Pánik az irányítóközpontban: ismeretlen, fénylő részecskék vették körül az űrkapszulát

A korai űrkutatás időszakában minden szokatlan jelenség komoly aggodalmat váltott ki a NASA szakembereiből. Amikor az amerikai űrhajós elérte a kijelölt pályát, rádión jelentette, hogy apró, világító részecskék tömegét látja a Friendship 7 nevezetű kapszula közvetlen közelében. Leírása szerint a jelenség leginkább apró, fénylő csillagok záporára emlékeztetett, amelyek mintha saját belső fénnyel rendelkeztek volna. A részecskék sűrűn, egymástól nagyjából 2–2,5 méteres távolságra helyezkedtek el, és látszólag követték az űrjármű mozgását.

• John Glenn 1962-es orbitális repülése során ismeretlen, fénylő részecskék tömegét észlelte a kapszula körül.
• A NASA szakemberei kezdetben komoly műszaki meghibásodástól tartottak a „szentjánosbogarak” felbukkanása miatt.
• A vizsgálatok végül kiderítették, hogy mi okozta a jelenséget.

Mi volt a különös fényjelenség, amit az amerikai űrhajós tapasztalt?

Az irányítóközpontban a bejelentés pillanatnyi zavart és félelmet okozott. A mérnökök tartottak tőle, hogy a látvány valamilyen technikai meghibásodás, esetleg a hőpajzs leváló darabjai vagy a kabin falának sérülése miatt alakult ki. Az űrhajós megfigyelései alapján a részecskék sebessége alig tért el az övétől, mindössze 5–6 km/h különbséget észlelt, miközben az alakzat körbeölelte a Friendship 7 űrkapszula ablakait.

A modern űrturizmus korában, ahol Jeff Bezos vagy éppen Elon Musk projektjei révén már civilek is eljutnak az atmoszféra fölé, ezek a korai észlelések tudománytörténeti jelentőséggel bírnak. Bár ma már bárki, aki kifizeti a hozzávetőlegesen 165–200 millió forintnyi dollárt egy rövidebb szuborbitális ugrásért, részesülhet a látványban, azonban 1962-ben ez még a teljes ismeretlenséget jelentette.

A fények fizikai magyarázata

A rejtély megoldására végül a fényviszonyok változása adott választ. Glenn észrevette, hogy a „tűzfarokhoz” hasonló részecskék akkor váltak láthatóvá, amikor a Nap éppen a horizont fölé emelkedett. Amint a csillagunk 20 fokos magasságba ért, a fénylő pontok elhalványultak, majd teljesen eltűntek a szem elől.

A NASA későbbi vizsgálatai megállapították, hogy a jelenségnek nincs köze földönkívüli élethez vagy szerkezeti hibához. A látványt valójában apró jégkristályok okozták, amelyek a kapszula felületéről váltak le, vagy a hajtóművek működése során keletkeztek. Ezek a mikroszkopikus jégszemcsék a napfelkelte sajátos szögben érkező sugarai miatt kezdtek el ragyogni, és a súlytalanság állapotában a kabinnal együtt haladtak az űrben.

John Glenn 2016-os haláláig a történelem egyik legfontosabb úttörője maradt. Beszámolója rávilágított arra, hogy az űrutazás során a legegyszerűbb fizikai folyamatok is képesek misztikusnak tűnő, lenyűgöző vizuális élményt nyújtani a megfigyelőknek.

Nézd meg a videót is a témában:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: