Annyira vártam már a 30. heti ultrahang időpontot, mint gyerekkoromban a karácsonyt. Utoljára 18 hetesen láttam a kisfiunkat, amikor törökülésben mosolygott bennem. Szerencsére a vizsgálatig is történtek jó dolgok azért. Például elmentem a „szokásos”, trimeszterenkénti Vad Fruttik koncertre. Most megint a Parkban volt, szépen körbeért a folyamat. Már tök rég megvettem rá a jegyeket, de a férjemet külföldre küldték, úgyhogy gondoltam, akkor mégis kihagyom, mert nem merek egyedül abban a tömegben árválkodni, és egyik barátnőmet se akarom csendesülésre kényszeríteni.
Végül kiderült, hogy az egyik barátnőm kapott jegyeket a teraszra, úgyhogy elmentünk hárman lányok. Régen mindig azt gondoltam, hogy elképesztően magányos és lehangoló lehet ott a tömeg fölött állni, és kimaradni a hangulatból, de most nagyon vonzónak tűnt a sorban állás nélküli pisilés és a szellős hely, ahonnan még az együttes is látszik. Egy darabig üldögéltem a teraszon, és a baba táncolt, aztán az egyik legnépszerűbb számnál már mindenki felállt, és aztán a riszálásom-éneklésem megint álomba ringatta, mint ahogy a múltkori Leander koncerten is.
Az is jó ultrahang előtti program volt, hogy családilag bográcsoztunk meg társasoztunk az egyik bátyám kertjében. Nagyon szeretem az ilyen összejöveteleket, és kíváncsi voltam erre a játékra már nagyon, mert a Dixit és a Cludoe keveréke, ráadásul kooperatív, és én olyat még sose játszottam. A fűben szerencsére lehetett fetrengeni, mert megint megjelent nálam ez a kedves keresztcsonti fájdalom, amit valahogy semmivel se tudok elmulasztani. Igazán kecses lett tőle a mozgásom… Fekve azért jobb egy kicsit, mint ülve, de úgy se az igazi.
Bevetettem egy kismama hacket, és a szoptatós párnát a baba köré rendezgetve, úgy, hogy őt ne nyomjam sehol, óvatosan hasra feküdtem pár percre, mert régen a hasalás mindig nagyon jót tett a derekamnak. Elképesztő élmény volt, mintha találkoztam volna egy rég nem látott baráttal. Vagy nyertem volna a tombolán. Azért ez a hason fekvés elég jó dolog. Még ha ilyen fura módon történik is. Mivel legutóbb két hétig szenvedtem ezzel a fájdalommal, most inkább ráírtam egy gerincterapeutára, hátha tud fogadni engem, mert múltkor a nőgyógyászom azt jósolta, hogy a végén ez már így fog maradni. Mondjuk nem tudom, hogy a 30. hét az a végének számít-e.
Az irodában egész nap ülnöm kéne, és nem lehet szétfolyni se a széken, mert most ügyfelek vannak az emeletünkön, úgyhogy el szoktam szökni egy eldugott sarokba jógázni kicsit. Szerencsére a főnököm továbbra is iszonyú jófej, úgyhogy napközben elengedett egy hirtelen felszabadult időpontra a gyógytornászhoz. Tök jó tippeket meg gyakorlatsort kaptam, nagyon örültem, hogy a kismamaság nem riasztotta a gyógytornászt, hanem értett hozzá. Remélem, hamar jobb lesz, még adok neki egy napot, aztán lehet, hogy elengedem ezt a munkatémát, és inkább betegszabira megyek.
Szóval végre sor került az ultrahangra, és annyira isteni volt! Láttuk, ahogy ásít, ahogy a lábát a szája alá helyezi, ahogy lágyan elmosolyodik. Szépen kikerekedett az arca, jó kis pufi lett. Az orrán már most látszik, hogy az apjáé. Nagyon izgi volt megtudni, hogy pontosan hogy helyezkedik el. A feje már lent böködi a hólyagomat, de C alakban fekszik, a háta-feneke a jobb oldalamon van, a balon meg az összes végtagja. Így már értem, hogy hogy tud egyszerre olyan meglepő helyen nyomkodni.
Itoshii
1. Négy év után lett csíkos a terhességi teszt
2. Ennyi mindent tettem már, hogy összejöjjön a baba
3. Zokogva léptem ki az ultrahangrendelő ajtaján
4. Tuti, hogy nem szülök a kerületi kórházban!
5. Nem volt jó ötlet terhesen koncertre menni...
6. Mi a fenét csináljon a kismama, ha köhög?
7. Végre nem kell titkolnom, hogy babát várok
8. Rosszul lettem a boltban, mentőt akartak hívni
9. Kommunikáltam a magzatommal
10. Mit rejt a babaváró csomag?
11. Egy buborékban töltöttem a hétvégét
12. Villantott a babám az ultrahangon
13. Végre több vagyok, mint 50 kiló
14. Gólyatréningen készülünk a szülésre
15. Kabrió-randira vitt a férjem
16. Megkérdeztem a magzatomat, hogy milyen nevet adjunk neki
17. Kocsival mentünk Montenegróba terhesen
18. Másfél órát késett a védőnőm, nem is telefonált
19. Üvöltős metálra őrjöng a baba a pocakomban
20. Csak nehogy agyonnyomjam a gyereket!
21. Mi hogy lesz a baba születése után? Mindent eldöntöttem!
22. Gyakoroltuk a vajúdópózokat a férjemmel
23. A fejőgép csattogott a lánybúcsún
