A Logikai Játékok Fesztiválján jártunk

Nem minden felvonultatott játék logikai, van köztük fizikai ügyességet kívánó is, mint a csocsó vagy a darts, a legkisebbeket pedig a Playmobil standja várja a játszótér mellett. A többi játék azonban valóban „szellemi”: kártyjátékok (pókertől Wizardig), társasok (a klasszik backgammon, go, malom), és van persze sakk, Piatnik játékok, meg nagyon igazi terepasztal robotszörnyekkel vagy Star Wars figurákkal.

A Playmobil hosszú évekig volt kedvenc, ezen a standon inkább a lányok találnak most kedvükre valót: egy komplett lovardát építettek szorgos kezek, istállóval, lószállítóval, pályával. Tovább is állunk hamar a darts felé: ez nem a mi apró táblánk mágneses nyilacskákkal (a felét rég elhagytuk a kertben), hanem az igazi nagy készlet. A Kicsi először inkább erőt, mint pontosságot mutat, eltalálja a cél körüli fekete fát, a sátorponyvát, némi koncentráció után már a táblát is. A csocsó a következő, rég nem vagyok ellenfél neki, egy húsz év körüli fiú vállalkozik ellenfélnek, akit szoros meccsen végül legyőz, kérdés, mennyire hagyta a nagyfiú udvariasan nyerni, bár elég lendületesen játszottak.

Én közben a Wizardnál ülök le, évekkel ezelőtt kaptunk egy csomag kártyát, bevallom, mivel nem vagyok gyakorlott kártyás, kifogott rajtam a leírás, azóta csak kerülgetem. Segítőnk, Eszter azonban meglepően világosan és gyorsan elmondja az alapokat, amit ki is próbálhatunk rögtön - csak nem felejtem el hazáig. De ha megint elakadnánk, van családi társasjáték klub a homoludens.hu egyesületnél kéthetente, akár meghívhatjuk a fél osztályt (a Nagy osztályában korábbi szülinapokon más szülők már kilőtték a szabadulószobát, a paintballt, a gyorséttermet és a múzeumi különfoglalkozást is). A Wizardot tízéves kortól és afelett ajánlják - a szabályokat kisebbek is megtanulhatják, a taktikára azonban inkább idősebb korban kezdenek ráérezni.

Eszter beszélgetőtársa Péter, aki valami egész mással foglalkozik ugyan, de játszani ő is szeret. Két éve elhunyt édesapja feltalálóként egy ügyes, egymásba is illő játéksorozatot is tervezett, az első szériákat le is gyártották, egy példánnyal megajándékoz minket. A játék alapötlete kicsit emlékeztet Chris barátom Őrült Karácsonyi Kirakójára, itt is hat lapocskát kell egymás mellé illeszteni, hogy a kis színes háromszögek passzoljanak: egyszerűnek tűnik, miközben... (a játékok, köztük a színes puzzle ezen az oldalon nézhetőek meg.)

A sakk-sátor most üres, bezzeg előző nap (szombaton) több százan érdeklődtek a nagy sakk-torna iránt. "Úgy tűnt, sokan vannak, de a sakkozók a többi sátrat nem nagyon látogatták" - mondja a két hatalmas terepasztal előtt álló fiatalember, aki hamar meggyőződik róla, a Kicsi elmélyülten és lelkesen tologatja a harci csapatokat ugyan, de nem fog kárt tenni a kis ólom, vagy műanyag figurákban.

„Mintha valami csoportos stratégiai videojáték hirtelen megvalósult volna” - bökök a másik terepasztalon kirakott Star Wars szcéna felé. Nevet: "ők lettek belőlünk, nem fordítva". A stratégiai terepasztalokat valaha a hadsereg találta fel: bonyolultabb helyzetek esetében szívesen modellezték a felállásokat, lehetséges kimeneteleket a tábornokok csata előtt, vagy kiképzés során (persze volt, akivel elszaladt a ló: Szabó Magda férje, Szobotka Tibor egyszer egy jól sikerült csata-modellezés eredményekor kapott rendkívüli kimenőt, a tiszteket az se zavarta, hogy a tág fantáziájú közlegény-író a valódi erőforrások többszörösét használta fel az asztalon...).

Ma már a fantasy-játékok szereplői állnak a terepasztalokon, nem egyszerű harcosok: a HammerTime Café boltjában lehet vásárolni, játszani, figurát festeni, akad a Star Wars mellett Gyűrűk ura, a számomra eddig ismeretlen Horus Heresy (ezeket tologatja a Kicsi), meg sok minden más is. A tulajok nemzetközi versenyekre, rendezvényekre is járnak, az egyik figurának nem mesélik, miért, de egy titokzatos rózsaszín "sál" van a nyakában, ő a kabala,amit ha felraknak az asztalra, szinte biztosan nyernek. "Kézműves sör és jó kávé is van" - biztatnak, ha esetleg a terepasztalok nem jelentenének elég vonzerőt önmagukban.

És hát a sor végén a jó öreg Magicbox, akinél mindig leragadunk. Mindig más játék kelti fel a Kicsi figyelmét, most valami titokzatos Stonehenge-t épít mintafüzet alapján: a trükk az, hogy némelyik végébe súlyt rejtettek az alkotó, így meglepő statikai alakzatokat is lehet építeni. Közben nagy nevetés kíséri a "mágneses focit", ha sikerül feltennem a videót, a látvány önmagáért beszél, az asztal alatt csúsztatott kis rúddal kell a felső részen lévő részt irányítani, miközben úgy tűnik "magától" mozognak a labdát passzolgató pöckök a kis asztali pályán.

Nyilván estig is ott lettünk volna, ha nem ígértem volna be a Kicsinek korábban azt a haverját délutánra, akiről egyszer azt mondta „olyan vele találkozni, mintha szülinapom lenne”. Így hajlandó visszaballagni a vonathoz, remek, hogy 10 perc alatt érünk vissza Kőbányára a Westendből.

Csak tudnám, MOST mit ígérjek neki, hogy abbahagyja - míg ezeket a sorokat írom, a Pétertől kapott színes puzzle-t rakosgatja, pedig rég el kellett volna vonulnia aludni. Azzal vigasztalódom, minden kutatás azt bizonyítja, a táblás és a logikai játékok egyértelműen fejlesztő hatásúak. Remélem, este háromnegyed kilenc táján is.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?