78. oldal - Bezzeganya

Szüléstörténetem szeretném megosztani veletek, hátha jót tesz, hogy kiírom magamból, mert még csak néhány hete történt, és nem dolgoztam föl.

Életünk legzsúfoltabb hónapjai vannak a hátunk mögött, de az újév is tartogatott meglepetéseket!

Mióta várandós lettem a Srácokkal, sokszor érzetem, hogy újra és újra túl tudok ugrani a saját határaimon. Az egyik kedvenc képem, amit ennek szemléltetésére szoktam használni, az, amikor Mackók olyan 2-3 hónaposak lehettek, és a tervezettől egy icipicit megkésve értünk haza a sétálásból.

Nagyjából két hete, hogy visszajöttem dolgozni a munkahelyemre, miután hat hónapot itthon töltöttem a kicsivel apasági szabadságon. A cégnél az égegyadta világon senkit nem érdekelt. Mivel itthonról dolgozom, amúgy sem vártam tortát es virágcsokrot, de hogy rám se üzenjen senki napokig, az teljesen felkészületlenül ért. Na, jó, a torta sem esett volna rosszul. Sőt, azóta sem keres senki. Már a személyügyi rendszerrel is egyeztettem, nem rúgtak-e ki esetleg. Úgy tűnik, továbbra is alkalmazásban állok; a fizetésem is megkaptam időben. Egészen egyszerűen csak elfelejtette a főnököm és a csapatom, hogy létezem. Ezeket a sorokat is „munka” címszó alatt írom, hiába írtam a közös chatre is. Mintha száműztek volna az iroda távoli sarkába.

A férjem pár hete eléggé köhög, két hét után végre nekem is sikerült elkapni tőle. Olyan, mintha együtt edzenénk a korai szülőségre. Nem alszunk vagy egyáltalán, vagy csak egy-két órát egybefüggően. Én napok, ő meg hetek óta. Csak itt nem jár ajándék a felkelésért, hogy megszeretgethetjük a babánkat, hanem a jutalom egy pisilés, vagy egy pohár víz. Annyira nem csábító… A férjem háziorvosa felírt neki egy rakat gyógyszert, úgyhogy volt itthon választék bőven, de kismamáknak mindegyik tilos, úgyhogy maradtam a C-vitaminnál és a mézes teánál, mint gyógymód. Nem volt valami hatékony…

„Ez is a részem”

Eltelt az első hat hét. Mit eltelt? Elrepült! Hihetetlen, mintha még tegnap lett volna, hogy hazajöttünk a kórházból. Én, főleg mióta gyerekeim vannak, úgy érzem, valaki nagyon felgyorsította az idő múlását, kettőt pislogok és két hónapos Lilien (alias Lilkó, Lilkóputkó, Lili, Ducijuci).

Férjemet már kb. tíz éve ismerem. Akkor én 16 éves voltam, ő meg 26 és házas. De nagyon házas. Két gyermeke lett ebből a kapcsolatból. Elváltak, miután az asszony félrelépett. Férjemmel a kapcsolatom a válás után bontakozott ki. Gyorsan összeköltöztünk, nem vártunk. Úgy voltunk, ha működik, akkor jó, ha nem, akkor meg jobb, ha kiderül már az elején. És innentől jött a kálváriám. 24 évesen készen kaptam két gyereket. Egy hároméves kislányt és ötéves kisfiút. Szeretem a gyerekeket, szeretek is velük foglalkozni, de ez mégis más helyzet volt.

Akik követték a terhesnaplómat, tudják, hogy húgommal egyszerre voltunk várandósak, és egész végig azon izgultunk, vajon kinél hogy indul be a szülés, esetleg egyszerre indulnak-e be a babáink, a terminusunk között mindössze tíz nap különbség volt. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen erős testvéri kapocs mikre képes.

Anyák napja előtt egy kvízt hoztunk nektek, amelyben mindenféle híres anyukával kapcsolatban teszünk fel kérdéseket: filmsztároktól történelmi személyiségeken át írókig-költőkig. Akár édesanya vagy, akár nem, teszteld le magad! Hány pontot érsz el?

Harmincéves nő vagyok (feleség, anya, munkatárs, barát, barátnő, egy anya és egy apa gyermeke, két testvér nővére, valakik szomszédja és reggelente a buszon egy utas). Huszonnégy éves voltam, amikor első próbálkozásra összejöttek a fiaink. A férjemmel akkor már hat éve voltunk együtt, épp befejeztük az egyetemet, dolgoztunk, külön éltünk - akkor még egy másik városban az egyetem miatt - és a nyári esküvőnket tervezgettük.

Közel 12 ezren töltötték ki tesztünket, melyben terhességgel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel. Mivel a válaszokból az derül ki, hogy sok a tévhit és a nem megfelelő információ, ezért készítettünk egy összefoglaló posztot, amelyből nemcsak a helyes válaszokról írunk, hanem arról is, hogy a kitöltők hány százaléka válaszolt jól az adott kérdésre.

Annyira elképesztő, hogy elkezdődött a 12. hét! Nagyon-nagyon várom a jövő heti ultrahang vizsgálatot, amire végre a férjem is el tud jönni. Bár ez a várva várt nap egyben azt is jelenti, hogy valószínűleg vége a „nyaralásomnak”, és nem home office-olhatok tovább minden nap, de hát nyilván annak örülök a legjobban, ha a babánkkal minden rendben, szóval szívesen kibírom, hogy megint korán kell kelni, hogy egy irodában ülhessek egész nap a kert és a kanapé helyett. Így is hihetetlen mázlim volt, hogy hat hetet kaptam a főnökeimtől.

Sokan kaphattak frászt, mikor az Ügyfélkapun belépve szembesültek az adóbevallás-tervezettel, ami mondjuk arról szólt, hogy fizessenek be mondjuk százezret. Ne tessék se pánikolni, se felháborodni, és a legtöbbeknek fizetni se kell majd.

Kórház neve: Szent Pantaleon Kórház és Rendelőintézet, Dunaújváros

Hát, vége. Ennek is. Mint az első résznek, az igazinak, a nagynak. Ami után fájó üresség volt az emberben, rögtön az elragadtatás mellett. Mert elragadó az első, az igazi rész, mestermunka, felejthetetlen. Akárhányszor nézed meg, annyiszor imádod, és annyiszor fedezel fel benne újabb, csodálatos apróságokat. És mindig, mikor véget ér, ott van benned a vágy, hogy jöjjön vissza, varázsoljon tovább, varázsoljon el.

Nagyon régóta gondolkozom, hogy megosszam-e a történetünket, de úgy érzem, ki kell adnom magamból, hátha kicsit megkönnyebbülök. Van egy egyéves pici fiam, akit az egész család szinte remegve várt. Anyám már kb. a terhességem hetedik hónapjától, térdelt előttem és imádkozott, hogy jöjjön már ki végre a baba, ígérgetett fűt-fát, hogy egyfolytában a kicsivel lesz, stb. Anyósom sikoltozott örömégben, amikor megtudta, hogy mama lesz, viszont az első gondolat, ami ki tudott jönni abból a szép szájából, hogy csak kislányt szülhetek.

Szülésem történetét szeretném megosztani veletek, ami három évvel ezelőtt volt. Kórházat, illetve orvost nem szeretnék a nevén nevezni. Egy budapesti kórházban született a kisfiam császármetszéssel. Azért most osztom meg a történetemet, mert mára halványultak el a szülésem körüli borzalmas élmények, és ma egy csodálatos, hároméves, szépséges kisfiú büszke anyukája vagyok.

39. hét

A gennyes agyhártyagyulladás tünetei órák alatt romolhatnak, és a betegség gyors lefolyása miatt visszafordíthatatlan idegrendszeri károkat okozhat – emiatt késlekedés nélkül kórházba kell juttatni az ennek a betegségnek a tüneteit mutató gyermeket. Mik ezek a tünetek és mi okozza az agyhártyagyulladást? Dr. Kovács Tibor gyermekorvost kérdeztük a témában.

Háromgyerekes anyukaként fontosnak tartom, hogy jól tanítsam meg a gyerekeknek a fogmosás szabályait (és én is jól mossak fogat, hogy ne legyen több lyukas fogam a nem helyes fogtisztítás miatt – jobb későn, mint soha), és nem utolsósorban nektek is szerettem volna szakmailag kifogástalan, aktuális információkat hozni fogmosással kapcsolatban. Vallyon Tünde klinikai szájhigiénikussal beszéltem a témában.

Annyira fáj, mikor adnom kell..

Sikeresen letudtam ezt a rengeteg vizsgálatot, amire beutalt a nőgyógyász. Nagyon felgyorsul a vizsgálati idő, ha az ember VIP, ez tetszik. A férjemnek mindig szerencséje van az orvosokkal, mindig jófejek vele, úgyhogy úgy döntöttem, többet nem is megyek nélküle semmilyen dokihoz. Így, hogy volt egy mázlista pasi velem, aki ráadásul bőszen hangoztatta a jelszót, hogy „kismamával vagyok”, sikerült egy-egy órán belül az EKG-n és a laborvizsgálattal is végezni. Azért az EKG-n kicsit furcsán éreztem magam, hogy nyolc ápoló beszélgetett épp a szobában zavartalanul, amíg engem félmeztelenül telecsipkedtek, mint aki villamosszékbe készül…

Kicsit kiszakadva a terhesség-szülés témáiból, talán segítségül hasonló sorstársainknak, én is szeretném megosztani a körülbelül másfél éves kálváriánkat a szorulással.

Előző posztomban elmeséltem, hogy miért kellett a 31. héten császármetszéssel világra jönnie a kisfiamnak. Most a szülés utáni eseményekről mesélek.

Jön a húsvét, és bár nem akkora truváj, mint a karácsony, mégiscsak ajándékozós ünnep - és az ajándékozás szép szokása amekkora öröm, akkora csapda is. Macsek történetei a tiszta szívvel elkövetett mellélövésekről és a visszaköszönő ajándékozási játszmákról.

Ezúttal kislányunk születésének történetét szeretném megosztani Veletek - kisfiunk világra jöttéről bővebben itt olvashattok. Amikor édesanyává váltam, nem tudtam megmondani, hogy szeretnék-e még egyszer szülni. Aztán ahogy teltek a hónapok, és a kisfiunk egyre nagyobb lett, úgy halványodtak el az első szülésről megmaradt negatív élmények. Nagyjából féléves lehetett, amikor először futott át az agyamon, hogy igen, jó lenne neki egy kistestvér. A férjem mindig is több gyermeket szeretett volna, így részéről nem is volt kérdéses, hogy ha eljön az idő, újból szülők legyünk.

Hova tűnt a húsvéti ünnep?

Ha valaki megkérdezné tőlem, mi a kb. 4-10 évesek kedvenc természettudományos témája, illetve az, amiről a legtöbbet és a legjobban tudják, valószínűleg két alap témakört vágnék rá: a dinókat és a Naprendszer elemeit. Épp ezért vágta keményebb fába a fejszéjét az f exhibition, mikor a Föld tájai után az űrbe hív minket kalandozni, de ezért várható a kirobbanó siker is.