Megszólalt a halálról a hamarosan 70 éves Joshi Bharat: "nem én leszek az utolsó, aki elmegy"

PUBLIKÁLÁS: 2025. július 30. 07:00

Mindig is a kíváncsiság hajtotta a műsorvezetőt – ez az, ami folyamatosan vitte előre az életben. Joshi Bharat nemsokára hetvenéves lesz, de változatlan érdeklődéssel és szeretettel fordul a világ felé.

Magyar Adrián

A szerző cikkei

Joshi Bharat kora nem titok: nemsokára hetvenéves lesz, azonban nincsenek benne emiatt rossz érzések. Jól érzi magát a bőrében, megtalálta a számításait a szerelemben, és a munkájában is aktív a mai napig.

hot!: Július végén kerek születésnapot ünnepelsz: 70 éves leszel. Megrémít ez a szám?

Joshi Bharat: Egyáltalán nem – inkább csak egyre kíváncsibbá tesz a korom.

Amióta huszonöt évesen Magyarországra jöttem, figyeltem az idősebb rokonaimat, és érdekelt, milyen megélni ezeket, miféle fizikai és mentális folyamatok mennek végbe, vagy – amikor eljön az idő – milyen az elmúlás.

hot!: Maga az elmúlás gondolata foglalkoztat?

Joshi Bharat: Nem rémít meg, mert nem én vagyok az első és nem én leszek az utolsó, aki elmegy – ez mindenkivel megtörténik.

Kíváncsi vagyok, hogy amit tanít a hindu, a keresztény vagy bármelyik vallás, hazudnak-e nekünk, vagy tényleg a fénybe megyünk, ahol Isten és a rokonaink várnak, vagy a másik lehetőség, hogy semmi sincs, hiszen ez egy evolúciós folyamat, aminek vége lesz.

Nem központi téma nálam; most csodálatos dolgok történnek velem, amik jobban foglalkoztatnak.

hot!: Hogyan tartod karban magad?

Joshi Bharat: Amikor ötven lettem, azt mondtam, hogy innentől csak hülyülni fogok.

Gondolkodtam, és kitaláltam magamnak a csillagászatot.

Elsőként Stephen Hawking Az idő rövid története című könyvét olvastam el háromszor, szép lassan belemásztam, mára pedig naprakész vagyok. Nem szabad leülni csak azért, mert hetvenéves lettem.

Joshi Bharat: Bátran állítom, hogy boldog vagyok

hot!: Nemrég eljegyezted a párodat, Kiss Virág szinkronrendezőt.

Joshi Bharat: Bátran állítom, hogy boldog vagyok. Úgy néz ki, hatvankilenc éves koromig kellett dolgoznom, hogy jóvátegyem a múltbéli vagy az előző életbeli hibáimat.

hot!: Úgy érezted, hogy sok hibád volt?

Joshi Bharat: Eleve úgy születünk, hogy nincsen tapasztalatunk semmiről. Persze hogy voltak hibáim – hiszen miből tanul az ember?

Amikor kamasz voltam, olyanokat mondtam édesanyámnak, hogy csak na! Mondtam, hogy nem akartam megszületni, ami Indiában borzalmasan hangzik, hiszen nem szokás így beszélni.

Kamaszként nagyon lázadó voltam. Az iskolában tanultam egy verset, ami azt mondja, hogy az igazi megbánás vagy felismerés az a bizonyos folyó, amiben ha megfürdesz, megtisztulsz.

hot!: Mekkora változást jelentett az életedben az, hogy Magyarországra költöztél?

Joshi Bharat: Nem viselt meg a környezetváltozás.

Gyerekként sokszor álmodtam azt, hogy egy teljesen idegen közegben vagyok, akár az indiánok között vagy a Szahara mélyén, ezért inkább kíváncsiság fogott el, nem félelem.

Joshi Bharat: Nem lettem kamerafüggő

Nem volt nehéz a beilleszkedése Magyarországra - Fotó: Markovics Gábor / hot! magazin

hot!: Ahogyan beszélgetünk, azt érzem, hogy az életed központi eleme a kíváncsiság.

Joshi Bharat: Voltam színész, aztán Magyarországon bábszínészként dolgoztam, majd sorselemzőként, utána műsorvezetőként, és végül rádiósként. Mindegyikben ott volt a kíváncsiság. A változással és a tanulással járó katarzis érdekel.

Ha kíváncsi az ember, akkor nem unatkozik.

Sokszor látom műsorvezető kollégáimat a tévében vagy a rádióban, hogy van egy panel valamennyi kérdéssel, és abból gazdálkodnak. Nálam ez sosem működött.

hot!: A tévében sem volt soha megírva a kérdéssorod?

Joshi Bharat: Mindig haladtam a beszélgetéssel. Amikor az elején voltam, nyilván volt felírva néhány kérdés, de utána a szerkesztők soha nem mondták meg, mit kérdezzek.

Tudták: ha a Joshi beszélget, majd megoldja.

Csak az időt mondták a fülemre. Hálás vagyok, hogy megértették. Együtt „utaztam” a vendégeimmel, de igyekeztem nem visszaélni a műsorvezetői fölényemmel.

hot!: Hiányzik a tévézés?

Joshi Bharat: A jó minőségű műsorok hiányoznak, de nem lettem kamerafüggő.

Nemcsak elmentem a felvételre, de együtt „lélegeztem” a szerkesztőkkel – maga a folyamat nagyon hiányzik.

Amerikában és Angliában is vannak 60-70 feletti műsorvezetők, tehát lehet, hogy itt is lesz majd lehetőségem, de nem akarok bármi áron vállalni valamit.

hot!: Nem vállalnál műsort, ha szükséged lenne a pénzre?

Joshi Bharat: Az anyagi biztonság jót tesz az embereknek, de pénzért nem vállalnék semmit. Inkább kicsit spórolva éljek, mintsem eladva magamat.

Ebben is ott van a Krisztusi tanítás, hogy harminc ezüstpénzért nem árulom el magam. Persze a felkérésekre nyitott vagyok, de nem kilincselek sehol.

hot!: Vannak, akik más arcukat mutatják a hétköznapokban, mint a képernyőn. Nálad ez mennyire volt igaz?

Joshi Bharat: Mindig azon voltam, hogy a kamerák előtt olyan maradjak, mint amilyen civilben vagyok. A beszédhangja más az embernek, ha rádióban vagy a tévében beszél, nekem viszont ugyanaz a hangom, a stílusom, a ritmusom, mint civilben. És úgy veszem észre, hogy az emberek ezt szeretik.

Sokszor mondják, hogy hiányzom nekik a képernyőről. Én erre azt mondom, hogy ha nyerek a lottón tízmilliárd forintot, akkor csinálok egy tévét.

Itt is bejön a kíváncsiság, hiszen úgy voltam vele, hogy legyenek terveim, ezért megtanultam rádiózni: én kezelem a konzolt, nincs ott hangmester. Most a párommal, Virággal készítünk egy közös műsort, amiben ő parfümőr, tehát illatokról beszél, én pedig Indiáról. Együtt főzünk egy helyi ételt, és ahhoz párosít illatokat.

Sok párhozam van Joshi Bharat és Kiss Virág életében

Hiányzik neki, de nem tévézne mindenáron Joshi Bharat - Fotó: Markovics Gábor / hot! magazin

hot!: Jó látni, hogy olyan társra leltél Virágban, aki szintén rengeteg mindenért rajong, és szenvedéllyel végzi.

Joshi Bharat: Ő egy tisztességes, profi és tehetséges ember. Most kezdtük nézni a Downton Abbey-t, aminek ő rendezte a szinkronját.

Annak idején nem követtem, de most nézem, hogy milyen gondosan rakta össze.

Nagyon fontos neki a magyar nyelv, és igényesen végzi a dolgát.

hot!: Van valami sorsszerű a találkozásotokban.

Joshi Bharat: Sok párhuzam van az életünkben. Mindkettőnknek ugyanakkor ért véget a korábbi kapcsolatunk, ott meg kellett találni egymást.

Előtte persze meg kellett élni bizonyos dolgokat, tanulni és fejlődni belőlük, mire kiérdemeltük egymást.

Ha nem létezik sors, akkor én vagyok a legnagyobb mázlista a Földön.

hot!: Ezért is döntöttél úgy, hogy újabb szintre emeled a kapcsolatotokat?

Joshi Bharat: Legutóbb olvastam azt a Rumitól való mondatot, hogy „A lelkemmel szeretlek téged, nem a szívemmel és az agyammal”.

Az agyam meghülyülhet, a szívem megállhat, de a lelki kapcsolat mindig megmarad.

Első pillanattól kezdve tudjuk, hogy összetartozunk, mégis kell egy gesztus, ami önmagunk felé szól, nem pedig a világnak.

Joshi Bharat különleges utazásra viszi a kedvesét, Indiáig meg sem állnak, bemutatja őt a rokonainak BORS — Fotó: Szabolcs László / hot! magazin

hot!: Hiszel még a házasságban?

Joshi Bharat: Azt látjuk, hogy sokan már negyven felett feladják, mondván: ők nem lehetnek boldogok. Mert amitől boldogok lehetnének az emberek, arra nem tartják magukat érdemesnek és alkalmasnak – pedig ez nem igaz.

A boldogság nem korfüggő, ha pedig megvan, akkor nincs miért fékezgetni.

Virágot már most a feleségemnek hívom, ha bárkinek bemutatom, ő pedig engem a férjének, mert a házasságnak mint intézményrendszernek semmi köze a sorshoz és a kapcsolat minőségéhez.