

A japán folklór e híres legendájának gyökerei a XII. századig, a Taira (Heike) és a Minamoto (Genji) klánok közötti véres polgárháborúig nyúlnak vissza. 1185-ben a Dan-no-ura tengeri csatában a Taira-ház megsemmisítő vereséget szenvedett: a harcosok mellett nők, gyerekek és a gyermekcsászár, Antoku is a tengerbe veszett. A Shimonoseki-szoros hullámai azóta a néphit szerint nyugtalan lelkeket rejtenek. A helyiek gyakran látnak kísérteties fényeket, úgynevezett onibi-ket a parton, és hallani vélik a vízbe fúlt szamurájok zokogását. Ebben a baljós környezetben játszódik Hoichi, a vak biwa-művész története, aki az Amidaji-templomban lelt menedékre.

Hoichi tehetsége kiemelkedő volt, különösen a Heike bukásáról szóló éposz előadásában. Játéka annyira élethűre sikerült, hogy állítólag még a démonokat is megkönnyeztette. Egy este, miközben egyedül maradt a templom verandáján, egy páncélos szamuráj szólította meg. A harcos azt állította, hogy ura, egy magas rangú nemes látni kívánja a művészt. Hoichi követte a szamurájt, és egy díszes udvarban találta magát, ahol előkelőségek előtt adta elő a Dan-no-ura csata történetét. Az előadást hatalmas zokogás és dicséret kísérte, a házigazdák pedig megkérték, hogy hat egymást követő éjszakán térjen vissza.
A templom főpapja azonban gyanút fogott Hoichi éjszakai távollétei miatt. Megbízta a szolgákat, hogy kövessék a vak zenészt. Hoichit a viharos esőben a temetőben találták meg, ahol Antoku császár sírja előtt ült, és megszállottan pengette a hangszerét. Körülötte több száz lidércfény lebegett, ő pedig abban a hitben élt, hogy egy palotában zenél. A pap rájött, hogy Hoichit a Taira-klán bosszúálló szellemei kerítették hatalmukba, akik nem elégednek meg a zenével, hanem magukkal akarják rántani a művészt a halálba.

A szerzetes úgy döntött, rituális védelemmel látja el barátját. Hoichi testének minden négyzetcentiméterére felírta a Szív Szútra szent karaktereit, amelyek láthatatlanná tették őt a szellemek előtt. Egyetlen utasítást adott: a következő látogatásnál Hoichi maradjon teljesen néma és mozdulatlan, bármi is történik. A pap azonban végzetes hibát követett el: a jeleket elfelejtette felírni a zenész füleire.

Amikor a szellem-szamuráj megérkezett, hiába szólongatta Hoichit, nem látta őt. A szent szöveg elfedte a testet, de a szamuráj szeme előtt két magányos fül lebegett a levegőben. Hogy bizonyítsa urának, elment a művészért, a kardjával levágta a füleket, és elvitte azokat. Hoichi, tartva magát az ígéretéhez, hang nélkül tűrte a fájdalmat. Bár megcsonkították, a szellemek többé nem keresték, a hírneve pedig hatalmasra nőtt: ő lett Miminashi Hoichi, a fül nélküli biwa-mester.
A legenda helyszíne ma is létezik. Az Amidaji templomot később shinto szentéllyé alakították, és ma Akama-jingū néven ismert. Ez a helyszín az elhunyt Antoku császárnak állít emléket Japánban.

A látogatók a mai napig felkereshetik a Hoichi-dō nevű kis szentélyt, ahol a zenész élethű fafaragása látható. A szobor a művészt ábrázolja, amint vak szemekkel, fül nélkül tartja biwa hangszerét. A szobor mellett található a Heike-klán tizennégy tagjának sírhelye is. A helyszín hangulata ma is kísérteties, a szentélyben őrzött emlékek pedig kézzelfoghatóvá teszik a Lafcadio Hearn Kwaidan által világhírűvé tett történetet, amelyet Stories and Studies of Strange Things (Történetek és tanulmányok furcsa dolgokról) című művében jegyzett le. Hoichi alakja ma már nemcsak egy népi hős, hanem a művészi elhivatottság és a túlvilági erők találkozásának szimbóluma is.
Nézd meg az alábbi videóban is Hoichi történetét:
Ezek a történetek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.