Amikor az esküvőnket szerveztük és lefixáltuk a dátumot, szerződtünk a helyszínnel, kiosztottuk a meghívókat, akkor még nem tudtuk, hogy július elsején nem fog semmilyen anyakönyvvezető kijönni terepre, mert az a köztisztviselők napja. (Vagy csak brutálisan sok pénzért.) Szerencsére amikor ez kiderült, akkor anyukám megmentette a helyzetet, és ajánlott nekünk egy mobil papot, akit már látott szertartást vezetni, és nagyon szimpi volt neki. Le is csaptunk rá, és végül ő adott össze minket a násznép előtt, nem hivatalosan. Imádtuk, mert egyszerre volt szép és vicces a szövege, és nagyon megnyerő a személyisége. (Előző nap összeházasodtunk a legszűkebb család részvételével.)
Most vasárnap elmentünk egy esküvőre, ahol a férjem tudta, csak nem sejtette, hogy szintén a mobil papot hívta el a pár. Én baromira meglepődtem, és iszonyúan örültem, hogy újra találkozunk vele. Senki mást nem ismertem, de vele tök jól elbeszélgettünk. Teljesen elképedtem, hogy két év után tudja a nevünket, pedig több, mint negyven esküvőt tart évente. Ő amúgy mentőzik is, úgyhogy rengeteg szülést levezetett már, szóval csomót mesélt a témában, pl. hogy a különböző szülési és vajúdási pózoknak mi az előnyük és a hátrányuk, és mondta, hogy nyugodtan ugraszthatjuk őt, ha helyzet van. Hát érdekes lenne, ha ugyanaz az ember adna össze minket és kísérné végig a kisfiunk születését...
Nagyon szép volt ez az esküvői helyszín is. Kint volt a szertartás a szabadban, már tök jó őszi színei voltak a fáknak, Szerencsére az esküvő előtti napokban fokozatosan enyhülni kezdett a keresztcsonti fájdalmam, mert a baba kicsit áthelyezte a súlypontját az egészen eddig preferált jobb oldalamról középre. Ez jelentősen csökkentette a gerincferdülésemet. Úgyhogy végre képes voltam ülni egy darabig, de azért inkább főleg sétálgattunk a férjemmel, mert az egy helyben állás-ülés a legfájdalmasabb. Szerettem volna most is kicsit táncolni, vagy hát valami olyasmit csinálni, dülöngélni összebújva, de a DJ nagyon lelkesen rázendített a mulatósra a nyitótánc után rögtön, és ettől a stílustól nem is kívánt a továbbiakban eltérni, úgyhogy inkább elbúcsúztunk a pártól.
A rövidtávú ülési képességemen felbuzdulva elmentem megint magzati kommunikációra, most a szülésre való felkészítés volt a téma. Végigvettük, hogy mit érdemes mesélni a babának a 37. hét előtt, attól kezdve, és a születés után, hogy könnyebben feldolgozza az élményt. Amikor az unokaöcsém megszületett, akkor már elkezdtem a babánknak pedzegetni a témát, de majd akkor két hét múlva gyúrok rá igazán.
A foglalkozás alatt a prenatális szaktanácsadó párhuzamosan mesélte, hogy mit kell tudniuk az anyukáknak, és mit érdemes megmondani a babának, és hogy ezt hogy a legjobb tálalni nekik. Például hogy hogy tartsa a fejét, hova tegye a köldökzsinórt és a karjait, vagy hogy mire számíthat, amikor előbújik, és miért érdemes ezt megtennie. Nem hangzott el semmi baromi új, vagy meglepő, de nekem megnyugtató volt újra meghallgatni a szülés természetes folyamatát, írni egy személyre szabott felkészítő szöveget a kisfiunknak, és valószínűleg az nem jutott volna eszembe, hogy a baba születése után beszéljek neki a születéséről. Csak jóval később, amikor már nem csecsemő.
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
