60. oldal - Bezzeganya

A kórház neve: SOTE I.

Sokszor eszembe jutott már, hogy megírom a mi történetünket, hogy reményt adjak azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Hol is kezdjem? Nem volt egyszerű addig eljutni, hogy ma már egyéves fiunk itt játsszon a nappaliban.

A terhességem nem volt túl egyszerű, bár nem hánytam, nem voltam rosszul, de a hátam már az elejétől fogva úgy fájt, hogy mozogni alig tudtam. A 7. héten voltunk dokinál, ott láttam először a pici magzatot. Majd közölték, hogy fekvés és minden egyéb, mert veszélyeztetett terhesnek tituláltak. Szóval a munkát is abbahagytam és itthon üldögéltem. Ami eleinte nem is zavart, aztán kicsit unalmas lett, de aztán jött a 12. heti ultrahang, ahol azt is megmondták, hogy kisfiú lesz, és mondták, hogy nincs semmi baja, szóval lájtosan csinálgathatok mindent.

Kedves Lányok, Anyukák, Asszonyok, Nagyik! Lehet, az én történetem nem passzol a blog témáihoz, de úgy gondolom, hogy kiírom magamból a véleményemet, tapasztalataimat, hiszen burkoltan is, és még egymás előtt is szégyellve, titkolva, sokan ebben élünk. Potenciazavarok a férjünknél, párunknál.

Először is, friss kapcsolat volt a miénk. Rossz előző kapcsolatból jöttünk ki mindketten, így amikor megismertük egymást, akkor tudatosult bennünk, hogy milyen is igazán szeretni. Nem is volt ezért kérdés a gyermekvállalás, rögtön akartuk. Nem hittük volna, hogy szinte elsőre sikerül, de így lett. Sok nehézségen átmentünk, de a lényeg, hogy szeretjük egymást. Minden idilli volt.

31. hét

21. hét

A kórház neve: Keszthelyi Kórház

Szeretném megosztani veletek az én történetem, most, és a jövőben is. Van egy párom, akivel valószínűleg még idén szeretnénk elkezdeni a babaprojektet. Ám van pár bökkenő. Részben ezért is írok ide, mert hátha találok valakit, aki hasonló problémával küzd/küzdött, vagy valakinek esetleg segítséget nyújthatnak az én jövőbeni tapasztalataim.

Elmesélném az én kis szüléstörténetemet. Párommal hat éve vagyunk együtt. Két gyönyörű gyermeket nevelünk: a kisfiam négyéves, kislányom pedig húsz hónapos.

Szemészeti problémával, 40 fokos lázzal, három és félóra várakozással kezdtünk a gyerekkórházban. Közben a folyosóról ránk pillantva

Már amikor kiderült, hogy lesz egy kisbabánk a férjemmel, már akkor jöttek mondatok a szoptatással kapcsolatban. A rokonok közül öt anyából három nem tudott szoptatni, nem jó arány, így hát terhességem alatt folyamatosan azon izgultam és imádkoztam, hogy legalább az első fél évben tudjam szoptatni a kisbabám.

29. hét Március 4. Kornél elkezdte bejárni a lakást. Kifigyeltem, hogy közlekedik: mivel mászni még nem tud, a helyváltoztatást gurulással oldja meg. Módszere, hogy hason fekvésben addig pakolgatja a kezeit az óramutató járásával ellentétesen vagy megegyezően, míg a vágyott céllal nem néz szembe. Akkor aztán lehet gurulni! Eleinte csak a nappali szőnyegén és annak körletében kavirnyolt, később bemászott a kanapé és a teraszajtó közé (tolatva), a tévéállvány alá (tolatva), majd rátért a parkettás részekre. Észrevette, hogy ez csúszik, úgyhogy kisebb erőfeszítéssel tud rajta előrejutni. Azóta nincs megállás, legszívesebben folyton lejön a pokrócról és a parkettán csúszkál, az sem érdekli, hogy az kemény és jópárszor odakoppantotta már a fejét, mert annyira leköti a haladás. Miután már önállóan tud ide-oda „menni’, elkezdett játszani a nagyok által elhagyott játékokkal. Arra figyelek, hogy apró dolgok sose legyenek a földön, de a plüss-sereglettel, amit reggelente kicipelnek magukkal felkelés után a nagyok, nem szoktam foglalkozni, azzal játszhat ő is.

20. hét

A kórház neve: Róbert Magánkórház

Történetünk szereplői egy fiatal pár 8 év korkülönbséggel (bár ez történetünk szempontjából nem releváns infó). Mikor már az életünk kezdett összeállni. Saját ház, ami kezdett véglegesedni is (már majdnem végeztünk belülről a felújítással), stabil munkahelyek. A lányban megszületett a döntés, vagy az érzés, hogy babát szeretne, minden körülmény adott, stabil. Ez volt 2019 nyara.

2020 július elején szültem Pécsett a Klinikán. 2020 június végére voltam kiírva az első kislányommal. Én is beleestem a Covidos szigorításokba, de azért mi még egész jól ellavíroztunk a vizsgálatok között. Nyugodt terhességem volt, rosszullétektől mentes, az esős időket éreztem meg jobban. Ctg-re jártam, persze ott a pici sose akart mocorogni, csak amikor kimentem és apa hangját meghallotta.

Két gimnazista lányom van, az egyik idén érettségizik. Az ő elmaradt szalagavatójáról írtam már, most a közelgő érettségi izgat mindannyiunkat. Néhány hete olvastam a népszerű tanár, Jocó bácsi írását a témában, szinte mindent megfogalmazott, amit a témában gondolok. A cikket megosztottam a Bezzeganya Facebook oldalán, ahol pontosan olyan reakciók érkeztek, mint amilyenekről Jocó bácsi írt. És ez valahol nagyon szomorú…

Szeretném megosztani a történetem veletek, szeretnék némi tanácsot, vagy legalábbis valamiféle megerősítést, hogy nem az én fejemben van a baj. A történetünk ott kezdődik, hogy az első gyermekünk nem tervezett terhesség volt, de mivel korábban azt mondta a nőgyógyászom, hogy nagyon nehéz lesz teherbe esnem, biztosak voltunk benne, hogy nincs kérdés, jön a baba.

Jön a tavasz! Pontosabban már itt is van, csak olyan hirtelen érkezett meg, hogy még megszokni sem volt időm... Egyszer csak sunyiban bekúszott az éj leple alatt a városba, és másnapra minden megváltozott: az átható szürkeséget felváltotta a mindent beborító zöld. Amerre csak járok, mindenütt zöldet látok: sok-sok füvet, a földből kibukkanó hajtásokat, ébredező bokrokat, zöldellő mohát és persze töméntelen mennyiségű virágot - pedig még csak február utolsó hete van. Mintha hirtelen minden virágba borult volna: a fák, a bokrok, a kis előkertek.

19. hét

A kórház neve: Jávorszky Ödön Városi Kórház, Vác

Sürgősségi császármetszéssel világra jött pénteki terhesnaplónk szerzőjének negyedik kislánya, Barka.

37. hét

2021. január 14-én megszületett a negyedik kisbabám.

Igazából akkor akartam új posztot írni amikor túl vagyunk az újabb lombikon, de gondoltam, hátha más is lesz majd hasonló helyzetben.

Holnap hivatalosan betöltjük a 25. hetet. Jövő héten megyünk ultrahangra, az eddigiek alapján azonban Babóca méretei akkor fognak megfelelni a 25. hétnek. Várom már, jó lesz ismét látni. Ahogy telnek a napok, kezdek sokkal nyugodtabb lenni, nincs már az a gyomorszorító szorongás bennem. Azért így sokkal könnyebb az élet. Az idegességet felváltotta az izgatottság. Hullámokban tör rám, van, amikor úgy érzem, mindent meg kell vennem AZONNAL, hiszen mindjárt június! Aztán persze jön a felismerés: nagyon messze van még, ekkor pedig az izgatott várakozás fog el. Nagyon, nagyon várom már a szülést! Ma pont a kórházi táska összeállítására gondoltam, és rájöttem: mennyire szuper, hogy adnak mindent a babának! Igazából még nem tudom, mennyi cuccom lesz, próbálom minimálisra fogni majd a dolgokat, de a listám alapján simán megtelik egy bőrönd és egy sporttáska…

26. hét

18. hét