74. oldal - Bezzeganya

Megérkezett a segítség Tiszadobra

Az iskolakezdés sok szülőek nagy anyagi megterhelést jelent, főleg, ha egy elsős gyermekről van szó, és nincs idősebb testvér/rokon/barát, akitől különböző eszközöket és felszerelést lehet örökölni. Ilyenkor meg kell venni mindent, amit az osztályfőnök/iskola kér: füzeteket, ceruzákat, tolltartót, iskolatáskát, rajz- és technika felszerelést, tornaruhát, esetleg íróasztalt, és még megannyi dolgot. Az összköltség attól is függ, a széles kínálatból milyen árkategóriájú termékeket választunk: a határ a csillagos ég.

Az utóbbi napokban egyre több dolog kezdett el foglalkoztatni, hogy hogy lesz majd, ha megszületik a baba. Melyik módon fogom szoptatni, milyen hordozó lesz a legjobb csecsemő korában, kell-e nekem mellszívó, mely tárgyak szükségesek biztosan neki, és ezeket mikor vegyem meg. Jó-e a használt, vagy vegyek újat?

A Szülésfotósok Nemzetközi Szövetsége minden évben versenyt ír ki, melyen szülésfotók vehetnek részt a világ minden tájáról. A fotósok a szülés alatti érzelmeket próbálják megörökíteni a felvételeken. Az idei nyertes fotókból készítettünk egy összeállítást, melyet a videóra kattintva tudsz megnézni.

Párkapcsolati témakörben szeretnék írni, hátha segít a történetem valakinek, aki épp most áll azon döntés előtt, mint én évekkel ezelőtt, hogy lépjen-e a már „ellaposodó, csak sajnálatból vagyok már vele” kapcsolatból egy nála hét évvel fiatalabb fiú miatt. Nos, mai eszemmel erre a kérdésre csakis igen választ tudok mondani:

A történetemet a legelején kezdem. Gyors teherbeesést egy aránylag problémamentes terhesség követett. Világéletemben elég hányós típus voltam, így senkit nem leptem meg azzal, hogy félidőig még a friss hegyi levegőt is kiraktam percek alatt. Félidő után pár napig örülhettem a nyugalomnak, ezután először csak elvétve, majd egyre többször és sűrűbben keményedett a hasam. Ez egy ideig csak ijesztő volt (paramama üzemmódba vágtam magam hamar), de egy idő után a keményedések elkezdték rövidíteni a méhszájat is. Innentől kezdve a netet bújva szorongtam, és minden héten örültem, hogy még bent van a baba. Hogy végül a sámántánccal egybekötött könyörgés vagy a progeszteronpótlás tartotta bent a gyereket, vagy ki sem akart jönni igazán, csak megmutatta, hogy ki az új főnök, sosem fog kiderülni...

Nem lehet elégszer beszélni arról, hogy milyen veszélyes a gyermeket az autóban hagyni. Évről évre számtalan történetet lehet olvasni a témában, melyből sajnos sok tragédiával végződik. Most egy floridai anya saját példáján mutatja be, hogy véletlenül is bezáródhat a gyermek a forró autóba. Bárkivel megtörténhet ez az eset is, figyeljünk oda!

Az elmúlt napokban sikerült eladni a régi nappali bútorunkon és elkezdeni az új összelegózását. A család összes férfitagja (a háztartásunkban fellelhető mindhárom) is aktívan kivette a részét a bútorszerelésből. Nyilván apa egyedül produktívabb lett volna, de ő sem szerette volna letörni a „kismunkásemberek” akkus csavarozó iránti lelkesedését. Így maradt a hosszabb, de biztos, hogy hosszú távon kifizetődőbb munkavégzés.

A dackorszak sok szülő számára embert próbáló. Az addig angyali kisgyermek játszmázni kezd, semmi sem jó neki, csakazértse fogad szót, őrjöng. Az esetek többségében ez a korszak nem tart örökké, és a helyzet javul. De van olyan, amikor a későbbi életkorban válik agresszívvé a gyerek - a szülő pedig tehetetlenül áll, esetleg attól félhet, hogy a gyermek kárt tesz magában vagy valakiben.

Tizennyolc óra vajúdás után megszületett a kiscsodám, az aranyóránk lassan végéhez közeledik. Elbúcsúzunk a páromtól, megérkezik a morcos csecsemős nővér. Lekezelő pillantásaival nyugtázza: nem sikerült mellre tennem a babámat. Felírja a papírunkra, majd elindulunk a rooming-inbe.

A császármetszéssel kapcsolatban sajnos sok édesanyának van negatív tapasztalata vagy rossz élménye. Sokan úgy érzik, nem is volt igazi a szülésük, hiányzik a szülésélmény, a vajúdás, a kitolás. Mások pokolnak élték meg, hatalmas fájdalommal, volt, aki azt is érezte, hogy a szikét végighúzták a hasán. Egy anyuka arról mesélt, hogy a műtét közben megvágták kisfia arcát, egy másiknak pedig elfertőződött a császársebe. Többen állítják, hogy bolond, aki önmaga választja a császármetszést, és sokan vannak akik természetes szülést szerettek volna és rettentően sajnálják, hogy császármetszéssel kellett világra hozni gyermeküket. És van, aki szégyelli, hogy a testét elcsúfítja a vágás, és kudarcként éli meg, hogy nem sikerült a hüvelyi szülés.

Jövő héten elkezdődik a harmadik trimeszter. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Ez a második, ez elképesztően jó volt! Érezni a baba mozgását a legjobb dolog a világon. Annyira imádom, amikor esténként együtt figyeljük a férjemmel a kis púpot. Tegnap hirtelen meglepődtem, hogy miért azonos időközönként mozdul meg, ugyanúgy, és sokszor egymás után, de rájöttem, hogy valószínűleg csuklik. Ezt még nem éreztem előtte sose. Teljesen odavagyok akkor is, amikor ráteszem az oldalamra a kezem, és ő aláficeredik.

A címben feltett kérdés izgatott a legjobban, ezért két tizenhét évessel teszteltük a Sziget Fesztivál vendéglátóipari egységeit: vajon elkérik-e a személyit a fiataloktól, vagy nem veszik annyira komolyan a szabályokat? Mielőtt kiderül a válasz, beszéljünk kicsit az anyagiakról és a fizetéssel kapcsolatos dolgokról is.

A kisbabák gyakran sírnak: például ha éhesek, ha fáradtak, ha pelenkát kell cserélni, ha anya közelségére vágynak, és még ezernyi ok miatt. Mit tehet ilyenkor a szülő? Megpróbálja megnyugtatni a bömbölő csemetét – több-kevesebb sikerrel. Egy kaliforniai gyermekorvos, Dr. Hamilton egy egyszerű és azonnali módszert talált ki a zaklatott, síró babák megnyugtatására.

A Sziget első napját választottam arra, hogy kivigyek három olyan anyukát, akik még nem jártak a fesztiválon. Kalandokban nem volt hiány…

Kell-e a strandon takargatni a néhány éves kislányok mellét? Ki mikortól ad a lányára melltartós fürdőruhát vagy egyrészest azért, hogy a mellbimbó ne legyen látható? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

illusztráció

Egy ágyban alszol a gyerekkel, vagy mindenki a saját ágyában tölti az éjszakát? Hagyod sírni, vagy azonnal felkapod? Babakocsiban tolod, vagy kendőben hordozod? Szoptatod, vagy tápszert (is) adsz neki? Csak otthon szoptatod, vagy nyilvánosan is tetted már? Adtál cumit a szájába, vagy cumiellenes vagy? Bölcsibe raktad és visszamentél dolgozni, vagy végig otthon voltál vele, amíg oviba nem ment? Főzöl neki, vagy babaételt veszel inkább?

Délutánra hoztunk egy csokor babát – váza helyett mindegyik kosárban pihen különböző variációkban. Te készítenél/készíttetnél ilyen fotókat a kisbabádról?

Elérkezett a 30. hét. Lassan, de biztosan már kezdődik a visszaszámlálás. Kezdek készülni a fiúk hatodik szülinapjára, még élvezzük a nyarat, tervezgetjük a lakás átalakítását - amiből néhány bútor már megérkezett, de még a régi bent áll, így kicsit kaotikus az egész - és a küszöbön áll egy kocsicsere is. Kicsit olyan érzés van bennem, amikor állsz egy szobában, de már annyira a két szoba határán vagy, hogy nem is azt látod, amiben vagy, hanem már azt a szobát, amibe még be sem léptél.

A Sziget első napján úgy láttuk, sokan mentek ki családostul a fesztiválra, és a jelek szerint jól érezték magukat az egészen kicsik is, rengeteg a nekik való program. Na, nyilván nem az Ed Sheeran koncert heringes doboza – de erről egy másik posztban mesélek majd.

Van egy téma, amely különösen nagy indulatokat vált ki, akárhányszor kerül elő: a nyilvános szoptatás. Nemrég olvasóink között támadt egy kis vita a téma kapcsán, megegyezés ezúttal sem született.

Instagram | @sachandcha

Most már pár hete jó látványosan alienkedik bennem a baba. Imádom nézni, amikor kidudorodik valahol, mint egy dundi Jerry a szőnyeg alatt, és annak is nagyon örülök, hogy így már más is tud benne gyönyörködni, aki szeretne hozzá kapcsolódni. Egyik nap, mikor hazamentem, a férjem üvöltős metált hallgatott bazi hangosan. Én csak elhevertem a kimerítő szaunában való hazautazás után a kanapén, és figyeltem, ahogy a számomra meglehetősen idegesítő zenére szaladgál bennem a babánk. Konkrétan éreztem, ahogy a végtagjai egyre följebb mozdulnak bennem baromi gyors egymásutánban. Ilyet még nem csinált sose. Nagyon szeretem ezt a külső babamozit! Az azért nem volt egyértelmű, hogy örömében táncra perdült-e a zenére, vagy pedig ki akart menekülni a világból, azért mozgott ilyen hevesen. Ebben nem értettünk egyet a férjemmel…

Rendhagyó ajánlóval kezdjük az idei Sziget Fesztivált. Nem konkrét koncerteket és programokat mutatunk, hanem különböző nézőpontokat és témákat hoztunk, amelyeket szülőként érdekesek lehetnek - a fesztiválon pedig kiderítjük a válaszokat.

Egy szép nyári napon felkerekedtünk a négyéves Sárikával és hatéves Anna unokáimmal, és elmentünk Újpestre a Tarzan parkba. Rajtunk kívül is elég sokan felkeresték aznap ezt az óriási játszóparkot, aminek a tematikus játékai a játszva fejlődést segítik – hivatalosan. Nem hivatalosan pedig rettentően élvezik ezeket a szabadtéri játékokat a gyerekek. Mivel nem a parkról írok ismertetőt, aki ennél bővebben kíváncsi rá, hogy milyen játékok vannak ott, és azoknak milyen fejlesztő hatásaik vannak, el tudja olvasni a Tarzan park honlapján.

Azon gondolkoztam, hogy sokunk a születendő vagy már megszületett gyerkőceiről ír történeteket, de arról igen ritkán olvasni, hogy mi, anyák is valakinek a gyerekei vagyunk – nekünk is van (volt) anyukánk! Az én anyukám nagyon igényelne egy kis csavargást, pláne mióta Papa elment, és egyedül maradt. Tavaly nyáron sikerült összehozni pár nap „szabadságot”, ami persze némi rákészüléssel járt, de így el tudtunk menni anyukámmal kettesben kikapcsolódni = Mamalevegőztetés.

Anyablogokban, -fórumokon és -csoportokban sajnos gyakori jelenség, hogy beszólnak egymásnak a tagok, ítélnek, bírálnak, kioktatnak, olykor vérre menő csatákat folytatnak – ez alól a Bezzeganya sem kivétel. (És tulajdonképpen egyik olyan online tér sem, ahol a hozzászólás engedélyezett.) Ahol ilyen „mennyiségű” ember kommentel, ott előfordulnak harcok. Ám szerencsére számtalan pozitív oldala is van egy nagy közösségnek. Például az, hogy önzetlenül segítenek a másiknak. Segítünk egymáson.

2018 októberében szültem a Jósa András Oktatókórházban, Nyíregyházán. Negyvenöt kilométerre lakunk, de a fogadott orvosom ott dolgozik, így egyértelmű volt, hogy ott fogok szülni. Előző reggel ctg-n voltunk, ahol is az orvos megnézte a méhszájat, és közölte, hogy egy ujjnyira van nyitva. Három nappal későbbre voltam kiírva. Szerintem a piszkálástól (lehetséges, hogy szándékosan – olvastam már erről, hogy az orvos kicsit kézzel rásegít, de nem szól róla) napközben távozott a nyákdugó. Este nyolc körül jósló fájásokat éreztem, mint máskor is. Lezuhanyoztam, utána el is múltak. De lefeküdni sehogy sem sikerült. Ekkor már tízpercenként éreztem fájásokat, mert közben rájöttem, hogy szabályos időközönként jönnek, és mértem. Járkáltam, ültem, guggoltam.