Így fogadták a Down-szindrómás gyermeket a testvérek

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A negyedik bejegyzés témája volt a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel. Most a testvérek kapcsolatáról írok.

Krisztáéknál a két Down-gyerek jobban érzi egymást. Franci hazamegy a suliból és:

Gergő az első. Leginkább Karina és Geri féltékenykednek egymásra, Franci nem. Ő tyúkanyó-féle szeretettel és végtelen türelemmel pesztrálja, tanítja, szereti a kisebbeket. Kriszta egyik legfőbb segítsége.

Mivel Veráéknál a lányok abba születtek bele, hogy van egy Down-szindrómás bátyjuk, minden természetes nekik vele kapcsolatban. Sose szégyellték, imádják, felnéznek rá. Ádám is nagyon szereti őket, kiáll értük, amióta megszülettek. A lányok, mivel nagyon aktívan sportolnak, sokszor fáradtan mennek haza. Ádi csak azon van, hogy a kedvükben járjon. Kiteregeti a vizes ruháikat, inni visz a szobájukba, masszírozza az aktuális sérülést. Fantasztikus összhang van köztük. Sokkal letisztultabb világban élnek, ahol csak az számít, hogy körülöttük mindenki boldog legyen, és ettől ők is azok lesznek. Hihetetlen erőfeszítéseket tud tenni Ádi például ha rosszkedvű valamelyik húga, hogy ezen változtasson.

Ádám, Zétény és a két lánytesó

Zéti közös terv volt, a lányokat is bevonták. Évekig minden szilveszterkor leírták, hogy az a kívánságuk, hozza már a gólya a kistesót. Nagyon szeretik őt is, mivel elég nagyok voltak, mikor érkezett, nem volt féltékenység egy pillanatig se. A legnagyobb konfliktus az szokott lenni, hogy miért mindig Kolompost hallgatnak a kocsiban…

A nagy korkülönbség miatt Ádám leginkább gondoskodó, tanítgató apa szerepet él meg Zéti felé. Odaadó Mester és Tanítványa viszonyt. Zéti iszonyatosan felnéz Ádira, és nagyon vevők egymás humorára.

Gyöngyiék szeretnének még egy gyermeket. Gyöngyi úgy érzi, Szabi mellé kellene egy játszótárs, egy testvér. Bár szíve a Down felé húzza, egy egészséges gyermeknek talán jobban örülne. Az viszont sok év, és nem biztos, hogy ki tudják várni. Ha sikerül, ép gyermeket fogadnának örökbe, ha nem, akkor Down-ost.

Samu kapcsolata öccsével változékony. Alapvetően nagyon szereti, törődik vele. Mint mindenki mással, Samu a testvérével is „túlságosan megéli” az érzelmeit. Nagyon tud szeretni, ölelni, kedveskedni: becézgeti, simogatja. Viszont Sebi most van felfedező korban, és folyton a szobájában köt ki, szétkapja a játékait, ami nyilván nem tetszik Samunak.

Timi reméli, hogy sikerül őket úgy nevelniük, hogy szeretetben, harmonikus kapcsolatban nőjenek fel és Sebi értéknek gondolja, hogy Samu a testvére.

Juliéknál Ábel és Viola szinte ikrek, hiszen három és fél hónap van köztük. Ábel mindenben utánozza a nővérét, aki büszkén tanítgatja. Idősebbik nővére, Eszter ma már 11 éves, szinte a pótanyukája. Úgy babusgatja, mintha a babája lenne. Többször le kell állítania Julinak, hogy bocsánat, de ő Ábel anyukája, és majd neki is lesz saját gyereke. A végtelenségig kényeztetik. Marci, a báty pedig a legfőbb példakép. A gyerekek igazi testvérek, Juli soha, egyetlen másodpercre sem érezte, hogy Ábel kilógna közülük. Teljesen természetesen kezelték, kezelik ezt a helyzetet.

Körner Judit

A sorozat előző részeit itt olvashatod:

Örökbe fogadtam egy Down-szindrómás gyermeket
Ábel nem a hasamból, hanem a szívemből bújt ki
Bolondnak nézték őket, mert Downos babát fogadtak örökbe
A Down-szindrómás gyermek türelemre tanít

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?