Terhesnapló: A hálóban fogunk aludni. Mind a négyen.

Szerencsére viszont egy tünet sem volt annyira kínzó, hogy gyógyszer bevételén egyáltalán gondolkodni kelljen, maradtam a meleg tea-méz csodatévő erejénél.

Csütörtökön tönkrement a hálószobában az egyik ablak sötétítője. Ha valami elromlik, vagy bármi probléma van az albérletben, akkor a tulaj nem szokott tétlenkedni. Most is azonnal ajánlotta, hogy küld egy karbantartót, hogy nézzen rá. Igen, ám, de a hálószobai ablakokat már évek óta nem pucoltam meg :)

Múltkor említettem, hogy tetőtérben lakunk. Az ablakok is kivétel nélkül a tető síkjában vannak, úgyhogy a tisztításuk azon kívül, hogy se nem egyszerű, se nem kényelmes, de még totális időpazarlás is, mert az első eső rámossa a tetőről a koszt, homokot, kóbor macskákat :)

A nappali ablakait időről-időre azért megpucolom, mégse járja, hogy ne "lássunk ki" abban a helyiségben, ahol a napunk legnagyobb részét töltjük, de a hálószobával kapcsolatban nyugodt szívvel halogattam a feladatot, elvégre oda csak aludni járunk.

Már egy ideje érlelődött bennem, hogy a második baba születése előtt azért le kéne mosni, nehogy azt higgye a kis pöttöm, hogy az ég és a fák is szürkék, de a szerelő váratlan betoppánásának híre adta meg a kellő lökést.

Végül Boróka kis ruhásszekrényét is letakarítottam, szortíroztam a kis mindenes dobozát, ezzel (érzésre) még egy apró lépést tettem a kisbaba fogadása felé.

A napunkat a nappaliban töltjük (mindhárman). Eddig nem említettem, de a férjem itthonról dolgozik az első covid-karantén óta. Ennek a helyzetnek számtalan előnye, de szerintem kb ugyanennyi hátránya is van, de ezeknek a részletezésével most nem akarok fárasztani senkit.

Többször gondolkodtunk már azon, hogyan lehetne optimalizálni ezt a felállást, és a férjem "munkaállomását" átköltöztetni, hogy neki ne abban a helységben kelljen (szellemi)munkát végezni, ahol mi a lányommal éljük a néha békés, néha hangos életünket, ráadásul ahol főzünk, pakolunk, zörgünk és eszünk, de minden ötletelésnek az a vége, hogy még mindig úgy a legjobb, ahogy most van.

A (kisebb)szoba így kizárólag az alvás helyszíne egyelőre még csak hármunknak, de a tervek szerint ha megszületik a baba, akkor már négyünknek.

Mivel imádok pepecselni, tervezgetni, ezért lemértem minden most bent lévő bútort (a mi ágyunk, Boróka ágya, egy éjjeliszekrény, beépített szekrény és egy kicsi ruhásszekrény), egy képszerkesztő programban méretarányosan "megrajzoltam" a szobát és elkezdtem benne elhelyezni a berendezést a kisággyal kiegészítve. Végül három (élhetőnek tűnő) verzió született, amiből a férjemmel egyöntetűen megszavaztuk az egyiket.

A babaruhákhoz hasonlóan ezzel kapcsolatban is azt gondolom, hogy még ha a terv meg is van, korai lenne mindent az új helyére tolni, és összerakni a kiságyat, de azért már nagyon izgatott vagyok, hogy élőben is lássam a szobát az új felállásban.

Szombaton anyukámmal, húgommal, a barátjával és Borókával kimentünk az Édes napokra a Bazilikához. Nem is emlékszem már hány éve járunk ki, hogy aztán a karácsonyi vásárhoz hasonlóan alig vegyünk/kóstoljunk valamit és csak hüledezzünk minden milyen drága :)

Azért Budapest desszertjét minden évben megkóstoljuk. Szerintem az idei nagyon finom lett, bár nem tudnám felidézni a korábbi évek sütijeit, de érzésre ez messze a legjobb.

Boróka is nagyon élvezte, minden standnál megállt, mutogatott, mondogatta, hogy "ham-ham", vagy az innen-onnan hallatszó zenére kezdett forogni-táncolni.

Vasárnapra nekem volt programom.

Nem túl sűrűn megyünk el egyedül itthonról, férjem szinte soha. Ő a barátaival inkább online tartja a kapcsolatot, találkozni évente egyszer-kétszer szoktak.

Nekem több barátom van, akikkel tényleg szoros a kapcsolat, de mi is inkább az online térnél maradunk. Tényleg igaz, hogy felnőttként már nagyon nehéz összehozni egy találkozást, pláne ha egyre több gyerek kerül a képbe :)

Az egyik társasággal azért így is igyekszünk néhány havonta összefutni. Most már lassan két éve, hogy szabdulószobákba járunk, így tettünk vasárnap is. Ilyenkor a pálya befejezése után beülünk még valahova enni-inni, beszélgetni kicsit. Nagyon szeretem ezeket a "gyerekmentes" programokat, úgyhogy meg is beszéltük, hogy december előtt még egy "szabadulást" megpróbálunk összehozni, mert utána egy jó időre úgyis szünetel majd a társasági életem.

Polli