Döbbent csend lett úrrá a szerkesztőségen, amikor jött a hír: meghalt Scherer Péter. Hirtelen mindenki az emlékeibe kapaszkodott, és minden porcikájával tiltakozott a felfoghatatlan ellen. Egy olyan szerethető, a lehető legőszintébben a munkájának élő színészóriás hagyott itt minket, akinek a munkásságát nem lehet üres frázisokkal gúzsba kötni. A színészre Badár Sándorral emlékezett meg a hot! magazin.

Az elmúlt napokban számtalan kolléga, barát és rajongó búcsúzott tőle, emlékezett meg róla a saját közösségi oldalán. Badár Sándor az elsők között értesült a tragikus hírről. Amikor a hot! magazin felhívta, még ő maga is döbbenten állt a történtek előtt.
A barátságunk feljogosít arra, hogy megemlékezzek róla, és elmondjam, hogy egy eszméletlenül jó ember hagyott itt minket
– kezdte a pályatárs, aki hozzátette: „Tudom, persze, hogy nem ez a legjobb kifejezés, de egyelőre én magam is csak keresem a szavakat, mert amikor a hírt kaptam, még egy vidám pillanatban voltam benne, mostanra pedig csak a döbbent csend maradt. Péter egy nagyon jó humorú, mindemellett szorgalmas ember is volt, aki mindig hihetetlen precizitással készült egy-egy előadásra, darabra.”

„Scherer Péter méltósággal viselt, hosszan tartó betegség után ma délelőtt végleg elaludt. Nyugodj békében, drága Pepe!” – írta közösségi oldalán a legjobb barát, Mucsi Zoltán. Scherer Péter halálának oka kiderült: a színész betegségéről azonban csak a hozzá legközelebb állók tudhattak. De hogy pontosan mi volt Scherer Péter betegsége, arról senki nem beszél.
„Azt mondják, beteg volt, mégis váratlanul ért mindenkit a hír. Ráadásul fiatalon hagyott itt minket” – sóhajt fel szomorúan Badár. „Soha nem beszélt arról, hogy mi van vele. Semmit nem lehetett tudni arról, hogy milyen küzdelmet vív. Akik ismerték, pontosan tudták, hogy nem volt ember, aki ne szerette volna, aki ne ismerte volna el a tehetségét. Olyan szinten volt képes koncentrálni egy-egy pillanatra, és olyan zseniálisan találta meg azt a pontot, ahol üthet egy poén, mint senki más. Emlékszem, amikor a Jobb később, mint soha! előadására készültünk, egy étteremben ültünk. Kicsit hosszúra nyúlt a csend. Pepe, azzal a rá jellemző, cinkos mosollyal egyszer csak odafordult hozzám, és azt mondta: »Sanyi, csak azért nem szólalunk meg, mert nem akarunk neked tippet adni ahhoz, hogy miről beszélj még fél óráig.«”

A legtöbben arra a Scherer Péterre emlékeznek, aki olyan szakmai alázattal vetette bele magát a munkába, amit nem tanítanak egyetlenegy iskolában sem. Sokan párhuzamot vélnek felfedezni az eset és Kálloy Molnár Péter halála között, aki ugyanilyen tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket.
Iszonyú munkatempója volt, és ha színházról volt szó, nem ismert lehetetlent. Mindig és minden helyzetben feltalálta magát, azonnal volt mindenre egy jó válasza, egy jó poénja. Abból a jó pár közös pillanatból, amit ajándékba kaptam tőle, egyetlen rossz emlék sem jutna az eszembe, mert nincs minek az eszembe jutnia. Szerintem ő az az ember volt, akiről senki nem tudna rosszat mondani. Nagyon sajnálom a családját! Szerencsére tudom, hogy egyszer majd az égi kávéházban tovább hallgathatom őt…”
Az elmúlt időszakban nagyon sokan fordítottak hátat korábbi társulatuknak, és szerződtek az égi színházhoz – múlt héten Scherer Péter is követte Voith Ágit, Lőte Attilát, Réti Erikát és Sörös Sándort.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.