Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsJoshi Bharat hosszú évekig ültette a képernyők elé a nézőket délutáni talk-show-jával. A spirituális látásmódjáról és mély empátiájáról ismert egykori műsorvezető ma már távolról, higgadt bölcsességgel figyeli azt a médiavilágot, amelynek egykor maga is a sűrűjében élt. Bár a mindennapjaiból nem tűnt el teljesen a televízió, a mai kínálatot látva nincsenek illúziói. Úgy véli, a hazai csatornák egy jól megszokott, merev rendszerben működnek, ahol a valódi megújulás helyett inkább a biztonsági játék és a jól bevált sémák ismételgetése megy.

„Mai napig nézek tévét természetesen, minden kereskedelmi tévé azon van, hogy szórakoztassa a nézőket, az ottani vezetők meggyőződése szerint. Nagyon nagyívű újdonságokat azonban nem látok, ugyanazok a tendenciák mennek” – mondta a műsorvezető, rávilágítva arra, hogy a mai tévézés világa meglehetősen kiszámíthatóvá vált. Joshi pontosan látja a díszletek mögötti kőkemény üzleti helyzeteket és azokat a kényszerű pozíciókat, amelyek meghatározzák a műsorkészítők mozgásterét.
Tudom, hogyan működik ez a kereskedelmi tévézés, és azt is, hogy ők is kényszerpályán vannak. Nagy elvárásaim nincsenek, nem a kereskedelmi tévék dolga, hogy nagy bölcsességre neveljék a népet, persze jó lenne
– tette hozzá.

Amikor a nevét egybefonó, legendás délutáni kibeszélőműsorok korszaka kerül szóba, a tévés őszintén bevallja, hogy egyáltalán nem vágyik vissza a stúdióba. Úgy érzi, az a műfaj a múlté, és a maga részéről mindent megtett, amit abból a formátumból ki lehetett hozni.
Nekem már nem hiányzik, szerintem az a korszak véget ért. Igyekeztem akkor az adott műfajból a legpozitívabb verziót kihozni. Próbáltam mindig mantrákat adni, mint Indiában a mesterek a tanítványoknak, a legegyszerűbben, sallangmentesen
– emlékezett vissza egykori feladatára.
Bár a kibeszélőshow-t sokan vádolták bulváros túlzásokkal, Joshi szerint a műsor valójában tűpontos lenyomata volt a korabeli Magyarországnak, és a rengeteg családi viszály és veszekedés mellett valódi, kézzelfogható segítséget is nyújtott a rászorulóknak: „Az a műsor egy tükörképe volt a társadalom akkori állapotának. De persze voltak nagyon szép történetek is. Amikor például rákos gyerekeknek gyűjtöttünk pénzt, másfél hónap alatt 45 millió forint gyűlt össze a Szent László Kórház gyermekhematológiai osztályának” – mesélte az egykori műsorvezető, akinek a képernyőn keresztül egy halom konfliktusban sikerült a megoldás felé terelnie az embereket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.