2012. 06. 06.
Mondj nemet Feng Shuival!
A nyugdíj mizéria kapcsán tudom, hogy jól kibabrált velem az élet, tovább fogok élni, mint a párom, és ha nem vagyok elég előrelátó, éhen fogok halni. Alkalmazottként kevesebb jövedelmet kapok, mint egy férfi. (Ehhez azért szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy a húsz éves munkaviszonyom alatt, kizárólag nők voltak a főnökeim, és a fizetésem, a fizetésemelésem mindig nőkön múlott...)
Sorolhatnám mindazokat a hátrányos tulajdonságokat és helyzeteket, amit nekem, nőnek, nőként, el kell viselnem, illetve „el kell szenvednem...”
Lehet, hogy nem túl szimpatikus, amit most mondok, de én személy szerint unom már ezt a nyafogást. Nagyon fájdalmas látnom, hogy sok-sok nőtársam felmenti magát a felelősség súlya alól, és belekapaszkodik ezekbe a hangzatos - bár lehet, hogy egyes esetekben IGAZ, de kicsit túllihegett - „szegény, szerencsétlen áldozat vagyok” szónoklatokba ahelyett, hogy gondolkodna. Gondolkodhat például azon, hogy a férfiakkal mi van? Rájuk ki figyel? Őket ki menti meg? Velük törődik egyáltalán valaki?
Az átlagéletkoruk lényegesen alacsonyabb, mint a nőké. Genetikailag kódolt a családfenntartói pozíciójuk.
Egyszer is elgondolkodtál már azon, hogy ez milyen nyomasztó lehet? Akár képes egy férfi ezt a szerepkört az elvárásoknak megfelelve betölteni, akár nem.
Ha racionálisan szemlélődsz, láthatod, hogy nekik is jutott „néhány” szerep az életben. Egyszerre apák, férjek, szeretők, haverok, alkalmazottak és cégtulajdonosok.
Vessen meg bárki érte, de én kifejezetten örülök - már ha így van -, hogy a férjem több pénzt hoz haza a munkahelyéről fizetés gyanánt, mint a kolléganői.
Egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy nők ezrei a hímsovinizmusnak tulajdonítják saját boldogtalanságukat, tehetetlenségüket, nyomorúságukat, sorsuk alakulását, egyáltalán azt, ami őket körülveszi.
Soha sem jutott még eszembe, hogy egyenlőségjelet tegyek magam, és egy férfi közé. Nem vagyok egyenlő, kevesebb, de több sem, csak más. Soha sem lennék képes megemelni, egy ötven kilós cementes zsákot. Nagyon hálás voltam azoknak a férfiaknak, akik a betont keverték, vagy a téglát hordták, amikor építkeztünk. Megpróbáltam mindkettőt, és a szakácsnőséget választottam, a súlyos lapát helyett.
Képes vagyok fúrógéppel lyukat fúrni a falba, de szívesebben töltöm és ürítem a mosógépet, vagy tologatom a porszívót falfúrás helyett.
blog