Négy hónapot adott a sors az első kisfiunkkal

November 30-án megkaptam az időpontomat a nőgyógyászatra, ahol megállapították a méhen belüli terhességem. Boldogok voltunk. Minden rendben történt.

2021.01.12-én megtörtént a 12. hetes ultrahang, ahol mindent rendben találtak.

Ám 2021.01.23-án magánrendelésen megjelentem a nőgyógyásznál barna folyással. Megállapította, hogy vérzés. Írt fel gyógyszert, megnéztük a kicsit ultrahangon és minden rendben volt.

Egy hét múlva visszamentem kontrollra, és mondta, hogy elmúlt a vérzés, és a kicsivel is minden rendben van.

2021.02.06-án hajnalban minden megváltozott...

Vérzéssel és görccsel ébredtem... Rengeteg vérrel. Azonnal mentünk a kórházba, ahol megvizsgáltak és a kicsit is megnézték. Volt szívhang. Egy várandós anyának ez a legboldogabb érzés.

Szombat délelőtt rendben volt minden, szedtem a gyógyszert, múlt a vérzés.

2021.02.07-én erős görccsel ébredtem. Tónusban volt a méhem. A legrosszabbra számítottam. Kaptam az erős infúziót, de nem használt.

2021.02.08-án mentem ultrahangra, ahol megállapították, hogy sajnos elhalt a terhességem... A kisfiunk, akit annyira vártunk, már a nyakcsatornában volt. Ő már vasárnap elindult kifelé a nagyvilágba.

Sajnos műszeres befejezés lett a vége. Négy hónapot adott nekünk a sors az első kisfiunkkal. Szörnyű fájdalmat éltem át, altatás és fájdalomcsillapítás nélkül. EGYEDÜL. Ugyanis a COVID itt is közbeszólt.

Napról napra egyre jobb lesz, hiszen a párom és a család mindenben támogat. Az éjszakák nehezebbek, hiszen akkor jön elő a fájdalomérzés, az akkor bennem lévő szorongás. De az idő segít.

Minden okkal történik, ennek is oka volt, hogy nem érkezett meg hozzánk. De bízunk benne, hogy hamarosan újra átélhetjük a boldogságot. Addig is a kisfiam vigyáz ránk az égből.

Rita