történt valójában, és mi zajlik most a halálos csernobili zónában.

A végzetes éjszaka: mi történt valójában a Csernobili Atomerőműben?

Hajnali 1 óra 23 perckor a 4-es reaktor irányíthatatlanná vált. Egy alacsony teljesítményen végzett biztonsági teszt során a reaktor magja túlhevült, a hűtővíz gőzzé vált, és a hatalmas nyomás lerobbantotta az 1200 tonnás biológiai pajzsot (a reaktortetőt).

A robbanást követően a reaktorban lévő grafit meggyulladt, és napokon keresztül okádta a fojtogató, erősen radioaktív füstöt a magaslégkörbe. A kárelhárításra közel 600 000 embert – katonákat, tűzoltókat és bányászokat – vezényeltek a helyszínre, akik közül rengetegen megfelelő védőfelszerelés nélkül, szinte puszta kézzel végezték az életveszélyes munkát. Miközben a mentés zajlott, a közeli Pripjaty városának lakóit csak 36 órával a katasztrófa után kezdték el evakuálni, így az „atomváros” lakossága már jelentős sugárdózist kapott, mire megérkeztek a mentőbuszok.

Mutánsok vagy túlélők? 

A csernobili katasztrófa utáni évtizedekben a város körüli  30 kilométeres terület, az úgynevezett exklúziós zóna az élővilág egyik legkülönösebb menedékévé vált a Földön. Bár a sci-fi filmekből ismert kétfejű szörnyeket vagy világító vadállatokat hiába keresnénk, a valóságban végbement genetikai alkalmazkodás néha még a filmvászonnál is különösebb jelenségeket produkál.

1. A sugárzásfaló gombák

A felrobbant reaktor romjai között, a sötét belső falakon a kutatók olyan gombafajokat (Cryptococcus neoformans) fedeztek fel, amelyek nemcsak elviselik a halálos környezetet, hanem egyenesen jól érzik magukat benne. Ezek az élőlények az úgynevezett radioszintézisre képesek, ami a növények fotoszintézisének egy sötét, nukleáris megfelelője. A klorofill helyett nagy mennyiségű melanint használnak fel ahhoz, hogy a gyilkos gamma-sugárzást elnyeljék és azt kémiai energiává alakítsák a saját növekedésükhöz. Gyakorlatilag a sugárzásból táplálkoznak, ami teljesen új távlatokat nyithat akár az űrkutatásban, akár a sugárvédelemben is.

2. Csernobili fekete békák

A kutatók megfigyelték, hogy a zónában élő keleti levelibékák megjelenése drasztikusan megváltozott az elmúlt évtizedekben: a bőrük sokkal sötétebb, sok esetben szinte koromfekete lett, szemben a zónán kívüli világosabb, élénkzöld társaikkal. Ez a jelenség a gyorsított evolúció egyik leglátványosabb példája, ahol a természet válaszolt a környezeti stresszre. A békák szervezetében felhalmozódott melanin ugyanis hatékony pajzsként funkcionál, amely segít semlegesíteni a sugárzás okozta káros szabadgyököket és megvédi a sejteket a súlyos DNS-károsodástól.

3. Farkasok és sugárzásrezisztencia

A zóna csúcsragadozói, a farkasok, különösen érdekes esetet képviselnek, mivel a területen hétszer nagyobb sűrűségben élnek, mint a környező tiszta régiókban. A legfrissebb genetikai kutatások szerint a csernobili farkasok immunrendszere alapvető változásokon ment keresztül, hogy elviselje a folyamatos háttérsugárzást. A vérükben és génállományukban olyan módosulásokat mutattak ki, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a rákos betegek sugárkezelése során tapasztalt védelmi reakciókhoz. Úgy tűnik, ezek az állatok kifejlesztettek egyfajta természetes rezisztenciát a daganatos megbetegedésekkel szemben, ami a jövőben az emberi orvostudomány számára is információkkal szolgálhat.

4. Az elvadult kutyák génállománya

Amikor 1986-ban a lakóknak el kellett hagyniuk otthonaikat, rengeteg házőrzőt hagytak hátra, akiknek a leszármazottai ma is a reaktor környékén és Pripjaty utcáin kóborolnak. A legújabb DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy ezek a kutyák már genetikailag teljesen elkülönültek a világ bármely más pontján élő ebektől. Egy teljesen egyedi, sajátos „csernobili” genetikát fejlesztettek ki, amely generációk óta finomodik a túlélés érdekében. Ezek a populációk nem csupán elvadult házikedvencek, hanem egy különleges biológiai csoportot alkotnak, amelynek tagjai képesek voltak alkalmazkodni egy olyan környezethez, amely minden más emlős számára rövid úton végzetes lenne.

5. A vörös erdő

A vörös erdő közvetlenül az erőmű mellett fekszik, és a világ egyik legszennyezettebb területeként tartják számon. Nevét onnan kapta, hogy a robbanás éjszakáján a fenyők olyan extrém mennyiségű sugárzást kaptak, hogy a sejtjeikben lévő klorofill elpusztult, a tűlevelek pedig napok alatt élénkvörösre színeződtek. Hogy megállítsák a por terjedését, az atomkatasztrófa után az egész erdőt letarolták és a fák törzsét mély árkokba temették. Mivel azonban a sugárzás a lebontó baktériumokat is elpusztította, a fák évtizedekig nem korhadtak el a föld alatt. Bár azóta új fák nőttek, ezek gyakran törpe növésűek vagy deformáltak.

A tudósok szerint a reaktor körüli közvetlen terület még 20 000 évig nem lesz alkalmas emberi életre, azonban a természet visszavette az uralmat: vadlovak, bölények és hiúzok kóborolnak az elhagyatott panelek között. A sugárzás még mindig ott van, de az élet – bár módosult formában – utat tört magának.

Nézd meg a csernobili mutáns állatokat:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: