Elhunyt Vekerdy Tamás

Fotó: Vekerdy Tamás Facebook

Mondta a magáét, uszkve hatvan éven át. Nagyjából ugyanazt, hitelesen, szenvedéllyel és fáradhatatlanul. Láthatóan leszarva, hogy most ő pont divatban van-e, szembemegy-e más, tudományosnak tekinthető álláspontokkal, többségi véleménnyel, időnként felvállalva némi következetlenséget, érzelmeket, miegymást. Mindenestül felvállalva, hitvallás és jelmondat szintjén is, hogy nem vagyunk és nem leszünk tökéletesek – és amíg ezt el nem fogadjuk, ordas nagy hibákat követünk el a gyerekkel való kapcsolatunkban – persze akkor is, ha elfogadjuk, de úgy könnyebb lesz kijavítani majd.

Az ilyen fazonok amúgy ritkán lesznek tudósok, még kevésbé neveléslélektan-szakértők. Lesznek inkább rocksztárok, hippik, költők, azoknak jobban elnézik, ha gyűlölik a képmutatást, a vaskalaposságot, a kilógást alul-felül-oldalt valami elképzelt keretből. Talán Vekerdy mondta ki először a nyilvánosság előtt: a tehetség, kérem, deviancia valahol, tessék ezzel együtt élni. Olyan korban, ahol a „deviancia” irtózatos bélyeg volt, a „kilógást” pedig mai szemmel elképzelhetetlen mértékben büntették. Szabad volt, lélekben-szellemileg-életvitelben szabad fiatalon is egy olyan korszakban, amikor a „szabadság” a közismert vicc szerint mindössze odáig terjedt, hogy azt csináljuk, amit szabad.

Az, hogy velem erősen rokonlélek, az elég korán kiderült – amennyire értékelte a humort, az odafigyelést, a fantáziát, a személyre szabott bánásmódot, az örömöt (kicsit és nagyot), annyira kikelt az agresszív-erőszakos butaság ellen, az örömgyilkos magatartás ellen (miközben esetleg szép csendesen kinyomozta annak okát), ellenezte a merev alkalmazását bármilyen szép és nemes szabálynak-elméletnek. Megtanulta az elméleteket, lediplomázott belőle, nyilván használta is a megszerzett tudást – de mindig figyelembe véve, mi és hogyan jöhet ki ebből a valós gyakorlatban. Az éles, egyedi, megismételhetetlen helyzetben.

A nyolcvanas-kilencvenes években szupersztár volt, milliók olvastak tőle könyvet, tanácsadó rovatot, riportot, interjút, fogalom lett életében már, nyilván ezt a fogalommá vált „vekerdységet” támadták. Azt hiszem, főleg azok, akik vagy találva érezték magukat humortalan-agresszív-erőszakos viselkedés téren, vagy valójában nem sok fogalmuk volt sok mindenről, amiről beszélt. Esetleg fenyegetve éreztek általa valamit, amihez érdekük fűződött – mondjuk egy olyan iskolarendszert, amiben a mai napig valakik a „verekedjetek meg ti ketten” játszmát játszatják vagy a tanár és a diák, vagy az iskola és a szülő, vagy a gyerek és a szülő között.

A hivatalos életrajzát, művei listáját nyilván közzéteszik millió helyen most, én egy teljesen szubjektív listát teszek közzé arról, én személy szerint mit tanultam tőle.

1. Légy önmagad, lehetőleg jó önismerettel és felnőtthöz méltó kontrollal. És hagyd a gyereket gyereknek lenni – félkészen, indulatokkal, érzelmekkel, aki játékkal és mesével tanulja a világot.
2. Legyél jól. Ha nem vagy jól, a gyerek se lesz, előbb-utóbb. A magad mércéje szerint legyél jól, és ha ehhez kell a jóga, a bélyeggyűjtés, az időnkénti egyedüllét vagy felnőtt-társaság, akkor tedd azt. Lehet kevesebb házimunkával, kevesebb lihegéssel, kevesebb görcsös akarással is jól lenni.
3. Ne feledd a különbségeket csata és háború, rövid és hosszú táv, fontos és nem fontos közt. A gyereknevelés hosszú távú projekt, megmenthetsz sokféleképp egy szituációt, de ha nem figyelsz, könnyen beáldozhatod a gyerekkel való hosszú távú kapcsolatodat. Vagy mutathatsz példát abban, „hogyan ne érjük el, amit valójában szeretnénk”. Legyen valamiféle értékrended - amiben hiszel, ami szerint élsz. Szövegelés helyett az életed legyen az, amiből úgymond megtanulhatja, hogy élhet jó, szabad, felnőtt életet. De ne sértődj meg feltétlenül, ha ő másképp képzeli azt.
4. Felnőttként hatalmad van a gyerek felett. Ha lehet, ezt sose használd agresszívan, és ne arcoskodj. Már ha nem akarsz újabb bosszúvágyó, frusztrált, agresszív nemzedéket, akik majd jól leverik az összes gyerekkori sérelmet rajtad, másokon, és önmagukon.
5. Mi a kérdés, A vagy B? Esetleg C? Mindig tedd fel a bónusz kérdést is: fontos ez valójában, hogy most A, B, vagy C?
6. Az iskola is hosszútávfutás. Érdekel valakit húsz év múlva, hányast kapott Pityu a nyelvtan dolgozatra másodikban? Senkit. Érdekel valakit húsz év múlva, milyen emberré fejlődött Pityu, milyen a jelleme, a társaival való kapcsolata, az élethelyzete, az egészségi állapota? Na, hát téged is elsősorban ez érdekeljen. Lásd a fától az erdőt. És tudd: van, amiben a gyerek megérik magától is. Mint alma a fán. Ne siettesd.
7. Hibázni fogsz. Felnőttként is. Lehet már ma, vagy holnap, de két héten, két hónapon belül biztosan. Akár többször is. Ismerd el. Fogadd el, ne tagadd le, ha lehet, tedd jóvá. A gyerek is hibázni fog. Fogadd el.
8. Az iskola, ahol egyforma kockára akarják faragni a gyerekeket, nem működik. A világ a divergens gondolkodás felé tart. A tanulás, az iskola akkor működik, ha van benne öröm, kíváncsiság és kreativitás. Ha valaki iskolát alapítana, ezt sose feledje, ha valaki iskolát keres a gyereknek, ezt sose feledje. A mai alapkészségek: értő olvasás, írás készségszinten, elemi számolás, számítógéphasználat felhasználói szinten és angol nyelv.
9. Mesélj neki. Minden nap lehetőleg, fejből, könyvből. Az együtt nézett mesefilm nem pótolja ezt, ha pedig a gyerek egyedül nézi, akkor végképp nehezen dolgozza fel.
10. Olvass és olvassatok. Meg lehet általa érteni a világot. A világ nem unalmas, az ember nem unalmas. Ha unod, amikor beszélnek róla, vagy rosszul mondják, vagy te nem vagy rá elég érett, hiába ülsz ott.

+1 idézet:

Mától maradtak nekünk az interjúk, a könyvek, a tévéműsorok, a bezárt, archivált tanácsadó rovatok – és amit ebből az egészből mi a magunkévá tudtunk tenni.

Nyugodj békében, Vekerdy tanár úr.

Vakmacska